Szinetár Miklós befejezte élete könyvét – és ezzel egy korszakot is lezárt
„A vezetéssel is úgy vagyok: most kell kiszállni” – mondja a 93 éves rendező, aki már nem vállal új munkát
Szinetár Miklós megírta önéletrajzi trilógiájának harmadik, egyben minden bizonnyal utolsó kötetét. A 93. születésnapját nemrég ünneplő, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas rendező ezzel nemcsak egy könyvet zárt le, hanem egy életművet is. A kötet bemutatóján őszintén beszélt a szöveg születéséről, az idő múlásáról, a fájdalmas döntésekről – és az elégedettségről, amely végül megmaradt benne.
Nehezebb volt megírni, mint az előzőeket
„Nagy szorongással írtam ezt a könyvet” – vallotta be Szinetár Miklós, aki nem titkolja: a rendszerváltás utáni évtizedek feldolgozása sokkal nehezebben ment, mint a korábbi korszakoké. Talán mert több volt benne a keserűség, talán mert több lett az árnyék. Ezúttal nemcsak dicsér, hanem – saját szavaival – nem kizárólag jókat ír bizonyos emberekről. És ez nem könnyű annak, aki egész pályáját az értékteremtés és a humánum jegyében élte le.
Személyesebb, mint valaha
A harmadik kötet nemcsak szakmai pályáját veszi számba, hanem megnyílik a magánélet felé is. A színház és az opera mellett megjelennek benne a szerettei is – felesége, Hámori Ildikó, lánya, Szinetár Dóra és veje, Makranczi Zalán –, ám a szöveg megírásakor nem kérte ki az érintettek véleményét. „Ők az életem nagyon fontos szereplői, igaz, nem a szakmai életemé” – mondta, hozzátéve, hogy a könyv hitelessége ezt megkívánta.
Két végleges döntés: nincs több új rendezés, nincs több vezetés
A könyvbemutatóval együtt két súlyos, véglegesnek tűnő döntést is bejelentett. Egyrészt nem vállal több új rendezést, mert úgy érzi, fizikailag már nem bírná. „Tavalyelőtt még boldogan vállaltam volna az Operában új rendezést, most már nem. Amelyek vannak, azokat szívesen felújítom, de újat már nem.” Másrészt – ahogy fogalmaz – „kiszáll a vezetésből” is: bár feleségével még ő ült a volánnál a bemutatóra menet, már most érzi, hogy eljött az idő a búcsúra. „Meg kell érezni azt a pontot, hogy most ebből elég volt.”
Egy élet, amit nem kell újraírni
Szinetár Miklós nem romantizálja a múltját, de nem is szépíti. Elismeri a nehézségeket, a kihagyott lehetőségeket, a kompromisszumokat, de közben mosolyog. „Nagyon elégedett, szerencsés ember vagyok, mert nagyon sokszor és nagyon sokan segítettek az adott lehetőségek között. De ha valami bizonyos körülmények között nem sikerült, az is benne volt a jegy árában.”
Ez a mondat többet mond minden életrajznál. A rendező, aki generációk kultúráját formálta, ma már lassít. De nem panaszkodik, nem vádol, nem mentegetőzik. Csak elmeséli. Még egyszer. Most utoljára. És ebből a csendes, őszinte számvetésből egy egész korszak néz vissza ránk – egy életmű, amelyet valóban nem kell újraírni.
