Bezárva a szabadságba – Totális színház születik Miskolcon
Április 4-én egy rendkívüli színházi élmény várta a Miskolci Nemzeti Színház nézőit: Peter Weiss Marat/Sade című zenés színművét mutatták be Rusznyák Gábor rendezésében, Gergye Krisztián koreográfiájával. De ez nem „csak” egy bemutató volt – kísérlet a határok feszegetésére, a szabadság és bezártság végleteinek színpadi megfogalmazására.
Egy elmegyógyintézet falai között…
„1808-at írunk, majd tíz évvel a francia forradalom leverése után vagyunk” – meséli Rusznyák Gábor. Napóleon már császár, és Franciaországban a forradalmi álmok helyét cinikus realitás vette át. A charentoni elmegyógyintézet lakói egy különös színházi terápiában vesznek részt: a hírhedt Marquis de Sade színdarabot rendez az ápoltakból Jean Paul Marat meggyilkolásáról.
De ez az előadás – akárcsak a miskolci színpadon most készülő produkció – valójában nem a történelmi események hű rekonstruálása. „Nem egy történetmesélős darab” – figyelmeztet Rusznyák. A darab igazi ereje nem abban rejlik, hogy egy véres forradalmi tett színpadi újrajátszását látjuk. Sokkal inkább abban, ahogy ez megtörténik. Ahogy az ápoltak – az elmegyógyintézet lakói – saját belső szabadságvágyukkal, félelmeikkel, vágyaikkal szembesülnek, miközben a forradalomról mesélnek.
Szabadságvágy és manipuláció
„Egy effektíve bezárt létben beszélnek valakik a szabadságvágyról” – mondja a rendező. Ez a paradoxon adja a darab nyers erejét. A szabadság nem magától értetődő, hanem küzdelmes, fájdalmas, ellentmondásokkal terhelt vágy. És akárcsak a való életben, itt is jelen van a manipuláció: De Sade, a színpadi rendező, nem pusztán a szabadságról tanít, hanem a saját hatalmát is érvényesíti.
„Hatni akar. Minden áron. S ehhez van dühe, tehetsége és karizmatikussága” – fogalmaz Rusznyák Gábor. A nézők előtt így egyszerre bomlik ki a szabadság forradalmi vágya és annak sötét árnyéka: a manipuláció, az erőszak, a téboly.
Zenével, testtel, tánccal
Bár a Marat/Sade nem zenés darab a klasszikus értelemben, a miskolci előadásban a zene és a mozgás is kulcsszerepet kap. Rusznyák Gábor régi munkatársát, Gergye Krisztiánt kérte fel koreográfusnak, akivel Komáromban már dolgoztak együtt egy emlékezetes Kabaré előadáson.
A közös munka most is a kölcsönös bizalmon és a közös gondolkodáson alapul. A testek mozdulatai, a színpadi mozgás legalább annyira mesél majd a nézőknek, mint a kimondott szavak: „Kevés szóval is egyről tudunk beszélni, vagy egyfelé tudjuk tolni a szekeret” – mondja Rusznyák.
Tébolyda kívül, tébolyda belül
A rendező nem is próbálja szépíteni: a világ, amelyben élünk, maga is egyfajta tébolyda. Ezért is érzi úgy, hogy a darab minden elemében rezonál a jelenünkkel. „A világ körülöttünk mondhatni konstans tébolyda” – fogalmaz Rusznyák Gábor.
A kérdés csak az, hogy sikerül-e a színpadon megteremteni azt a totális színházat, amiben a nézők nem pusztán történelmet látnak, hanem önmagukat: a szabadságért való küzdelmüket, a manipulációval szembeni védtelenségüket, a saját, sokszor ellentmondásos vágyaikat.
„Hamarosan kiderül”
A rendező szerint a miskolci társulatban megvan az a kivételes erő, ami ehhez kell. A többi – az elmúlt hat hét közös munkája – pedig most érik be. „Aztán hogy eléggé tehetségesen töltöttük-e el egymással és a darabbal az elmúlt hat hetet, az meg hamarosan kiderül a további előadásokból” – mondja.
Egy biztos: a Miskolci Nemzeti Színház színpadán április 4-én nem egyszerű előadás született. Hanem egy lidérces, megrendítő, egyszerre felszabadító és félelmetes utazás a szabadság és a bezártság határán.
További információ:
Jean Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása a charentoni elmegyógyintézet lakóinak előadásában De Sade úr rendezésében
Peter Weiss: Marat/Sade (18) – zenés színmű
Bemutató: 2025. április 4., Miskolci Nemzeti Színház
Rendező: Rusznyák Gábor
Koreográfus: Gergye Krisztián
