Egy anya harca az igazságért a diktatúra árnyékában
Walter Salles legújabb filmje, az Én még itt vagyok (Ainda Estou Aqui) megrendítő történet egy család széthullásáról és egy anya eltökéltségéről a brazil katonai diktatúra legsötétebb éveiben.
Az 1971-ben játszódó dráma Eunice Paiva küzdelmét követi nyomon, aki férje, Rubens Paiva eltűnése után mindent megtesz, hogy kiderítse az igazságot.
A politikai krimi és családi dráma határán egyensúlyozó alkotás nemcsak egy személyes tragédiát mesél el, hanem egy nemzet történelmének egyik legfélelmetesebb időszakát is feltárja.
Egy elrabolt férj, egy kitörölhetetlen seb
Eunice és Rubens boldogan élnek Rio de Janeiróban gyermekeikkel, mígnem Rubens politikai nézetei miatt a diktatúra hatóságai el nem hurcolják otthonából. A férfi ellenzéki politikus volt, aki nyíltan bírálta az elnyomó rendszert, így a hatóságok eltüntették őt.
Eunice és családja évekig várja vissza, reménykedve, hogy férje élve térhet haza. De a diktatúra könyörtelen. Eunice azonban nem hajlandó beletörődni a hatalom hallgatásába és eltussolásába.
A film valós eseményeken alapul: Rubens Paiva valóban az egyik legismertebb eltűnt személy lett a brazil katonai rezsim idején. Felesége, Eunice, végül emberi jogi aktivistává vált, és egész életét annak szentelte, hogy választ találjon férje sorsára, valamint hogy más áldozatok családjai is igazságot nyerjenek.
A film, amely felkavarta a világot
Az Én még itt vagyok az egyik legnagyobb sikerű brazil film lett 2024-ben. A Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb forgatókönyv díját nyerte el, majd Torontóban és New Yorkban is hatalmas elismerést aratott. A film három Oscar-jelölést kapott, és megnyerte a legjobb nemzetközi film díját.
A főszereplő, Fernanda Torres alakítása világszerte lenyűgözte a kritikusokat és a közönséget egyaránt. A színésznő első brazil művészként nyerte el a Golden Globe-díjat, olyan világsztárok mellett, mint Nicole Kidman és Kate Winslet.
Az igazi különlegesség azonban az, hogy a filmben feltűnik Torres édesanyja, Fernanda Montenegro is, aki maga is legendás színésznő – az ő generációja számára az Én még itt vagyok egyfajta történelmi emlékmű is.
Walter Salles: Egy rendező, akinek személyes ügye a történet
Walter Salles, az Út a vadonba és a Központi pályaudvar rendezője, személyesen is kötődött a történethez. Marcelo Rubens Paiva – Rubens és Eunice fia – azonos című könyve szolgáltatta az alapanyagot, és Salles jól ismerte a családot.
A rendező szerint a film nemcsak egy múltbéli tragédia bemutatása, hanem figyelmeztetés is: a történelem hajlamos ismételni önmagát.
„Brazília ismét veszélyesen közel sodródott az 1970-es évek disztópiájához” – mondta Salles. „Eunice Paiva története nem csupán egy családé, hanem mindazoké, akik a szabadságért és az igazságért küzdenek.”
Egy örökké aktuális történet
Bár a film egy letűnt diktatúra borzalmairól szól, az üzenete ma is égetően aktuális. Egy olyan világban, ahol az igazság gyakran áldozatul esik a hatalmi játszmáknak, az Én még itt vagyok emlékeztet rá, hogy vannak, akik nem hajlandók elhallgatni.
Eunice Paiva története inspiráció mindazok számára, akik hisznek a szabadságban, a családban és a soha el nem múló reményben.
Március 20-tól látható országszerte a mozikban a magyarhangya következő bemutatója, Brazília első Oscar-díjas filmje, az Én még itt vagyok (Ainda Estou Aqui / I’m Still Here).
