Néhány héttel ezelőtt közöltünk egy nagyobb részletet az Örök élet meg egy nap című naplóból, amely akkor Oravecz Imre: alkonynapló című könyvéről készült naplóbejegyzéseket tartalmazta. Most a legfrissebb bejegyzést olvashatjátok.
2024. Március 26. – 103,8 kg
B. régi ismerős itt Bogláron. A télen találkoztam vele egy üzletben, egy cetlit tartott a kezében, a másikkal a bevásárlókocsira támaszkodott. Azt kérdezte, van-e nálam toll, mert szeretné kihúzni, amit megvett, és fölírni, ami közben eszébe jutott. Belenéztem a matrózzsákba, amivel vásárolni szoktam, bár úgy rémlett, nincs nálam. Pedig azt gondoltam, mondta, egy írónál lesz toll. Ja, mutattam a klimpírozó ujjaimmal, számítógépen dolgozom. Régen mindig volt nálam toll és papír. Nyaralásra is vittem magammal. Mondatokat jegyeztem föl, szavakat. Mintha a nagy varázsló által kiválasztott lény lennék, akinek az agyműködése speciális varázsszavakat és varázsmondatokat termel az emberiség nagy örömére és boldogulására. És most nincs nálam toll. Amikor hazaértem, újragondoltam a találkozást. Az íróasztalnál kiválasztottam egy tollat és belecsúsztattam a zsákba. Ha legközelebb találkozunk, csak előveszem és felmutatom neki. Aztán valahogy nem futottunk össze. Ma reggel jött a hír, a kórházban meghalt. Nincs többé. Pedig a toll még mindig várja.
Podmaniczky Szilárd
