Kozmikus biliárdjáték: három évvel a DART-küldetés után új kérdések vetődnek fel az aszteroidaeltérítés kapcsán
Sikeres ütközés, meglepő következmények
2021 novemberében a NASA egy történelmi küldetést indított el: a DART (Double Asteroid Redirection Test) névre keresztelt misszió célja az volt, hogy kiderüljön, képesek vagyunk-e eltéríteni egy Föld felé tartó aszteroidát. A tesztalany a Dimorphos nevű kis égitest volt, amely a Didymos nevű nagyobb aszteroida körül keringett, mintegy 11 millió kilométerre a Földtől. A DART űrszonda 2022 szeptemberében sikeresen becsapódott, megváltoztatva a Dimorphos pályáját, és ezzel először bizonyította, hogy egy űreszköz mozgási energiájával ténylegesen befolyásolható egy égitest mozgása.
Ám a küldetés valódi hatásait csak most kezdjük igazán megérteni.
Több tucat szikla indult útnak – kiszámíthatatlan mintázattal
Egy friss tanulmány szerint az ütközés során számos méretes szikla szakadt le a Dimorphos felszínéről – és ezek mozgása nem várt kérdéseket vet fel. A Live Science által ismertetett kutatásban a Marylandi Egyetem és az Európai Űrügynökség (ESA) szakemberei elemezték a LICIACube műhold által készített felvételeket. A LICIACube a DART küldetést kísérte, és közelről figyelte az ütközés következményeit.
A kutatók 104 darab, 0,2 és 3,6 méter közötti átmérőjű követ azonosítottak, amelyek az ütközés során váltak le. Az elemzésből kiderült, hogy háromszor nagyobb lendületet kaptak, mint azt előzetesen kalkulálták. Emellett ezek a szikladarabok nem véletlenszerűen szóródtak szét, hanem két csoportba rendeződtek, ami egyelőre megmagyarázhatatlan mintázatra utal.
Egy újabb tényező, amit számításba kell venni
„Ez olyan változó, amit mindenképpen figyelembe kell vennünk a jövőbeli aszteroidaeltérítő missziók tervezésénél” – mondta Tony Farnham, a kutatócsoport tagja. Az eltérítési stratégiák ugyanis nemcsak a céltárgy mozgását változtatják meg, hanem új törmelékfelhőt is létrehozhatnak, amelynek a dinamikája egyelőre nehezen modellezhető.
Jessica Sunshine csillagász, a kutatás egyik vezetője úgy fogalmazott: „Ha egy aszteroida valóban a Föld felé tartana, és csak néhány fokkal kellene módosítanunk a pályáját, az ilyen apró részletek – mint a szikladarabok mozgása vagy a törmelék szóródása – döntőek lehetnek. Gondoljunk az egészre úgy, mint egy kozmikus biliárdjátékra: ha nem számolunk minden változóval, könnyen elhibázhatjuk a lökést.”
Lehetséges kockázatok: szikladarabok a Mars felé?
A DART küldetés nem most először szolgáltat meglepetést. 2024 áprilisában egy másik tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a nagyobb levált darabok 6000 év múlva eltalálhatják a Marsot – ami potenciális veszélyt jelenthet az ottani emberi kolóniákra. Ez is azt mutatja, hogy a szándékosan generált ütközések hosszú távú következményeit sokkal nehezebb kiszámítani, mint azt elsőre gondolnánk.
Marad a remény – és a folytatás
Bár a legújabb eredmények óvatosságra intenek, a tudományos közösség többsége továbbra is úgy véli, hogy a DART-hoz hasonló küldetések lehetnek a legéletképesebb módszerek a Föld védelmére egy esetleges aszteroidaütközés esetén. A hangsúly azonban a részleteken van: a leváló darabok mozgása, a szóródási minták, és a becsapódás környezeti hatásai mind-mind új vizsgálatokat igényelnek.
A DART küldetés tehát nemcsak technikai bravúr, hanem egy komplex, több évtizedes tanulási folyamat kezdete is. A bolygóvédelem kérdése már nem a tudományos-fantasztikum része, hanem egyre inkább globális stratégiai kérdés. És mint minden stratégiai játékban, itt is az apró részletek dönthetnek – vagy a túlélésünkről, vagy a kudarcunkról.
