Magyar színészek is szerepelnek a Mengele életéről szóló Cannes-i filmben
Kirill Szerebrennyikov nem kegyelmezett a történelemnek: fekete-fehér filmje bemutatja Mengele rémtetteit – magyar színészekkel a főbb szerepekben
A 78. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál egyik legmegrázóbb alkotása Kirill Szerebrennyikov Josef Mengele eltűnése című filmje volt. Az orosz rendező az auschwitzi koncentrációs tábor hírhedt orvosának utolsó éveit dolgozta fel, méghozzá kompromisszummentes őszinteséggel és magyar színészek közreműködésével.
A francia-német-mexikói-amerikai-brit koprodukcióban készült, 135 perces fekete-fehér film Olivier Guez 2017-es, azonos című regényének adaptációja. A történet Josef Mengele dél-amerikai bujkálását követi nyomon: az egykori SS-orvos Argentínában és Brazíliában élt luxuskörülmények között, anélkül, hogy valaha is felelnie kellett volna a bűneiért. A filmből nem hiányzik az auschwitzi borzalmak rekonstrukciója sem – a rendező szándékosan vállalta ezt a kockázatot.
„Ez valóban igazi probléma volt, bár a kezdetektől tudtam, hogy mindezt feltétlenül meg kell mutatnom, különben fennáll a veszélye, hogy a film Mengelét igazolja” – fogalmazott Cannes-ban Szerebrennyikov, aki saját bevallása szerint nemcsak Mengele személyét, hanem az egész rendszert akarta leleplezni. Mint mondta:
„Szüntelenül emlékeztetnünk kell arra, hogy mi történt az emberekkel Auschwitzban.”
A filmbeli Mengele szerepét a német színész, August Diehl alakítja, ám a produkció szívében magyar színészek állnak. Egy magyar emigráns házaspár – akik Brazíliában bújtatták a nácit – szerepében Láng Annamária és Tilo Werner láthatóak, utóbbi szintén a Krétakör Színház egykori tagja. Különösen emlékezetes Hajduk Károly szereplése is, aki Nyiszli Miklóst, a zsidó deportált boncolóorvost kelti életre.
Az egyik legmegrendítőbb jelenet, amikor Mengele a saját fiának vall arról, mit is tett Auschwitzban. Itt válik végleg világossá, hogy Szerebrennyikov filmje nem enged meg semmilyen relativizálást.
„Emlékeznünk kell arra, hogy az emberiség mire képes, és arra is, hogy az Auschwitzot létrehozó emberek szerették a filozófiát, a zenét és a költészetet. Mindenekelőtt soha nem szabad elfelejtenünk, hogy az emlékezet rövid” – figyelmeztetett a rendező.
Szerebrennyikov szerint Mengele büntetlensége ma is aktuális kérdés, hiszen „most is vannak emberek, akik emberiesség elleni bűnökért felelősek, és most is megpróbálják megúszni a büntetést.”
A rendező 2022-ben hagyta el Oroszországot, és azóta Berlinben él. Cannes-i jelenléte ezúttal is ünnepélyes volt: a fesztivált megelőzően a francia kormány Becsületrenddel tüntette ki, az elismerést Rachida Dati kulturális miniszter adta át neki.
A Josef Mengele eltűnése nemcsak történelmi film, hanem fájdalmas emlékeztető is arra, hogy a történelem legsötétebb fejezetei sem merülhetnek feledésbe – különösen akkor nem, ha újra és újra akadnak, akik relativizálni próbálják a múltat.
