„Holokauszt 80” emlékév. Vagon Naplók dokumentum dráma. /emlékezés Mohácsi Jenőre/.
Bemutató: 2024. Június. 23-a. 15 óra. Fészek Művészklub.
Mielőtt belekezdenénk Kriszt László rendezővel a beszélgetésbe egy kis visszatekintés:
Zsidó Színházi Esték. Zsidó – Keresztény Kulturális Esték. Nyitott Zsinagógák. Magyar Zsidó Hősök – “Szenes Hanna Emlékév 100″. Holokauszt 80 emlékév kulturális programsorozatok. Tadeusz Borowski: Auschwitzi Napló holokauszt monodráma. Herzl Tivadar: “Izrael lángja” monodráma. Szenes Hanna: A hegedű kibuc színmű. Sárdi Mária: Kislány a pokolban holokauszt monodráma, amellyel nemrég debütáltak a Nemzeti Színházban és elérkeztünk a “Vagon Naplók” dokumentum drámához, amely emlékezés egyben Mohácsi Jenőre.
– Igyekeztem utánajárni a Kazán István Kamaraszínház zsidó tematikájú programjainak, előadásainak. Ha jól tudom az előbbi felsorolás az utóbbi 18 év termése.
Tökéletes a felsorolás, habár megjegyzem, a sor sokkal nagyobb, hiszen ugyanúgy játszunk keresztény témájú vagy keresztény moralitást hordozó előadásokat.
– Református rendezőként, miért tartja fontosnak a zsidó irodalom, a zsidó témájú színházi előadások létrehozását?
Most idéznem kell Rosenfeld Dániel Imre kulturális menedzser és fő kántor barátomat: „csak a mindenkori kultúrával lehet hidakat építeni az emberek közt, harcolni az antiszemitizmus ellen”. De, hogy visszatérjek a kérdéshez, a zsidó irodalom hihetetlen nagy múltra, egyben értékekre tekinthet vissza. A zsidó irodalom, ebbe beleértek mindent, akárcsak a mindenkori magas nívójú irodalom, mindig az emberre fókuszál annak sokrétűségére, ugyanakkor a zsidó irodalomban mindig jelen van a tanítás, valamilyen bölcsesség közreadásának szándéka.
– A bemutató egyedi, különleges előadásként van közzé téve, meghirdetve.
Igyekeztem olyan zsidó irodalmi anyagokat színpadra alkalmazni, állítani amelyek kevésbé ismertek a közönség számára, de olyan is akadt, amelyek még az irodalommal foglalkozók számára is újdonságnak számítanak, ilyen a Vagon Naplók dokumentum dráma is.
– Mit lehet tudni Mohácsi Jenőről?
Röviden, a teljesség igénye nélkül: Klein Bernát (1857–1921) borkereskedő és Armuth Hermin fia. Filozófiai és jogi tanulmányokat folytatott, majd jogi doktori végzettséget szerzett. Még egyetemi évei alatt Komjáthy Társaság néven irodalmi kört szervezett és részt vett a Tűz című folyóirat alapításában. 1908-ban újságírói pályára lépett, a Pester Lloydnál helyezkedett el. A Nyugat 1926-os pályázatán díjat nyert Stella című novellájával. 1936-ban a Kisfaludy Társaság felvette tagjai közé. A Juda Halévy Társaság titkára, majd szintén titkára, 1942-től pedig alelnöke a Magyar Pen Clubnak. Tagja volt a lengyel-magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak is. Külföldi német folyóiratokban rendszeresen jelentek meg eredeti német nyelvű írásai, versei, továbbá jelentős energiát fordított klasszikus magyar színművek (pl. Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde, Madách Imre: Az ember tragédiája, Katona József: Bánk bán) nemzetközi megismertetésére, azzal is, hogy saját maga lefordította őket németre. Babits Mihály A gólyakalifa című regényét színpadra dolgozta át, de librettókat is írt Ábrahám Pál, Radnai Miklós, Siklós Albert, Szabados Béla és Zádor Jenő operáihoz és dalműveihez.
– Hogyan jött az, hogy Mohácsi Jenőről készítsen dokumentum-drámát?
Ez több évre nyúlik vissza, ugyanis a menedzser úr unszolására, a 2026-ban esedékes Mohácsi csata 500-ik évfordulójára írtam több, az eseményhez kapcsolódó kulturális szinopszist, persze mint megannyi megírt szinopszis a fiókban végezte, de a Holokauszt 80 emlékév kapcsán újra elővettük, majd beadtuk a Magyar Kormány által a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítványnak nyújtott nagymérvű anyagi támogatásra kiírt pályázatra, a MAZSÖK bíráló bizottsága pedig pozitívan értékelte, hát ennyi.
– Miért Vagon Naplók, többes számban?
Azért, mert a vészkorszak alatt egy egész zsidó és nem zsidó generáció pusztult el, a kulturális veszteségeket pedig azóta sem sikerült feldolgozni, pótolni de nem is lehetett hiszen:
„a mindenkori kultúra, a társadalom láthatatlan összetartó-összekötő szövete”, amely végletesen megsérült anno, ezért muszáj óvni, segíteni és támogatni a mindenkori kultúrát!
– Hogyan épül fel maga a dokumentum-dráma?
Maga a történet 1944. Július 7-én játszódik a Békásmegyeri pályaudvaron, ahol zsidó munkaszolgálatosok, köztük Mohácsi Jenő is tartózkodik. A szegényes táplálkozás, a rabszolgamunka végül is felőröli Mohácsi egészségét, közben jön a front, a szerelvény pedig elindul Auschwitz felé, benne Mohácsi Jenővel. Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni, akkor ez, egy irodalmi összeállítás, de mégsem az, mert annál jóval több. Mohácsi Jenő verseivel kezdődik, mint: Hervad már ligetünk, Éjfélkor, Őszi sóhaj, Csókolom a múltat, A tenger, Katonák dalolnak, Elkéstem, A sereg, Halotti dal majd egy közjátékkal folytatódik, amely oly jellemző volt a vészkorszak alatti időkre.
Részlet: „Mit esznek azon a Mohácsin? Tényleg! Remélem appelra összeszedi magát és méltóztatik előbújni a vackából! Még végül itt fordul fel nekem! Minek erőltetik ezt a sokadik felolvasást még itt is? A zsidó kultúra egy szemét, a kutyának sem kell. De ha maguk ezzel akarják tölteni a hátralevő idejüket, isten neki, csinálják. Csak ne óbégassanak!”
Ezt követi Mohácsi Jenő: Dicsőség a’ magasban, novellarészletek. Ezután következik a “Szikla a tanúm zsidó meséből készült bábjáték, majd visszaemlékezések, levelek narrációs bejátszása következik, mint: „Fölösleges, mint a mi nemzedékünk. Embertragédiája – Burgtheater. Rózsavölgyi Márk regénye. Janus lelke. Gondolatok Nordau-ról. Levél Villányi Lajoshoz. Naplórészlet” ezt zárja le a második közjáték részlet:
„Nem hiszem, hogy pár percnél több idő telt volna el, de a német őr mozdulatlan maradt. És a vagon lassan elindult.”
Mohácsi Jenő 1944-ben, deportálás közben, útban Auschwitz felé hunyt el, a Békásmegyerről induló vonat lezárt vagonjában. Holtteste sosem került elő.
– Már így is megrendítő.
Az. Éppen ezért fontos, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk!
– Mondana valamit a közreműködőkről?
Nagyon szívesen. Farkas Tamás, Horváth László, Kovács Molnár József, Szolár Tibor, Berderics Dániel, Rosenfeld Dániel Imre, Baranyecz János, Cziráki Máté, Gajdos József, Einhorn Lászlót színészek, Merenics Zsófia díszlet, Kárer László videó-vágás, Paddi Balázs fény, Rosenfeld Dániel Imre kulturális menedzser.
– Köszönöm a beszélgetést, és akik többet szeretnének, megtudni a kamaraszínház előadásairól azoknak ajánljuk a www.kazanistvankamaraszinhaz.hu weboldalt!
