Ma van a magyar költészet napja, József Attila születésnapja, április 11. Ezért is választottuk erre a napra a lenti verset, fogadjátok szeretettel, mindazokra gondolunk vele, akiknek az életében még helye a versnek.
József Attila: Költőszerelem teremtő estje
Az erdőben elülnek már a varjak
És lelkemben a sötét gondok is.
Szűz Hold csókolgat száz rügyező gallyat
S ujult szerelmet fehér arcod is.
Most minden: erdő, rét s az ég is hallgat.
S hallgatnak most a büszke dalok is.
De vége lesz e csoda végtelennek,
A Nap, a küzdelem kikél s hamis
Gondok, varjak szöllőkre, szívre kelnek,
A Hold lehull és véle álmom is.
A hajsza jön, a hajsza krajcáros, bús
S az estét várom: új holdat teremtsek.
Isten vagyok s a leghitványabb koldús!
1923. ápr. 26.
És egyúttal egy olyan cikket ajánlunk figyelmetekbe, amely József Attila vallási beállítódásával és az azt körüllengő tévhitekkel foglalkozik.
Még napjainkban is sok olyan téves információ, tényállítás lát napvilágot József Attilával kapcsolatosan, amelyeket érdemes eloszlatni. Az egyik ilyen kérdés a költő felekezeti hovatartozása, és ehhez bizony ő maga is kínált tévutakra vivő információt, illetve gondolkodni és kutatni-valót az utókor számára. Mely felekezethez tartozott tulajdonképpen? Görögkeleti volt vagy református? A korabeli dokumentumok további kérdéseket is felvetnek.
„1905-ben születtem Budapesten, görögkeleti vallású vagyok”
– így kezdődik József Attila 1937-ben papírra vetett önéletrajza
