Mi még mindig elnézzük a gyűlöletet a lelátókon

Rosszcsontok…

Már megint itt van. A labdarúgás egyik következő eseménye a Hollandia – Magyarország Nemzetek Ligája mérkőzés. A hírügynökségek szerint meg sem kezdődött a jegyárúsítás a magyar szurkolók részére, mert ismét büntiben vagyunk, így a stadion részünkre biztosított szektorai üresen maradnak. Nem új a dolog. Már 2013-ban a románok ellen is üres lelátók előtt játszottunk, ami nem segítette a csapatot, és a 2:2-es eredmény elütötte fiainkat a jobb eredménytől.

Azóta folyamatosan megsértjük az előírásokat, majd a büntetéseket megfellebbezzük, így aztán ritka az előre tervezhetőség, mind a szakvezetés, mind a szurkolók részére.

Nem értem. Az angliai labdarúgó szurkolók rettenetes viselkedése az 1980-as évektől azt eredményezte, hogy több országban “nem kívánatos” jelzővel illették őket, és többször megtagadták belépésüket a nemzetközi eseményekre. Ezt követően elhatározta az angol Belügyminisztérium és az angol Labdarúgó Szövetség, hogy ez nem mehet tovább. Intézkedéseik meghozták az eredményeket, törvényt módosítottak, szigorítottak, megnevezték a rendbontókat, lecsukták néhányukat, bevonták az illetők útleveleit és napjainkban az újságok címlapjain már nem ők szerepelnek.

Az utóbbi években, egyre inkább a csodálatosnak mondott magyar szurkolók egy részének a viselkedése kerül előtérbe.

Személyes élményem nem a labdarúgásból származik. Mint kosárlabda játékvezető vettem részt az 1980-as években egy DVTK-MTK női mérkőzésen. Korábban játékosként is megfordultam a miskolci pályákon, ahol a vehemensebben szurkolók válogatott sértésekkel illettek bennünket (mi voltunk a buzi kalauzok /BKV Előre/)., de ezt megszoktuk, és mivel általában győztünk, nem törődtünk vele.

Az említett női mérkőzésen teltház előtt folyt a játék. A tízedik perc körül a nézők egy része elkezdte piszkálni a vendég csapatot, hogy úgy mondjam: zsidóztak. Mivel leginkább a mérkőzés vezetésére koncentráltam, az elején nem tűnt fel a dolog, de a játékszünetekben sem hagyták abba, így már fel is fogtam a mondanivaló lényegét. Ezt azért nem kellene, gondoltam. A következő hasonló kórusnál félbeszakítottam a mérkőzést, odamentem a jegyző asztalhoz, kézbe vettem a mikrofont és a következőket mondtam:

“Amennyiben nem hagyják abba a zsidózást, akkor lefújom a mérkőzést és hazamegyek”.

Becsületükre legyen mondva, a mérkőzés hátralévő részében nem fordult elő a korábbiakhoz hasonló megnyilvánulás, a mérkőzés rendben lezajlott. Ezzel a néhány szóval sikerült megállítani a gyűlölködést. Ez a játékvezető felelőssége.

Azóta is folyamatos megdöbbenéssel hallom a televízióban a hasonló kórusokat a labdarúgó mérkőzéseken, ami magában foglalja a rasszista, zsidózó, cigányozó, nemi eltévelyedő minden változatát, és mindezt úgy, hogy sem a játékvezető, sem a mérkőzés riporterének szeme sem rebben, tehát a semmit nem látunk, semmit sem hallunk esetével állunk, hallunk szemben. A “…..…….i (itt a város nevét kell behelyettesíteni) cigányok, ba…..tok az anyátok”, szlogen pályától függetlenül hallatszik az adásban, s mindez természetes, hát ilyenek a szurkolók. Ez a városhoz kötődő mondat többször elhangzik még akkor is, ha az említett csapat nincs is jelen a stadionban. Eközben az MLSZ jelszava: ”A gyűlölet nem pálya”.
Először nem értettük a holland Van Haalen edző felháborodását az előző évszázadban a rasszizmus jelző miatt, amikor eltanultuk a huhogást és hasonlókat a külföldiektől. Ma ezek már a sajátjainknak számítanak, még akkor is, ha a mi csapatunkban is szerepel színes bőrű játékos.

És újra marad az értetlenség a kiszabott büntetések miatt, meg az, hogy az ellenfelek szurkolói is miket csinálnak, bezzeg azokat nem büntetik, csak minket, micsoda skandalum.

Talán ki kellene találni valamit, ami megakadályozza azokat a cselekményeket, ami után automatikusan büntetéseket kapunk. Mert az, hogy a hivatalokat szidjuk, hogy néhány elvetemült szurkoló miatt mindenkit büntetnek, az biztos, hogy nem segít. Ez nem a kollektív büntetés, ha nem teszünk ellene, nézni sem fogjuk tudni kedvenceinket. Lehet választani. Vagy kiközösítjük a rendbontókat, vagy a sportból, labdarúgásból szerezhető élményekből ki leszünk zárva, és ilyen baromságok miatt.

Juhász Sándor, a kosaras golfos

Juhász Sándor korábbi írásai

Megosztás: