A Szerk. avatar
2025. január 28. /
, ,

Eloszlatnám azt a tévhitet, hogy a népmesék mindig jól végződnek – interjú Vaskor Gréta íróval

Vaskor Gréta család- és párterapeuta, mentálhigiénés szakember több, mint 10 éve foglalkozik meseterápiával: egyaránt kísér egyéni önismereti folyamatokat és csoportos műhelyeket, ezen kívül, ahogy ő maga mondja, ír, gondolkodik, előad, és tanítja a mesék megértésének, megnyitásának különféle módjait.

Amíg Grétára várakozom, a falon függő tájkép applikált textil elemeit nézegetem: az őszies kompozíció nagyon emlékeztet engem a Bükkös-patak partjára. A festmény mintegy elrepít oda képzeletem szárnyán, és arra gondolok, életünkben, akárcsak a mesékben, milyen fontos, központi motívum az utazás. Szeretnénk eljutni valahonnét valahová, akár térbeli utazásról, akár egy belső fejlődési folyamatról van szó. Egy utazás feltételeit azonban meg is kell teremteni: a Táltosmesék szerzőjével arról beszélgettünk, milyen külső-belső segítő erőket, táltosokat tudunk előhívni magunkban, és hogyan léphetünk át az ő támogatásukkal egy új életszakaszba.

Kedves Gréta, gyönyörű ez a műhely, de hadd kérdezzem meg: egyáltalán mi vonzott téged a mesékhez?

A népmesék világa varázsos, hihetetlenül gazdag képekben, szimbólumokban: ha mesét hallgatunk, tényleg útra kelhetünk a történettel és önmagunkban is. Sok kérdés születik meg általuk, s segítenek válaszokra is találni. Engem a kezdetektől az foglalkoztatott, hogy a család, a párkapcsolatok történetei, a családi rendszerek kérdései, problémái, kihívásai hogyan jelennek meg a mesékben.

A mozgásterápia például nagyon sokszor dolgozik különböző elakadásokkal, blokkokkal. A meseterápiában is hasonló tapasztalatok vannak?

Vaskor GrétaEz nagyon érdekes, mert a mesék, a varázsmesék pontosan elakadásról, kibillenésről, mondhatjuk úgy is, hogy blokkokról szólnak. Nem mindegyik, természetesen, de nagyon sok történet arról szól, hogy az élet valahol kibillen, megakad: a király alszik, nincs jelen, elrabolják a napot, holdat, a csillagot, kővé változik egy ifjú, a lányt elrabolja egy pusztító erő. A mese íve ilyenkor azt fogja megmutatni, hogy ezeket a hiányokat, megakadásokat hogyan lehet rendezni. Mi kell ahhoz, hogy a megfagyott élet újra áramoljon? Hogy a királylány, aki jelképezheti akár a kedvességet, szépséget, tehát énünknek egy részét, visszakerüljön a birodalomba? A mese mindig szimbolikusan, szimbolikus képekkel, metaforákkal fog jelezni egy-egy blokkot vagy elakadást, és a megoldáshoz vezető utat is. A meseterápiában segítjük, hogy saját blokkjaink és a mese képei találkozni, kapcsolódni tudjanak, hogy a mese által felkínált rendeződés belső megoldássá váljon, vagy megszülessen egy saját megküzdési út.

A meséket általában a gyerekekhez kapcsoljuk, azonban említettük, hogy bármelyik életszakaszban történhet megakadás. Másfajta figyelmet igényelnek a felnőttek a terápia során?

Vannak mesék, amiket gyerekeknek is bátran lehet mesélni, sőt, mesélni jó és kell, és vannak mesék, amik csak felnőtteknek szólnak. A mese, a népmese a hagyományos kultúrában abszolút felnőtt műfajnak számított, az emberek így adták át egymásnak a tudást, a tapasztalatot. Közösségteremtő erőt is képviselt, hiszen a mesemondó és közössége egy közös történetben volt, együtt rezdült vele, és az élőszavas mesemondás szolgálta a szórakoztatást is. Az utóbbi évtizedekben a mese visszakerült a felnőttek világába is. Ha valaki bele tud helyezkedni a mesehallgatás varázsába, akkor rájön, hogy ezek a mesék nagyon is a felnőtt élet nagy kérdéseiről szólnak: a párkeresés, a felelősségvállalás, az életszakaszok váltásainak a feladatairól, arról, hogy jobban megértsük önmagunkat és a világ működését.

Léteznek a meseterápiában is különféle irányzatok?

Hogyne, létezik a Kincskereső meseterápiás módszer, aztán létezik a Boldizsár Ildikó által kidolgozott Metamorphoses Meseterápiás módszer, ahol én magam is tanultam, létezik intermodális mesepszichológia, egyszóval van sokféle módszer. Mindegyik kicsit másképp dolgozik, mindegyiknek megvan a maga módszertana. Én például élőszóban mesélek, de van olyan irányzat, ami a felolvasást részesíti előnyben, de más módszertani különbségek is vannak az egyes iskolák között.

A legújabb nemzedék mintha kezdené elveszíteni a narratív készséget, egyre inkább kép orientálttá válik. Mit gondolsz erről? Elvégre a mese mégiscsak egy narratíva…

Igen ám, csakhogy a mesék képeket varázsolnak elő bennünk. A mese hallgatása közben elindul egy belső mozi, és ezek nem készen kapott, külső képek! És ez a lényeg. A mai gyerekek idegrendszerét rengeteg külső inger éri, nincs elég idő feldolgozni őket, a figyelem szétszórt lesz, és egy folyamatos aktivált állapotban vannak a gyermekeink. Arra is jó lenne figyelni, hogy megtanítsuk őket, hogy kell szabályozni, feldolgozni ezeket az elöntő ingereket, már amennyiben lehet. A mese erre ragyogó eszköz: egy koherens narratíva, van eleje, közepe, s van vége is, belső szerkezete is segít abban, hogy kapcsolódni lehessen vele. A mesei ismétlések, fokozások, szimbólumok abban segíti a gyereket (és a felnőttet is), hogy a történettel maradjon. A mesei történet, képek érzéseket, és testérzeteket hívnak, s minden olyan történet, ami érzéseket mozdít, arra jobban emlékezünk, azzal könnyebben kapcsolódunk. A mesehallgatás maga közösségi élmény, kapcsolódni lehet vele és benne, és ez is szabályozó, idegrendszer nyugtató.

Vaskor Gréta

Nagyon tetszett nekem a Táltosmesékben, hogy ezek előtt a varázslatos segítők előtt a főhős tud hibázni. Szabad neki hibázni, és mindig lehetőséget kap az újrakezdésre. A külvilág általában korántsem ilyen megengedő a mi hibáinkkal szemben.

Ez így van, és ennek hatására egy idő után már nem csak a külvilágunkból szól az a hang, hogy hibázni nem lehet, hanem belsővé válik, már önmagunk tiltjuk meg a hibázás lehetőségét. Sokszor emiatt inkább nem is próbálkozunk. Pedig gondoljunk csak bele: hová jutna a világ, ha az éppen járni tanuló kisgyereket az anyja leszidná, mert fenekére huppan? Hiszen hibázott? A fenékre huppanás a tanulási folyamat természetes része. Ha nem hibázunk, nem tanulunk. A táltos kifejezi, ha a mesehős nem végezte el a feladatát úgy, ahogy ő javasolta, de azt is kifejezi, hogy mindezt helyre lehet hozni, és nem baj, hogy így történt. Mindebben ott az üzenet: tévedni lehet, de jó helyrehozni, és kifejeződik az is, hogy a táltos és a mesehős kapcsolata ezért nem sérül, továbbra is segítő marad a táltos. Amikor ez a mese hallgatásakor, vagy a mesemunkában megérkezik hozzánk, az már egy élő, belső tapasztalat lehet — alternatíva a ,,nem lehet hibázni” hozzáálláshoz. Tehát ha hibázunk, gondoljunk arra: mit mondana az én táltos-segítőm?

Gyakori fordulat a népmesékben, hogy ,,se benned, se bennem kár ne essék”. Tudunk -e ártani a mesékkel bizonyos helyzetekben?

Lehet kárt okozni történetekkel, persze. Minden életkornak megvan a megfelelő meséje, de nem minden mese való gyerekeknek, hiszen a népmese felnőtt műfaj. Én akár az online térben sem mesélnék élőszóval bizonyos meséket, mert kell a személyes jelenlét ahhoz felnőttek esetében is, hogy lássam, ki mire lehet nyitott az adott pillanatban. Ha nem a megfelelő történetet mondjuk el, vagy nem a jó pillanatban mondunk el egy bizonyos történetet, azzal bizony lehet megbillenteni, akár kárt is okozni.

Szükség lehet arra, hogy időről-időre modernizáljuk, újragondoljuk a meséket?

A népmesék nem szent, változtathatatlan szövegek, de mindegyik mesének van egy belső logikája, belső rendje: mindent nem lehet vele tenni. Ezeket a történeteket emberek mesélték egymásnak, és ki-ki a saját életén, saját korán, tehetségén átszűrte a mesét. Egy-egy mesének sok változata létezhet: létezik akár egy olyan változat, ami rossz véget ér, és van, ahol ugyanaz a történetív, de teljesen más a mese vége. Mondok néhány példát: az állattá (hattyúvá, hollóvá stb.) változott testvérek meséje több, mint 500 változatban létezik magyar nyelvterületen, és mindegyik változat kicsit, vagy épp nagyon más, mint a többi. Tehát a mese élő, organikusan élő, változó műfaj — bár ehhez a változáshoz elengedhetetlen az élőszavas átadás. Egy másik példa erre az ördögszeretők meséi: ezek a drámai, nehéz végű történetek szintén sok változatban léteznek, de van, amelyikben meg tud menekülni a lány, és újjá tud születni, illetve van, ahol a történet tragédiába fordul. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy eloszlassam azt a tévhitet, hogy a népmesék mindig jól végződnek, mert nem így van. A rosszul végződő népmeséknek is fontos szerepe van.

Mi a helyzet akár a modern eszközökkel, eszmékkel? Érdemes egy adott kor számára fogyaszthatóbbá tenni a történetet?

Igen, bizonyos modern eszközök, akár egy mobiltelefon is belekerülhet a mesébe, de a mese ívét, belső logikáját nem érdemes megváltoztatni. Ha ugyanis nem tud egy belső logika felépülni, akkor az eredmény egy megerőszakolt, didaktikus történet lesz. Ugye régen a mesénél azonnal volt visszajelzés, visszacsatolás: ha nem volt hihető, nem volt logikus, nem követett egy belső koherens rendet, a hallgatóság ezt azonnal jelezte, így átment egy szűrőn, a hallgatóság érzelmi és értelmi szűrőjén az adott történet. Használhatunk tehát bizonyos elemeket a mából, de a mese belső kohézióját nem szabad megtörni csak azért, hogy megfeleljünk egy elvárásnak.

Vaskor Gréta

A könyvedbe válogatott mesékben kifejezetten sok aktív, cselekvő női főhőst találunk. Gyerekkorunkban miért csupa olyan merítés jutott el hozzánk ezekből a mesékből, ahol a királyfi volt a főszereplő?

Nekem kifejezetten célom, hogy a sztereotípiákat kicsit megtörjük, ezért sokat dolgozom aktív női meseszereplőkkel. A merítés mindig attól függ, ki válogatja a történetet. Persze, a férfi főhőst bemutató mesék között is sok izgalmas történet van, és tudunk ezekkel is nőként dolgozni, de érdemes tudatosítani magunkban, hogy táltosa nem csak a férfiaknak van. A nőknek is vannak ilyen segítőik, mint például Juliskának A táltos kanca és a libapásztorleány című mesében. Tágítsuk ki annak a körét, milyenek lehetnek a női mesehősök, milyen dinamikában vannak jelen a történetben: lehetnek bölcs asszonyok, lehetnek kemények, harcosak, lehetnek bátrak, célratörők, megváltók, és igen, van, amikor meg kell menteni őket. A merítés mindig attól függ, mit keresünk éppen.

A képzeletünkben a táltos egy gyönyörű paripa, azonban a mesében néha más formát vesz fel ez a segítő erő. Mi mindenből lehet táltos?

Szarvas is lehet táltos, farkas is, vagy akár sasmadár is. Nem csak állatokra kell gondolni: nagyon izgalmas például, amikor egy hajszálból, az apának a hajszálából kell táltost varázsolni. Gúnárból, cserebogárból is varázsolnak táltost a mesében, de ami talán a legmeglepőbb, hogy még patkányfarokból is! Ez miért izgalmas? Mert arra mutat rá, hogy ez valójában egy működésforma, egy segítői minőség, és sok minden meghívja ezt a mesékben és az üzenete talán az: ha ott van az akarat, ott van a vágy, és a hit, akkor bármiből válhat segítő erő.

A táltos az út végeztével elválik a mesehőstől, és azt mondja: a többi már a te dolgod.

Tulajdonképpen a terápiának, a segítésnek lényege az, hogy ezt ki tudjuk mondani: a többi már a te dolgod. Ebben a mondatban ott van az az üzenet, hogy hiszek benned, meg tudod oldani innen egyedül is! Magadévá tetted azt az erőt, amit a táltos képviselt. Persze jöhet egy újabb életszakasz, egy újabb krízis: mesei nyelven például eltűnik a nap és a hold az égről. Ilyenkor lehet, új megküzdésre van szükségünk, az eddigi módszereink nem alkalmasak a megoldásra. Lehet, hogy újra egy mesebeli segítőre, egy táltoserőre van szükségünk.

Ezeknek a meséknek talán legfőbb üzenete is az, hogy nem maradunk teljesen magunkra.

Nagyon sok helyről, váratlan helyről jöhet segítő. Nem mindig terem ott készen a parancsainkat várva: néha ki kell ásni a mélyből, sárból, rá kell találni, meg kell tisztítani, parázzsal kell etetni… A főhősnek is tenni kell azért, hogy ez az erő aktivizálódni tudjon.

Érdemes tehát minden életszakaszban kapcsolódnunk a mesékhez: a január 28-án megjelenő Táltosmesék sok-sok eddig kevésbé ismert történettel, sok érdekes önismereti feladattal segíti ezt a kapcsolódást. Vaskor Gréta meseterapeutának köszönjük a beszélgetést: szálljon a híre szájról szájra, és legyen holnap a ti vendégetek!

Vaskor Gréta: Táltosmesék (Mesebeli segítők – segítő mesék), Móra Kiadó, 2025, 256 oldal, itt kedvezményesen megrendelheted

Írta: Kunyik Kinga

Saját blogja: https://csodapestbuda.blog.hu/

A legfrissebb interjúink

Megosztás: