Halálra ítélt bolygó: Önpusztító exoplanétát fedezett fel az ESA
Egy planéta, amely saját pusztulását idézi elő
Egy rendkívül szokatlan, önpusztító bolygót azonosítottak a csillagászok a Cheops svájci űrteleszkóp segítségével – közölte az Európai Űrügynökség (ESA). A HIP 67522 b nevű exobolygó – egy másik csillag körül keringő planéta – nem csupán szenved a saját csillagának aktivitásától, hanem maga váltja ki azokat a napkitöréseket, amelyek végső soron a saját végzetét okozzák.
A bolygó sorsa látványosan tragikus: az extrém napkitörések folyamatosan elsöprik a légkörét, ennek következtében pedig fokozatosan zsugorodik. Az ESA számításai szerint a HIP 67522 b a következő 100 millió évben Jupiter méretű gázóriásból Neptunusz méretű bolygóvá fogyatkozik.
Az első „halálvágyas” bolygó
A kutatók a Nature című rangos tudományos folyóiratban közölték eredményeiket, amelyben azt is megfogalmazzák: ez az első olyan eset, amikor konkrét megfigyelés igazolta, hogy egy bolygó képes kiváltani napkitöréseket a csillagon.
Ez az új típusú égi kölcsönhatás hatalmas jelentőséggel bír: már az 1990-es években is sejtették, hogy bizonyos, anyacsillagukhoz extrém közel keringő bolygók megzavarhatják annak mágneses mezejét, de eddig nem állt rendelkezésre közvetlen bizonyíték.
Közel a tűzhöz – szó szerint
A HIP 67522 b azért különösen alkalmas a jelenség tanulmányozására, mert rendkívül közel kering csillagához – mindössze 7 nap alatt megkerüli azt. A bolygó csillaga mindössze 17 millió éves, vagyis kozmikus léptékkel mérve még szinte „csecsemőkorban van”. Ez azért fontos, mert a fiatal csillagok sokkal aktívabbak, erősebb a mágneses tevékenységük, így hevesebb napkitörések is várhatók.
A kutatók meglepődtek a Cheops műszer adatai láttán: a HIP 67522 b olyan intenzív napkitöréseket váltott ki, amelyek százszor erősebbek voltak, mint amit a modellek jósoltak. Az ilyen mértékű csillagkitörések nemcsak a bolygó atmoszféráját pusztítják, hanem új megvilágításba helyezik az exobolygók fejlődésének és túlélési esélyeinek kérdését is.
A bolygó, amely a csillagára is hatással van
A megfigyelt kölcsönhatás lényegében egy „végzetes tánc” a bolygó és a csillaga között: a bolygó keringése torzítja és feszíti a csillag mágneses mezejét, amely végül óriási energiakitöréseket eredményez. Ezek az ionizált részecskéket az űrbe lövik, amelyek aztán elsöpörik a bolygó légkörét.
Bár a Napról is ismert, hogy időnként napkitöréseket produkál – ezek hatására a Földön például sarki fény alakul ki –, a mostani esetben a kiváltó ok maga a bolygó volt, ami a kutatók szerint teljesen új kategóriát nyithat a csillagászatban.
Új irány a kutatásban
A Cheops eredményei alapján az ESA kutatói most további olyan bolygó-csillag párokat keresnek, ahol hasonló jelenség előfordulhat. Az a kérdés, hogy a HIP 67522 b csak ritka különlegesség, vagy egy sokkal gyakoribb, eddig rejtett kozmikus folyamat első ismert képviselője.
Az ilyen típusú kutatások új értelmezést nyújthatnak arról is, hogyan alakulnak ki, fejlődnek és pusztulnak el a bolygók más csillagrendszerekben. A bolygóhalál e formája ugyanis a korai bolygófejlődés egyik meghatározó jelensége lehet, különösen azokban az esetekben, amikor a planéták extrém közel keringenek fiatal, aktív csillagukhoz.
