A Berlini Humboldt Egyetem közleménye szerint egy különleges, 4-5. századi papiruszt találtak Németországban, amely évtizedeken át észrevétlenül állt egy könyvtárban.
A papiruszt Dr. Berkes Lajos teológus és Gabriel Nocchi Macedo professzor vizsgálta meg alaposan, és kiderült, hogy Tamás Evangéliumának legrégebbi fennmaradt másolatáról van szó.
Tamás Evangéliuma egy apokrif irat, amely Jézus gyermekkoráról nyújt betekintést. Az apokrif iratok olyan keresztény írások, amelyek nem részei a Bibliának, de az ókorban és a középkorban népszerűek voltak. Eddig a legkorábbi ismert példány egy 11. századi kódex volt.
A felfedezés azért különösen jelentős, mert ez a későókori papirusz nemcsak a szöveg korábbi verzióját tárja elénk, hanem azt is bizonyítja, hogy az eredeti szöveg görög nyelven íródott, amit korábban csak feltételeztek.
A papiruszt hosszú ideig figyelmen kívül hagyták, mivel jelentéktelen, hétköznapi kéziratnak hitték, például bevásárlólistának vagy személyes levélnek. A rajta lévő írás elég ügyetlennek tűnt, de Berkesék felfedezték rajta a „Jézus” szót, ami azonnal felkeltette az érdeklődésüket.
A szöveg megfejtése során kiderült, hogy a papirusz egy iskolában vagy kolostorban készült, és valószínűleg egy növendék másolta le gyakorlásképpen.
Tamás Evangéliuma egy apokrif irat, amely Jézus életéről és tanításairól szól. Nem tartalmaz narratívát Jézus életéről, hanem 114 mondást (logionokat) gyűjt össze, amelyeket Jézus mondott.
Ezek a mondások sok esetben eltérnek a kanonikus evangéliumokban található tanításoktól, és gyakran misztikus, gnosztikus elemeket is tartalmaznak. Az evangélium célja, hogy mélyebb spirituális betekintést nyújtson Jézus tanításaiba, és segítsen a hívőknek elérni a belső megvilágosodást.
