Oravecz Imre megírta az öregedés kíméletlenül őszinte naplóját

Élményolvasó Oravecz Imre: Alkonynapló

Tudósítások egy nagy író-költő életének naplementéiről, a horizonton gyorsan elfogyó fény mindennapi erejéről 75 és 80 között, a túlélés örömeiről és bánatáról – az öregedés csodálatos naplója, amit a kíméletlenül egyenes őszinteség varázsol nagy művé, erősen rokonítva Márai és Kertész ez irányú mélységesen pontos és (ön)gyilkos zsörtölődéseivel.

Oravecz Imre a mátrai Szajlába foglalt/ragadt/maradt/visszatért gyönyörű természetfigyelései ötvöződnek szomorú testi és történelmi hanyatlások tragikusan egységes krónikáival, miközben élete szemérmesen merész kitárulkozás is, középpontban a Nővel, a visszatérő szerelemmel, a magány hullámaival, s különösképpen a fájóan alakult nagy lényeggel, saját fiai sorsával, a majd nélküle folytatódó életük nyomasztó kérdéseivel.

Az Alkonynapló a kortárs irodalom egyik legnagyobbjának megrázó távolodása, búcsúpillantása, egy remélhetőleg mégiscsak sokáig tartó melankolikus integetés a hanyatlás felől az életnek: nagy mű szigorú, pontos, fontos embertől. Bár folytatódna, hisz írni kell és olvasni – gondolkodni, míg élni akarunk.

Szombathy Pál

A legfrissebb irodalmi cikkeink

Megosztás: