+ Gondolat

József Attila görögkeleti vagy református volt?

József Attila

Valójában vallásos volt-e József Attila, érdemes-e az ő esetében ezeket a kérdéseket mélyebben boncolgatni.

Keresés a weben

Felekezeti anomáliák József Attila vonatkozásában

Még napjainkban is sok olyan téves információ, tényállítás lát napvilágot József Attilával kapcsolatosan, amelyeket érdemes eloszlatni. Az egyik ilyen kérdés a költő felekezeti hovatartozása, és ehhez bizony ő maga is kínált tévutakra vivő információt, illetve gondolkodni és kutatni-valót az utókor számára. Mely felekezethez tartozott tulajdonképpen? Görögkeleti volt vagy református? A korabeli dokumentumok további kérdéseket is felvetnek.

„1905-ben születtem Budapesten, görögkeleti vallású vagyok”

– így kezdődik József Attila 1937-ben papírra vetett önéletrajza, amelynek megírására a Kozmutza Flóra iránt érzett szerelme és házassági szándéka is ösztönözte azzal a céllal, hogy lehetőség szerint végre valamiképpen az irodalomhoz köthető munkát találjon, és ezzel normális életkörülményeket biztosíthasson mindkettőjük számára. Vajon lenne-e okunk kételkedni a költő saját magáról írott soraiban, ha ráadásul József Jolán, az idősebb testvér tollából is ezt olvashatjuk a Ferencvárosban született gyermekről:

„Apánk után görögkeleti vallásúnak keresztelték a görögkeleti templomban.”

Annál nagyobb meglepetés ér minket, ha megvizsgáljuk a József Attila kereszteléséről szóló hivatalos bejegyzést, amely nem máshol, mint a Budapest Kálvin téri Református Egyházközség XV. számú anyakönyvében található meg. E szerint József Attilát 1905. április 24-én a református vallás előírásai szerint keresztelte meg Hagymásy Gyula vallástanár, aki a korabeli cím- és lakásjegyzék szerint ferencvárosi lakos volt, keresztszülei pedig Kiss Kálmán és Hoffman Adél voltak.

józsef attila

A református egyházközségben nyilvántartott anyakönyvi bejegyzés okán tehát József Attila keresztelésétől számítva református volt, vagyis édesanyja, Pőcze Borbála református vallását vették figyelembe. A Kálvin téri református templomhoz továbbra is kötődött, ugyanis lánytestvéreivel, akik szintén reformátusok voltak, egy ideig ide járt úgynevezett vasárnapi iskolába, de arról, hogy végül konfirmált-e, nincs adatunk. József Áron pedig, amíg a családdal élt, Jolán visszaemlékezései szerint vallásos emberként a görögkeleti templomot látogatta, és ott vett részt a szertartásokon.

A dokumentumok vizsgálata további fordulatokat tartogat. József Attila születési anyakönyvi kivonatában, amelyet a keresztelés időpontjánál tíz nappal korábban állítottak ki, a görögkeleti vallást tüntették fel. A költő világra jöttének idején, ha egy gyermek otthon született, az állami anyakönyvezéshez a korabeli szabályok értelmében a bábaasszonyok jelentették be az újszülött nevét, nemét, vallását és a születés időpontját, és nem számított ritka esetnek, ha a gyermek apja nem kísérte el őket erre az alkalomra.

Azt bizonyosan tudjuk, hogy József Attila otthon, a ferencvárosi Gát utca 3. számú házban látta meg a napvilágot, bábaasszony közreműködésével, aki automatikusan József Áron vallását mondhatta be az anyakönyvezéshez, hogy a család megbízásából történt-e így vagy sem, ezt nem tudjuk. Ekkor azonban a költő még nem volt megkeresztelve, és a kor szabályai szerint az egyházi anyakönyvezés felülírta a világit, az államit, így az egyházi tekintendő érvényesnek és irányadónak. Ez a felekezeti anomália sok kutatót foglalkoztatott, például Sasvári László orvostörténész rendkívül alaposan járt utána a dolognak, amikor is egy más témában végzett vizsgálódása kapcsán átnézte Budapest görögkeleti templomainak az adott időszakot érintő anyakönyveit, és annak egyikében sem talált József Attila keresztelésére utaló bejegyzést.

Egyszerű, de talán mégis kézenfekvő magyarázatként kínálkozik, hogy a költő életéből korán eltűnt édesapjához való ragaszkodása, legalább a vallásban való egy helyre tartozás jóleső tudata motiválhatta abban, hogy görögkeleti vallásúnak titulálja magát. Ám az a kérdés is jogosan merül fel bennünk, hogy vajon elegendő volt-e ezt rövid, de például az általa látogatott oktatási intézmények szempontjából is igen változatosnak nevezhető életútja során mindig csak úgy bemondania? Ha az egyéb hivatalos iratokat megvizsgáljuk, még színesebb a kép ebből a szempontból. Az öcsödi, elemi iskolai bizonyítványa szerint József Attila református, a polgári iskolai bizonyítványa szerint görögkeleti vallású. Van olyan iskolai nyilvántartás, ahol már egyenesen római katolikusként szerepel.

A dolgot tovább fűszerezi, hogy az Országos Zsidó Diáksegítő Bizottság támogatása is hozzájárult élete meghatározó, Párizsban töltött időszakához. Teljes tehát a káosz ezen a téren, mondhatjuk joggal, és nehéz is reális indokot találni a dokumentumok által visszatükrözött felekezeti sokszínűségre. Elfogadható magyarázatnak tűnik, hogy nagy valószínűség szerint, amikor elegendő volt csupán szóban nyilatkoznia ebben a kérdésben, akkor mindig görögkeletinek vallotta magát, amikor viszont dokumentumokkal is igazolnia kellett felekezeti hovatartozását, akkor a valóságnak megfelelően, reformátusként szerepel az okiratokban.

Amikor a szülőknek a gyermekekkel kapcsolatosan a felekezeti hovatartozás kérdésében dönteniük kellett, nem csupán saját elképzeléseiket, de a törvényi szabályozást is figyelembe kellett (volna?) venniük. Magyarországon ugyanis ekkor még a II. József idejéből származó, úgynevezett sexus sexum sequitur elv alkalmazása figyelhető meg. Ez annyit jelentett, hogy a megszületett gyermek a vele azonos nemű szülő vallása szerint keresztelendő meg, és abban a vallásban is kell nevelődnie. Az 1868. évi LIII. törvénycikk 12. szakasza kimondta:

„A vegyes házasságokból származó gyermekek közül a fiak atyoknak s a leányok anyjoknak vallását követik. A törvénynyel ellenkező bármely szerződés, téritvény vagy rendelkezés ezentul is érvénytelen, és semmi esetben se birhat jogerővel.”

Ezt követően pedig az 1894. évi XXXIII. törvénycikk rendelkezett a gyermekek vallásáról. Ez már megengedőbb volt, és így szólt:

„Bevett vagy törvényesen elismert különböző vallásfelekezethez tartozó házasulók, házasságuk megkötése előtt egyszersmindenkorra megegyezhetnek arra nézve: hogy gyermekeik valamennyien az atya vagy az anya vallását kövessék, illetőleg abban neveltessenek.”

A megegyezés csak akkor volt érvényes, ha királyi közjegyző, királyi járásbíró, polgármester vagy főszolgabíró előtt a megállapított alakszerűségek mellett jött létre. Ismerve a József szülők életkörülményeit, illetve figyelembe véve azt a tényt, hogy már több évnyi együttélés, úgynevezett vadházasság után házasodtak végül össze 1900-ban, felmerül a kérdés, hogy létezhetett-e vajon a születendő gyermekeik vallására vonatkozó megállapodás közöttük? Amennyiben nem volt ilyen, a hivatkozott törvény rendelkezései értelmében „a gyermekek szülőik vallását nemök szerint követik, illetve abban neveltetnek”, s e szerint József Attilát valóban görögkeleti vallásra kellett volna keresztelni. Sajnos ennek hátteréről sem József Jolán, sem más, József Attila korai éveit jól ismerő személy nem tájékoztat minket. A görögkeleti templom létezését adottságnak kell tekintenünk, hiszen korábban már említettem, tudjuk, hogy a költő édesapja rendszeresen eljárt oda, és az teljesen érthető lenne, hogy három évesnél fiatalabb korában nem vitte el fiát a szertartásokra. Ennek hiányára tehát nem lehet hivatkozni. A törvény csak a törvénytelen gyermekek esetében mondta ki egyértelműen, hogy azok az anyjuk vallását követik, de József Attila bizonyosan nem számított ilyennek. Úgy tűnik, a valós indokot a feledés jótékony homálya fedi, mindenesetre érdemes felvillantani ennek az ellentmondásnak a valójában máig sem tisztázott hátterét.

Egy másik kérdés, amely gyakran felmerül, és e cikk olvasása kapcsán az olvasó is joggal teheti fel, hogy valójában vallásos volt-e József Attila, érdemes-e az ő esetében ezeket a kérdéseket mélyebben boncolgatni. A vélemények bár eltérőek, nagyon beszédes az a levél, amelyet 1925-ben nővérének, József Jolánnak írt, ebben küldte el számára Isten című versét:

„Az aláhúzott négy sort különös figyelemmel olvasd. Nem hiszem, hogy valaha ember ilyen szépen és ennyire ki tudta volna mondani Istent. Itt ebben a versben megfogtam és fölemeltem az egész mindenséget.”

Az említett négy sor pedig így szól:

„Szívükben szép zöld tüzek égnek
Hogy az elfáradt bogarak mind hazatalálnak, ha esteledik
S te nyitott tenyérrel, térdig csobogó nyugalomban
Ott állsz az útjuk végén.”

(A szerző József Attila fiatalkori éveivel kapcsolatos irodalmi sétákat vezet Ferencvárosban.)

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top