Vasárnap este a Hold szoros együttállásba kerül a kékes színű Spica csillaggal, a jelenséget pedig szabad szemmel is meg lehet majd figyelni a koraesti égen – közölte a Svábhegyi Csillagvizsgáló.
Vasárnap este 22 órától a hónap legszorosabb szabad szemmel is látható együttállására kerül sor az égbolton, hiszen ekkor a Hold nagyon közel kerül a Szűz csillagkép legfényesebb csillagához, a Spicához.
Napnyugtakor a Spica mindössze hat ívpercre jár majd a Hold déli féltekéjétől, ez a közelség azonban csak nagyobb, 15-20 centiméteres csillagászati távcsővel lesz megfigyelhető a még világos égen. Később azonban már meg lehet próbálni a Spica csillagot szabad szemmel is megtekinteni.
A Hold a déli égbolton mintegy 30 fokos magasságban látszik majd, feltűnő és könnyen észrevehető lesz. A Spica ekkor 12 ívpercre jár a Holdtól, amely a Hold átmérőjének kevesebb, mint a fele. A halvány csillagot a Holdtól jobbra lefelé kell majd keresni.
Mire teljesen besötétedik, már szabad szemmel is biztosan jól látható lesz az égi jelenség, egy egyszerű kézitávcsővel pedig egy látómezőben lehet majd látni a Holdat és a csillagot.
A Spica a Földtől 250 fényévre található, és számos különleges tulajdonsága van. A 16. legfényesebb csillag az égbolton, átlagfényessége 1,0 magnitúdó, így városokból is jól látható szabad szemmel.
Azt is észre lehet venni, hogy a csillag színe kékes, amit rendkívül forró, mintegy huszonötezer Celsius-fokos felszíni hőmérséklete okoz. Azonban nem csak ebben a tekintetben múlja felül a Napot, hanem méretében és tömegében is. Átmérője tizenegymillió kilométer körül van, tömege pedig tizenegyszer nagyobb, mint a Napé.
Az ókori Egyiptomban a Spica feltehetően fontos szerepet játszott, neve „Lanthordozó”, és „Repa” volt (=úr). Sir Joseph Norman Lockyer angol csillagász szerint több nagyon fontos templom az ókori Egyiptomban és az ókori Görögországban a Spicának volt szentelve (aminek kapcsolata lehet a legendás egyiptomi kiválósággal, Ménésszel).
A 73 százalékos dagadó Holdat kistávcsővel vizsgálva, a középső részén a fény-árnyék határon látható a Kárpátok hegyvonulat (Montes Carpatus). Ez a hegység több mint 300 kilométer hosszú, és a hegycsúcsai a két kilométert is elérik. Alatta lehet látni a Hold egyik legszebb kráterét, a Copernicust.
Ez egy fiatal kráternek számít, mivel egymilliárd évvel ezelőtt keletkezhetett egy aszteroida becsapódása után. A mintegy száz kilométer átmérőjű kráter közepén központi csúcsok láthatók, a kráterből pedig fényes sugársávok erednek szét.
Az együttállás megtekintésére a Svábhegyi Csillagvizsgáló rendhagyó vasárnap esti programot is szervez, majd utána a Copernicust is megnézhetik a látogatók.
Részletek és a jegyvásárlással kapcsolatos információk a Csillagvizsgáló oldalán olvashatók.
