A napokban csillagászok egy új módszerrel igazolták Albert Einstein speciális relativitáselméletének egyik fontos sajátosságát, az idődilatációt (időtágulást), amely szerint a rendkívül nagy sebességgel mozgó objektumok esetében az idő lassul.
A Queenslandi Egyetem kutatói 1500 darab 1a típusú szupernóva adatait vizsgálták a Dark Energy Survey (DES) adatbázisából. Ezek a szupernóvák azonos tömegűek és fényességűek, így kiválóan alkalmasak az időtorzulás megfigyelésére. Az eredmények szerint minél gyorsabban távolodik egy szupernóva a Földtől, annál nagyobb az időtágulás mértéke rajta.
Geraint Lewis, a Sydney-i Egyetem munkatársa, kiemelte, hogy Einsteinnek megint igaza volt, és Ryan White, a Queenslandi Egyetem kutatója szerint ez a kozmológiai időtágulás eddigi legpontosabb mérése.
A tanulmány megerősítette, hogy az idődilatáció legalább 1,2-es vöröseltolódásig, azaz a Világegyetem ötmilliárd éves koráig biztosan igaz. Korábban pulzárok segítségével próbálták igazolni ezt a jelenséget, de azok ritkábbak, mint a szupernóvák, így az eredmények nem voltak elég pontosak.
Az idődilatáció a távoli univerzumból származó adatok tanulmányozása során érdekes következményekkel jár. Például 2-es vöröseltolódás esetén, azaz 10 milliárd évvel ezelőtti eseményeknél, az időtorzulás mértéke már 3-as értéket is elérhet, ami azt jelenti, hogy a fizikai és kémiai folyamatok háromszor lassabban mennek végbe, mint a Földön.
10-es vöröseltolódás mellett, ami 13,1 milliárd évvel ezelőtti állapotot jelent, az időtorzulás még nagyobb, és a Földön csak egy-két hónapig tartó események évekre nyúlhatnak el. Ez megnehezíti a változások észlelését, például egy új szupernóva feltűnését is, hiszen a változások hosszabb időtávra nyúlnak el és lassan tűnnek fel az égbolt megfigyelt részén.
(A pcforum.hu cikkét szemléztük)
A legfrissebb tudományos hírek
