Lassan visz a lábam felfelé egy domboldali utcácskában, amikor a fák csupasz ágai között az égre tekintek, és meglátom a jól ismert jelet. A megszokott arányban metszi egymást a két egyenes vonal. Egy hosszabb és egy rövidebb. Merőlegesség, precíz derékszögek, a síkot négy területre osztva, mondhatnám: szimpla geometria. Két egyszerű vonal tehát, egymást keresztezve. Semmi több. Lassan haladok tovább a domboldalon, az út emelkedik, izmaim feszülnek, és közben azon tűnődöm: vajon mit üzen a kereszt?
Szimpla szimbólum. Egyszerű kis jel. Semmi bonyolultság. És mégis, és mégis, és újra, és ismét. Mese lenne csupán? Vagy misztika? Történelem, mitológia, irodalom, spiritualitás, szimpla storytelling, a good movie, vagy az ereinkben végigfutó alapvetés? Föld, vér, ég?
Lépkedve tovább fel a meredek domboldalon, tűnődve a kereszten és átsuhanva évezredeken, szinte a lelki szemeim előtt látom, hogy jó híre lehetett a környéken a korabeli iparosmesternek, tudták hogy ért a fához. Precízen dolgozik és időre kész van a munkával. Akkoriban egyre több megrendelés érkezett. Fáradt öreg karjai még elbírták a nagyobb gerendákat is. Behúzta őket a raktárba, végigsimította kezét a fa kérges felületén, megszagolta, tudta, hogy kiváló helyről való. Ilyenekkel lehet jól dolgozni. És akkoriban egyre több megrendelés érkezett a városból, mert zavargások voltak. Morog is miattuk, de a munkáját időre elvégzi. Most viszont sietős lesz, egész nap dolgoznia kell. Nagy kereszteket készít az ítélet végrehajtáshoz, amit Kajafás emberei rendeltek. Iparkodnia kell, mert másnap is szükség lesz néhányra. Szeme alaposan körbetekint a raktárban fekvő, egymásra rakott szálfákon, miközben magában dohogott a felbolydult világon: ma már bárki beszélhet itt össze-vissza bármit, és lázadást is szíthat az emberek között, méghogy ő a Megváltó?! Aztán kettő nagyobb, erősebb gerendát választott.
Sokan töprengenek azóta is, hogy mi történhetett. Konkrétan nem a képzelgéseimben megjelenő iparosmesterrel, hanem a körülötte lévő eseményekben. Hiszen: tavaszi napon vérfolt száradt gerendán, bőrön egyaránt. És ezen tűnődik azóta is a sokaság. Az út meredek, lépteim lassúak, izmom feszül, szám szárad, de haladok. Nem tudom azonban kitörölni a fejemből az előbb látott képet, a faágak között meghúzódó keresztet. Mit üzen?
Kétezer év vajon sok? Attól függ honnan nézzük. A galaxisok életpályájához képest, vagy egy iparosmester fáradt délutánjához. A két sima egyenes vonal négy területre osztja a síkot, de vajon metszést hozott az időben is? Bizony. Lett i. e., meg i. sz., kinek hogy tetszik. No, persze nem mindenhol, mert nem mindenkinek fontos ám ez a két egyenes vonal egymás keresztezése, így az ő idejüket egyáltalán nem törte meg, máshogy számolják a múló időt. Nem vagyunk egyformák. Az is könnyen lehet, hogy valójában az iparosmester sem dohogott, hanem értetlenkedett és szánakozott. Ám a parancs az parancs. Így aztán mégis: kettő nagyobb, erősebb gerendát választott.
Mit üzen a kereszt? A síkot négy területre osztotta, ahogy látjuk az időt is kettészelte, és talán az üzenetét is darabokra tört szilánkonként értelmezzük. Magyarázzuk innen, onnan. Hiszen kétezer év óta vita van még azok közt is, akik e szimbólum köré gyűlnek. Még a körülötte lévők is másként tisztelik. Vita van a kereszt környékén a hogyan-on, a miért-en, a miképpen, a kik-en, a mit-en, a mikor-on, a meddig-en, és bizony, sokszor még egy fontos szemponton: a mennyiért kérdésén.
Lassan felérek a fák mellett a dombtetőre, lábaim pihennek, kutat is lelek, iszom, kifújom magam, szétnézek, és közben továbbra is azon tűnődöm: vajon mit üzen a kereszt? Kétezer év töprengése után talán jön újabb kétezer év, aztán hogy mire jutunk majd az üzenettel: rejtély.
Írta: Séra András, a tűnődő Kolostor Őre
