Fénytörések a Pálmaház mögött – Éjszakai titkok a budapesti állatkertből
Ahogy lemegy a nap a Városliget fái mögött, valami különös hangulat telepszik a budapesti állatkert ösvényeire. A nyüzsgő nappali forgatag után hirtelen csendesebb, meghittebb világ nyílik ki, és egy kiváltságos csoport elindul, hogy megtapasztaljon valamit, amit a legtöbb látogató soha nem láthat: a kulisszák mögötti Állatkert világát.
Az „Esti séták” programsorozat első alkalmán vettem részt – és még most is a krokodillélegzetek, szárnyrebbentések és gondozók suttogása kísért a fejemben. A séta este fél hétkor indult, amikor a park már hivatalosan bezárt, de a bejáratnál kis csoport gyűlt össze, akik valami rendkívülire készültek.
Altatópuskák és egzotikus tojások
Elsőként az állatorvosi rendelőbe vezetett az utunk. Nemcsak a steril műszerek látványa volt lenyűgöző, hanem az a pillanat, amikor egy gondozó kézbe vette az altatópuskát, és elmagyarázta, hogyan lehet egy többtonnás állatot biztonságosan kezelni – nem csak az állatnak, hanem az embereknek is veszélytelenül. Hallgattuk, hogyan készülnek fel egy vészhelyzetre, és mikor érdemes egyáltalán használni a szert. Olyan volt, mint egy élő természetfilm kulisszáinak bejárása, de minden mozdulat és szó valódi volt.
Innen a Xántus-házba vezetett az utunk, ahol épp madártojásokat figyeltünk meg egy mesterséges keltetőkamrában. Egy gondozó épp az egyik fiókát mutatta meg – már ha egy megrepedt tojás és egy pihepuha csőr villanása annak számít. Olyan közel hajoltunk, hogy a kelő madár hője szinte az arcunkat érte. Nem hittem volna, hogy a keltetés ennyire kézzel foghatóan izgalmas lehet.
A Cápasuli titkai
A harmadik megállónk a Cápasuli rejtett zónája volt, ahová normál esetben a látogatók sosem léphetnek be. A félhomályos, kissé párás térben hatalmas ablakokon keresztül láthattuk, hogyan mozognak az állatok a víz alatt. Az egyik gondozó arról mesélt, hogyan tanítják meg a cápákat arra, hogy nyugodtan fogadják el az orvosi kezelést. Előttem valahogy mindig a ragadozó ösztön és a félelem dominált, most viszont az intelligencia és a kapcsolat került a fókuszba.
Testközelből a zsiráfokkal és lajháréletemlékek
A séta során az is kiderült, hogy minden Esti séta más: más-más állomások, más-más kulisszák nyílnak meg. Egy következő alkalommal akár a zsiráfpadlásról nézhetünk szemmagasságba egy lankás pillantású nőstény zsiráffal, vagy a Pálmaház félhomályában találkozhatunk testközelből egy lomhán kíváncsi lajhárral.
A gondozók nemcsak mesélnek, hanem látszik rajtuk: ez az életük. Az az apró mosoly, ahogy egy állat mozdulatait figyelik, többet mond minden tankönyvnél.
Több mint látogatás – élmény, ajándék, kapcsolat
A séta végén frissítővel, apró harapnivalókkal és egy kis ajándékkal búcsúztak tőlünk. De amit igazán magunkkal vittünk, az valami más volt: a kapcsolódás. Az érzés, hogy a kerítés túloldalán nem csak állatok vannak, hanem sorsok, nevek, történetek – és emberek, akik ezeket nap mint nap gondozzák, figyelik, szeretik.
Az „Esti séták” idén még nyolc alkalommal várják azokat, akik többre vágynak egy szimpla látogatásnál. Akik látni szeretnék az Állatkert szépségét akkor, amikor a város már elcsendesül, és a természet szinte suttogva mesél.
Jegyek online vásárolhatók, és érdemes előre tájékozódni, hiszen minden alkalom más meglepetést tartogat. Egy biztos: aki egyszer megtapasztalta ezt a különleges világot, az nem felejti el többé.
