Miért támadják a Magyar Tudományos Akadémiát, és mit válaszol erre az MTA maga?
Freund Tamás és Oberfrank Ferenc szerint példátlan lejárató kampány zajlik az Akadémia ellen, amely nemcsak az intézményt, hanem a társadalmi bizalmat is rombolja.
Személyeskedés, politikai támadások és alaptalan vádak
Az elmúlt hetekben látványosan megszaporodtak a sajtóban a Magyar Tudományos Akadémiát (MTA) és egyes tagjait érő támadások. Freund Tamás, az MTA elnöke és Oberfrank Ferenc, a Titkárság főtitkára közös írásban reagált a tendenciára, amely szerintük nem csupán ünneprontó, hanem az egész magyar társadalom számára káros. A szerzők rámutatnak: egyre több olyan vélemény jelenik meg a sajtóban, amely személyeskedő, tényeket figyelmen kívül hagyó, sőt, szándékosan megtévesztő módon igyekszik aláásni a kétszáz éves intézmény hitelességét és társadalmi presztízsét.
„Ez a lejárató kampány nemcsak az Akadémiával mint nemzeti intézménnyel szemben méltatlan és ünneprontó, hanem egy olyan országhoz is méltatlan, amely polgárainak – számos történelmi katasztrófa tapasztalatai alapján – egységesen el kell utasítaniuk a személyek és társadalmi csoportok politikai, világnézeti vagy más alapon történő nyilvános megbélyegzését, az ellenük való hangulatkeltést, a minden embernek kijáró tisztelet megtagadását” – fogalmaz az írás.
Az MTA kiáll önmaga mellett – és cáfolja a vádakat
Freund és Oberfrank szerint az MTA elleni vádak nemcsak alaptalanok, de ellentmondanak az intézmény jelenlegi működésének és tagságának is. A kritikák egy része szerint az Akadémia már nem teljesíti alapításkori küldetését, és kérdéses, milyen haszna van a nemzet számára. A szerzők szerint ezek a felvetések teljesen figyelmen kívül hagyják azokat az alkotmányos és közfeladatokat, amelyeket az MTA a rendszerváltozást követően kialakított és azóta is ellát.
„A vád: Alapját vesztett felépítmény az Akadémia, nem teljesíti alapításkori küldetését, nem szolgája a nemzeti érdeket, kérdéses, hogy mi hasznot hoz a nemzetnek. Az Akadémia elleni kampányban megszólalókat nem zavarja az, hogy amit az Akadémiáról állítanak, az egyáltalán nem igaz.”
A két vezető emlékeztet rá: a rendszerváltás után megszületett egy konszenzus a politikai döntéshozók és a tudományos közösség között, amely máig szabályozza az MTA közjogi helyzetét, jogait, feladatait és autonómiáját. Az időközben felmerülő viták nem az alaprendszer megváltoztatásáról, hanem annak betartásáról szóltak – és ezek természetes velejárói a független intézmények és az állam közötti kapcsolatoknak.
Akadémiai tagság: nem klikkek, hanem kiválóság alapján
A kritikák középpontjában gyakran szerepel az akadémikusválasztás rendszere is. Egyes megszólalók szerint az Akadémiában „klikkek”, személyes kapcsolatok és háttéralkuk határozzák meg, ki kerülhet be a testületbe. A MTA vezetői ezt a vádat határozottan visszautasítják.
„Nem életszerű, hogy az akadémikusválasztást klikkek egyezkedése, nepotizmus, uram-bátyám viszonyok befolyásolnák. A Magyar Tudományos Akadémia tagjai között szinte minden tudományterületen, minden tudományos osztályon jelen vannak olyan kiemelkedő, a hazai és a nemzetközi tudományos életben elismert, a magyar állam által is a legmagasabb elismerésekkel illetett, széles körű tisztelettel övezett személyiségek, akiknek aktív akadémiai jelenléte garanciát jelent arra, hogy azok a támadások, amelyekkel ebben a lejárató kampányban illették az Akadémiát, alaptalanok.”
A szerzők szerint, ha a vádlók állításai igazak lennének, a külföldről meghívott tiszteleti és rendes tagok közül sokan már tiltakoztak volna – de épp ellenkezőleg: ők maguk is az Akadémia működésének megbecsült támogatói.
A bizalom kérdése – nem csak az MTA-n múlik
A tudományos intézmények iránti bizalom hosszú távon csak úgy maradhat fenn, ha azokat nem sodorják be politikai harcok terepévé. Az MTA nem pártpolitikai szervezet, hanem egy független, önkormányzati elven működő köztestület, amely az ország tudományos fejlődését, kulturális örökségét és innovációs potenciálját szolgálja – épp ezért különösen érzékeny a közvélemény reakcióira.
A jelenlegi kampány, amely nemcsak intézményi, de személyes szinten is támadásokat intéz a tudományos élet szereplői ellen, nemcsak az MTA-nak árt, hanem a tudományba vetett általános társadalmi bizalmat is rombolja. Ez pedig hosszú távon az egész ország versenyképességét, szellemi önállóságát és jövőjét veszélyeztetheti.
Freund Tamás és Oberfrank Ferenc teljes írását itt találod
