Urbán András rendező legutóbb Pintér Béla Parasztoperáját rendezte a Szarajevói Nemzeti Színházban, korábban szintén a boszniai fővárosban Örkény István Tótékját állította színpadra, az idén pedig további magyar szerzők, Végel László és Tasnádi István darabjait tervezi bemutatni a Nyugat-Balkánon.
A vajdasági rendező elmondta: a korábbi években körbejárta a volt Jugoszlávia tagköztársaságait, most inkább Szerbiában rendez több előadást, de egy-egy produkciót elvállal más országokban is.
Mint mondta, a Tótékat nagyon jól fogadta a szarajevói közönség, ahogyan a Parasztoperát is, amelynek néhány hete volt a bemutatója. A rendező szerint az volt a cél, hogy örömet szerezzenek az embereknek, és a folyamatosan fogyó jegyek azt bizonyítják, hogy ezt sikerült elérni.
A rendező rámutatott, hogy a kortárs magyar írókat nem nagyon ismeri a széleskörű közönség a térségben, ezért egy-egy előadásnál nem árt, ha a színészek vagy a rendezők között van ismert húzónév, ám az előadások minősége már csalogató tud lenni a színházkedvelők számára.
Néhány héten belül kezdődnek meg az újvidéki Szerb Nemzeti Színházban a Végel László művéből, a Balkáni szépség, avagy Slemil fattyúja című regényből készült darab próbái. Az előadásban arra keresik a választ, hogy mi az identitás, mi az otthon, mi a Vajdaság.
Urbán András közölte: nagyon fiatal színészgárdával fog dolgozni, amit izgalmasnak tart, mert ez már egy olyan generáció, amely nem a volt Jugoszlávia történelméből táplálkozik, hiszen a színészek csak akkor születtek, amikor a délszláv háborúk dúltak vagy már véget is értek, így nincsenek közvetlen tapasztalataik vagy élményeik abból az időszakból.
A következő évad elején, az év vége felé pedig az Újvidéki Színházban rendezi Tasnádi István Next című darabját Urbán András, aki erről egyelőre nem tudott részleteket mondani.
A rendező egy éve, azt követően vette át az Újvidéki Színház vezetését, hogy előtte tizenhét éven át a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház élén dolgozott. Amint mondta, meglehetősen demotivált társulatot talált Újvidéken, de igyekezett új életet lehelni belé, és úgy véli, most már jobban érzik magukat a színészek.
Emellett a színház épületén is elvégeztetett újításokat, valamint arra törekedett, hogy a társulat ismét otthon legyen a vajdasági székvárosban, a korábbi években ugyanis inkább arról volt ismert, hogy számos fesztiválra járt, az újvidéki közönség számára kevésbé volt látható. Mindezek mellett bevezették, hogy az előadásokat szerb, orosz vagy angol nyelvre feliratozzák, és ezzel a közönség újabb rétegeit tudták vonzani.
Urbán szerint azonban nem hanyagolják el a fesztiválokat, a temesvári, a kisvárdai és a győri színházi fesztiválokon, valamint a szerbiai Sterija Játékokon is részt vesznek az idén.
Jellegzetes rendezői látásmódjáról, illetve stílusáról azt mondta, pusztán annak érdekében nem csinál semmilyen furcsaságot, hogy valaki megelégedjen azzal, hogy ez egy urbános darab”. „Fontos számomra, hogy értsük egymást a közönséggel. Lehet, hogy fontosabb, mint régebben volt. Régen is fontos volt, csak valahogy más paraméterek alapján működött. Szerintem én most is ugyanazt csinálom, mint korábban, annak ellenére, hogy érthetőbb az előadás, vagy szöveghűbb, esetleg klasszikusabb” – részletezte.
Kifejtette, hogy a Tóték is egy ilyen, úgynevezett „klasszikusabb” rendezés, mert értelmetlennek tartotta, hogy valamilyen külső szándékból vagy „imázsért” hozzányúljon az önmagában is zseniális szöveghez.
„Belefárad abba az ember, hogy fusson azok után, akik majd megnézik az előadásait. Igazából szereted azt, ha olyan előadásokat tudsz csinálni, amelyeket az emberek is szeretnek, jelent nekik valamit, néznek. A színház egy olyan forma, amely nem működik anélkül, hogy nézné valaki” – magyarázta.
