Október 11-én mutatta be a Miskolci Nemzeti Színház a Rómeó és Júliát Béres Attila rendezésében. Shakespeare tragédiája Rudolf Szonja és Bodoky Márk főszereplésével látható a Nagyszínházban. A címszereplőkkel még az előadás előtt Méder Noémi beszélgetett.
M. N.: Mikor találkoztatok először Shakespeare művével? Mit gondoltatok róla akkor?
Rudolf Szonja: A szüleim (Nagy-Kálózy Eszter és Rudolf Péter – a szerk.) már nagyon sok éve játsszák az És Rómeó és Júlia… című előadást, és szinte biztos vagyok benne, hogy az volt az első élményem róla, amikor néztem anyuékat. Utána persze láttam a filmet és olvastam is a darabot. Megszakadt a szívem…valahol szerintem mindenki egy ilyen szerelemre vágyik, és szomorú volt látni, olvasni, hogy valójában Shakespeare szerint lehetetlen ilyen szerelemre találni anélkül, hogy annak ne lenne csúnya vége. Vagy éljük a kis boldog, közép fokon égő életünket, vagy hatalmas lángon… az viszont felemészti magát, vagy éppen a környezet teszi ezt vele.
Fotó: Éder Vera
Bodoky Márk: Gimnáziumban olvastam először, nem sokat értettem belőle, megfoghatatlannak tűnt. Aztán megnéztem a DiCaprio-féle filmet, ami eléggé bejött, majd Zeffirelli rendezését, ami nagy hatással volt rám és segített megérteni, hogy mitől is olyan szép ez a történet. Színházban, azt hiszem, sosem láttam.
M. N.: Vágytatok valaha arra, hogy eljátszhassátok Rómeó/Júlia szerepét?
R. Sz.: Többször megfordult a fejemben, de nem ivódott be a gondolataim közé, hogy mindenképpen Júliát akarok játszani. De mivel mondták páran, hogy adott lenne számomra a szerep, ezért persze, ott volt a fejemben. Színészileg pedig szerintem ez egy akkora kihívás, hogy tényleg mindenkinek nagy dolog, ha esélyt kap arra, hogy eljátssza.
Fotó: Éder Vera
B. M.: Tizenéves voltam, amikor az unokatestvérem játszotta a szerepet. A családban ez nagy dolog volt, hogy Martin [Vischer] Rómeót játszik. És igen, megfordult a fejemben többször is az utóbbi években, hogy esetleg egyszer eljátszhatnám én is.
M. N.: Hogyan látjátok magatokat a szerepben?
R. Sz.: Megpróbáltam engem és őt összerakni. Rájöttem, hogy nem is vagyunk olyan távol egymástól Júliával. Annyi mindent lehet megfejteni ebben a darabban! Ha már csak magát a szöveget nézzük, annyira tudni kell, hogy minden költői kép mögött milyen gondolat rejlik, és ezáltal nagyon sokáig lehet foglalkozni vele. Anyuéknál is volt olyan, hogy hazajöttek a négyszázvalahanyadik előadásuk után, és azt mondták, hogy most jöttek rá valamire, most fejtették meg. Jó ezt hallani; az ember közben érik, tapasztal, sokmindenre jön rá.
Fotó: Éder Vera
B. M.: Nagy dolog ez egy színész életében, de emlékeztetnem kell magam újra és újra, hogy bár ez egy híres darab, attól még nem feltétlenül más, mint bármelyik másik szerep, nem szabad sem jobban, sem kevésbé akarni. Megbukni talán nem fogok benne, de ez majd a pénteki premieren kiderül (nevet).
M. N.: Milyen előadásra számíthatnak a miskolci nézők?
R. Sz.: Ha jól sikerül (nevet), szerintem az emberek meg fognak állni egy pillanatra és elgondolkoznak azon, hogy ők mi alapján élik vagy élték eddig az életüket. És remélem, hogy meg fognak állni egy pillanatra. Talán még a levegő is megáll bennük egy másodpercre.
B. M.: Bízom benne, hogy szívfacsaró élményben lesz részük 🙂
