„Szem nem maradt szárazon” – a Budapesti Fesztiválzenekar Mahler-turnéja zenei zarándoklatként hódította meg Európát
2025 májusában a Budapesti Fesztiválzenekar (BFZ) Fischer Iván vezényletével újra bebizonyította, hogy a Mahler-interpretáció egyik legavatottabb nagykövete a világban. A zenekar turnéja zenei és kulturális eseményszámba ment, amelynek középpontjában a rangos amszterdami Mahler-fesztivál állt. A világ élvonalába tartozó zenekarok – köztük a Berlini Filharmonikusok, a Concertgebouw Orchestra és a Chicago Symphony Orchestra – társaságában négy koncertet adott a Concertgebouw legendás falai között. A zenekar mind művészi, mind fizikai értelemben heroikus teljesítményt nyújtott: május során hétszer adták elő Mahler 2. szimfóniáját, ötször az 5. szimfóniát, valamint a Gyermekgyászdalokat is.
Amszterdamban: zenével a mennyországig
A Mahler-fesztivál ideje alatt Amszterdam szinte szakrális hellyé vált. A BFZ kétszer is előadta Mahler 2. „Feltámadás” szimfóniáját, amely mindkét alkalommal katartikus élményt nyújtott. A NRC kritikája szerint Fischer „nemcsak lejátssza a hangokat, játszik is velük”, vezénylése pedig páratlan érzékenységgel egyensúlyozott csend és hang, irónia és hit, szenvedély és emberi gyengédség között. A zenekar „zenei öleléssel szippantotta be” a közönséget Mahler világába. A Holland Rádió Énekkara és a szólisták, Anna Lucia Richter és Christiane Karg, különösen a zárótételben nyújtottak megrendítő emberi mélységet. A közönség soraiban a kritikusok szerint „szem nem maradt szárazon”.
A De Nieuwe Muze is kiemelte a koncert spirituális erejét: a hallgatóság és a zenészek „megtisztulva” távoztak, mintha valóban megérintették volna a mennyországot.

A koncert, ahol Mahler újra megszületett
A BFZ nemcsak a 2. szimfóniával aratott sikert, hanem a Mahler-fesztiválon elhangzott 5. szimfónia és a Gyermekgyászdalok is kivételes elismerést kaptak. A de Volkskrant kritikája három nevet emelt ki: Fischer Iván, Anna Lucia Richter és Szőke Zoltán kürtművész. Richter éneklése szívszorítóan bensőséges volt, a kürtszóló pedig „stabil és érzékeny”. A finálé fenséges D-dúr akkordja szinte vizuálisan is érzékelhető zenei fényként ragyogott fel – a kritikus szerint olyan hatással, „mintha maga Mahler állt volna a zenekar előtt.”
Svájcban: kultúrák ötvözete, mély zenei vízió
A turné Svájcban folytatódott: Genf, Luzern, Zürich és Bern koncerttermeiben hangzott el Mahler 5. szimfóniája. A Le Temps szerint Fischer szenvedélyes interpretációja a híres Adagietto tételt halk bánattal szőtte át, amely szinte schuberti dalformává alakult. A zenekar Mahler sokszínű világát – balkáni, cigány, zsidó és osztrák népzenei hatásokkal – hitelesen tolmácsolta. Fischer megjegyezte: „Az első tétel gyászindulója nemcsak a militarizmus kritikája, hanem a holokauszt baljós előérzetét is hordozza.”
Brugge és Hamburg: bensőség, érzékenység, szenvedély
A belgiumi Brugge koncerten a Dal a Földről, a Gyermekgyászdalok és az 5. szimfónia szerepeltek. A De Nieuwe Muze „fenségesnek” nevezte az előadást, kiemelve az Adagietto gyengédségét, amely „Mahler szerelmi mámorát” idézte meg. Richter árnyalt, érzékeny éneklése a zenekar finom játékával tökéletes egészet alkotott.
A turné utolsó állomása a hamburgi Elbphilharmonie volt, ahol a Feltámadás szimfónia hangzott el. A Hamburger Abendblatt így írt: „A Budapesti Fesztiválzenekar csodás színekkel és bűbájos hangzással szólaltatta meg Mahler világát. A varázs hatott.”
Mahler új reneszánsza: kultusz és zenei zarándoklat
A Budapesti Fesztiválzenekar májusi Mahler-turnéja nemcsak koncertsorozat volt, hanem egy zenei zarándoklat, amely Mahler művein keresztül új spirituális dimenziókat nyitott meg a hallgatóság számára. Ahogy Fischer Iván fogalmazott:
„A ’60-as évek felszabadító légköre – a szabad szerelem, a Beatles ideje – nemcsak társadalmat, hanem a zenét is felszabadította. Így lett Mahlerből kultusz.”
A turné megmutatta, hogy Mahler zenéje ma is aktuális, katartikus és mélységesen emberi – és hogy a Budapesti Fesztiválzenekar méltán tartozik a világ élvonalába.