2024. március 4-én este bemutatták Légrádi Gergely író legújabb, Falaink című regényét a Katona József Színházban. A Kalligram Kiadó gondozásában megjelent műről a szerzőt, illetve Tóth Ramóna Mirtill szerkesztőt Oláh Andrea rádiós újságíró kérdezte. Az egy hétköznapi csonka család hétköznapjairól szóló, közel sem hétköznapi regény bemutatóját Schmied Zoltán színművész felolvasása tette kerek egésszé.
A bemutatóest kezdetén Légrádi Gergely a már szokásosnak mondható módon egy spontán poénnal kezdte a beszélgetést, könnyedséget hozva a korántsem könnyű téma indításába, hiszen a Falainkban ismét találkozhatunk a szerző korábbi két nagy sikerű írásának központi elemével: a hiánnyal.
Az új regényben egy csonka családot ismerhetünk meg anya és fia elbeszélésén keresztül. A kisiskolás gyerek jobbára befelé fordulva, a saját maga által megálmodott világban él, egyfajta mágikus-realista világot alkotva meg a képzeletében. Más, mint a többiek, olykor nagyon erős fájdalmak gyötrik, amiért a környezete úgy értékeli, hogy furcsa, beteg, figyelemzavaros gyerek, akivel vigyázni kell, és megbüntetni, ha rosszat tesz.
Mindeközben a fiú aprólékosan figyeli önmagát és a környezetét, érzékenyen és türelmesen dekódolja a vele történteket, várja vissza az apját, és a maga naiv, őszinte módján hadakozik a külvilág értetlenségével. Az anya pedig – amellett, hogy ellátja mindennapi teendőit – küzd saját magával, a családtól külön élő, az életükben részt nem vevő apával való ambivalens viszonyával, a fiával, az iskolával, az orvosokkal.
A Falainkban szereplő hiányérzet azonban más megvilágításból érzékelhető – mégpedig onnan, hogy a hiányból látszik csak a van. És a hiány mutat rá arra is, hogy milyen sok olyan problémával találkozunk a mindennapokban, amelyről egyáltalán nem szeretünk beszélni, sőt, amelyről kellemetlen szót váltani. Például amikor valaki – akár egy gyerek – másmilyen, mint a kortársai, pedig ez szinte minden esetben azzal párosul, hogy valamiben, akár több dologban is, kifejezetten tehetséges.
„Senki sem önszántából más, mint a többiek” – hangzott el a szerzőtől a konklúzió, amelyet egy szülői értekezleten történt események váltottak ki belőle néhány évvel ezelőtt. Egy kisfiú került szóba akkor, aki viselkedésével számos gondot okozott az osztályban.
Az író gondolatai azonnal arra tértek át a szülői értekezlet megoldandó feladatairól, hogy vajon miként éli meg a gyermek azt, hogy ő másképpen reagál a világ eseményeire, sokszor talán hiperaktívan vagy furcsán, vagy egyszerűen csak kiszámíthatatlanul, és mi lehet az oka annak, hogy ő másmilyen. És az édesanyja, aki ott ült a szülői értekezleten, ő vajon mit gondol a saját gyermeke helyzetéről? És a külvilág? – Új regényében Légrádi Gergely a másság megélése és a másságra adott válaszok és alternatívák mellett azt mutatja meg, hogy valóságérzékelésünk relativitása és annak felfedezése, megélése milyen felelősséggel jár.
A kötetbemutatón szóba került a traumafeldolgozás, a kommunikációs problémákból (is) adódó falak felépítése magunk köré, a szeretetéhség és a társas magány mint a regény fontos központi eleme. Tóth Ramóna Mirtill, a mű szerkesztője elmondta, hogy fontosnak tartották a szerzővel azt, hogy ne traumahalmozó írás legyen, ugyanakkor ne legyen didaktikus sem – a különböző képek összhatása éri el, hogy mindaz, amit a puzzle-szerű darabokból kirakunk, elgondolkodtasson minket, ezáltal pedig a saját szemüvegünkön keresztül ítéljük meg a szereplőket és cselekedeteiket.
A beszélgetésben hangsúlyos szerepet kapott a vizualitás – ahogyan a könyvben is: a képzőművész hajlamokkal megáldott édesanya alkotásait az apa önkényesen elbírálva helyezte ki a szobája falára, nemcsak ítéletet mondva ezzel a festményekről, és eldöntve sorsukat, hanem a családi dinamikát és hatalmi viszonyokat is megmutatva az olvasók számára. Az apa kontúrját csupán az anya és a fia gondolatain keresztül ismerhetjük meg, kvázi házi feladatként, megoldandó feladványként a mű olvasásakor.
Kérdésre válaszolva Légrádi elmondta az est végén, hogy nem akarja az olvasót irányítani, sem a megoldást tálcán kínálni. Sokkal inkább annak örülne, ha az olvasó a Falaink című regény hatására többet figyelne, kérdezne, és több időt szánna a feldolgozásra, a válaszadásra, több időt adna a szeretteinek, végtére is önmagának. Így talán elérhető, hogy egy kicsit jobb legyen ez a vacak világ.
Légrádi Gergely (1975) háromgyerekes családapa, Budapesten él. Szabadidejében ír, olvas, kertészkedik, színházba jár, és ügyvédkedik. 1998-ban szerzett jogi diplomát, 2002-óta tanít az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) jogi karán. Legutóbbi könyve szerzőként: Alkalomadtán (regény, Kalligram Kiadó, 2022), szerkesztőként: Megmozdult irodalom (Radnóti Zsuzsa életműkötete, 2021, Kossuth Kiadó). Legújabb kötete, a Falaink február 26-án jelent meg a Kalligram Kiadó gondozásában. Rövidprózái és tárcái folyamatosan olvashatóak különböző online felületeken és vezető irodalmi folyóiratokban. Mestere Radnóti Zsuzsa, akivel a 2016-ban megjelent, Szemben című novelláskötet megjelenése óta dolgoznak együtt.
Légrádi Gergely színpadi szövegeit több teátrum is játssza. A Fekete-fehér című monodrámát (amely Stefan Zweig Sakknovella című kisregényének színpadi adaptációja) jelenleg a Stúdió K színház tartja repertoáron, korábban a Katona József Színházban volt műsoron. Az Énis, teis című drámát 2023 októberében mutatta be a szombathelyi Weöres Sándor Színház. Az előadást telt ház mellett folyamatosan műsoron tartja a teátrum.
Légrádi Gergely az eSzínház, azaz Magyarország első és legszélesebb körű online streaming platformjának a vezetője. Légrádi Gergely irányítása mellett az eSzínház nem csupán széles körű kulturális produkciókat mutat meg a közönségnek (a színháztól a zenén át egészen a kortárs táncig), de vezető szerepet tölt be a tartalomgyártásban, a művészi értékek megmentésében is.
