Bakos-Kiss Gábor: Tudatosan kettéválasztom a rendező és az előadóművész szerepét
Mihez kezd az opera, a színház és a tánc műfajaival egy színész, aki rendező is? Jelen lehet-e a színész színészként, miközben rendez? Bakos-Kiss Gáborral, a Győri Nemzeti Színház igazgatójával a szakmai kétlakiság kihívásairól beszélgettünk. Az Előadóművészi Jogvédő Iroda Egyesület interjúja.
Személyes ambíciód vezérel, vagy inkább a megrendelők kérnek fel arra, hogy rendezőként és színészként is részt vegyél egy előadás sikerre vitelében?
Legutóbb, ahogy többnyire ez lenni szokott az esetemben, a Budafoki Dohnányi Zenekar felkérésére rendeztem meg Pierre Choderlos de Laclos Veszedelmes viszonyok című levélregényét, és agitáltak arra is, hogy játsszam el a férfi főszerepet és mivel tudatosan szeretem kettéválasztani a két „szerepet”, ezért kizárólag rendezőként vettem részt a produkció létrehozásában.
Milyen lehetőségekkel és korlátokkal kellett szembenézned, amikor a darabot a Müpában színpadra állítottad?
A Müpában több előadásban is volt már módom részt venni, így a hely szellemisége korábban is többször megihletett. Ugyanakkor figyelembe kellett venni, hogy a Müpa Hangversenyterme nem kifejezetten színházi tér, ezért azt Árva Nóra díszlet- és jelmeztervező segítségével színházivá kellett varázsolnunk. Azt gondolom, így is sikerült a történetet érvényesen elmesélni annak ellenére, hogy a darab intimitása egy jellemzően kisebb térben tud még inkább megmutatkozni. Figyelembe kellett vennem a megrendelők által kért azon korlátokat is, hogy például meztelenséget ebben az alapjában véve mélyen erotikus drámában csak jelzés szintjén ábrázolhattuk, és nem élhettünk olyan tipikusan színházi eszközökkel sem, mint a füstgép használata, amelyek megszokottak egy színházi épületben. Azokat a képeket, hatásokat, amelyek a Müpa atmoszférájával nem férnek össze, ki kellett váltani valamivel, ami a lehető legjobban visszaadja azt az érzéki pezsgést, ami a művet alapjaiban átszövi.
Türelemre és higgadtságra volt szükség ahhoz, hogy megugorjunk minden felmerülő akadályt és mindent az előadás sikerének rendeljünk alá.
Hogyan teremthető összhang akkor, amikor eltérő minőségekből kell egységet kovácsolni?
Valóban a másik jelentősebb kihívást az jelentette, miként tudom a nagyobb előadó-művészeti ágakat egységben tartani. Ebben a rendezésben egyszerre volt jelen a színház, a tánc, az opera, a komolyzene, ezekből próbáltunk egy új adaptációt színpadra álmodni, melynek során egy igazi összművészeti előadás jött létre. Tulajdonképpen mintha egy új opera született volna. Úgy érzem, sikerült elérni, hogy a levélregény és Mozart zenéje egyensúlyba kerüljön. A két szerző egységben tudott megszólalni, köszönhetően Turcsányi Ildikó munkásságának is, aki mind prózai, mind zenei értelemben véve csodálatos könyvet írt számunkra. A sikert pedig az is bizonyítja, hogy a közönség megelőlegezett bizalmának köszönhetően már januárban elfogyott az összes jegy, és a nyilvános főpróbánk is teltházas volt. Sőt a nyár folyamán a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, illetve a Zempléni Fesztiválon is láthatja majd a közönség a darabot.
Jóllehet számos sikeres rendezésen túl vagy már, színészi szerepeid száma jóval meghaladja rendezéseid számát. Hogyan élted meg, hogy ezúttal (is) a nézőtéren ültél és nem játszhattál?
Mindig maximalizmusra törekszem, igyekszem folyamatosan csiszolni a darabokon, bizonyos esetben színészként még tudok az adott előadáson finomhangolni, de rendezőként a bemutatóval általában lezárul az alkotás folyamata.
A rendezői minőségedből tehát kizárod a benned rejlő színészt? Vagy fordítva? Szerinted a rendező is előadóművész?
A rendező szerintem alapvetően nem előadóművész. Van egy határ, amit a rendező nem léphet át, és azon túl a színész valósítja meg a történetet a színpadon. Sőt egy idő után meg kell tanulni elengedni a darabot. Egy rendező másképpen vehet aktívan részt a darab kísérésében. A Veszedelmes viszonyok bemutatója alatt például a fényvezérlő pultnál ültünk Árva Nórival és diktáltuk a jeleket a világosító kollégának.
Bakos-Kiss Gábor következő nagy léptékű projektje Az öldöklés istenének színrevitele, amit Heltai Jenő: A tündérlaki lányok; az Evita című musical rendezése követ, a Margitszigeti Szabadtéri Színpad és Győri Nemzeti Színház közös produkciójaként.
Bakos-Kiss Gábor Jászai Mari-díjas színművész, rendező, a Győri Nemzeti Színház igazgatója.
1981-ben született Nyíregyházán. Jogász végzettséget szerzett a Miskolci Egyetemen, majd 2009-ben a Színház- és Filmművészeti Egyetemen diplomázott. 2009–2011 között szabadúszó, 2011-től a debreceni Csokonai Nemzeti Színház, 2014-től 2021 augusztusáig a Nemzeti Színház társulatának tagja. A 2020-21-es évadban a Karinthy Színház ügyvezető igazgatója, majd 2021-től a Győri Nemzeti Színház igazgatója. Vendégrendezőként dolgozott a Váci Dunakanyar Színházban, a kaposvári Csiky Gergely Színházban, a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színházban, a Déryné Programban.
