Szurcsik József Munkácsy-díjas képzőművész elmúlt negyven évére visszatekintő kiállítás nyílik A varázsló kertje címmel csütörtökön Budapesten, a Műcsarnokban.
Szegő György, a Műcsarnok művészeti vezetője a csütörtöki sajtóbejáráson az Álló önarckép című festményre hívta fel a figyelmet. Mint fogalmazott, a szegedi kisképző egyik leselejtezett padjára 1976-ban készült mű megmutatja Szurcsik József ars poeticáját, amelynek lényege a művészet szabadsága.
Szurcsik József összegző kiállítása bemutatja a legfontosabb alkotói korszakok jellegzetes műveit: korai grafikákat, ceruzarajzokat, lemezborítókat, valamint az olaj-karton festményeket – ismertette Kondor-Szilágyi Mária kurátor.
MTI/Szigetváry Zsolt
A tárlat anyagát négy téma köré rendezték: Rendszerváltó panoptikum, Lélek geometriája, Fekete-fehér kor, valamint Nyugtalan idők címmel – mondta a kurátor.
A kiállításba érkezőket a címadó festmény, az 1995-ben készült A varázslók kertje fogadja. A képen a buja ornamentika előtt lefelé fordított kúpforma lebeg a térben, két szélén két arc türemkedik ki a képzőművész 1990-es évek elején festett műveihez hasonló módon – magyarázta a kurátor, aki szerint a kis mérete ellenére monumentális hatást keltő kép az életmű egyik emblematikus alkotása: a művész belső világát ábrázolja, és olyan jellegzetes motívumok láthatók rajta, amelyek számos képen visszatérnek.
A Rendszerváltó panoptikum terében a korai grafikai munkák mellett festmények szerepelnek, köztük az Álló önarckép is. A kurátor emlékeztetett, hogy Szurcsik József grafika szakon végzett a Képzőművészeti Főiskolán, ezért pályafutása során szinte minden műfajt kipróbált, készített szitanyomatot, tusrajzot, rézkarcot, litográfiát, valamint újabban computergrafikát is, amelyből a Fekete-fehér kor térben láthatók példák – mondta a kurátor.
A Rendszerváltó panoptikum egység vitrineiben alkalmazott grafikai munkák szerepelnek: lemezborítók, könyvillusztrációk, amelyek fontos szegmensei az életműnek.
Kondor-Szilágyi Mária elmondta: a Lélek geometriája teremben látható műveken az emberi viszonyok plasztikus ábrázolása figyelhető meg, de megjelennek a jellegzetes Szurcsik-motívumok is, az arcélek, a csapda, a spirál, geometriai alakzatok, a hiány, vagy például a tájba helyezett építészeti mintázatok.
Budapest, 2024. február 29.
Szurcsik József képzõmûvész, grafikus és festõmûvész A varázsló kertje címû kiállítása a Mûcsarnokban 2024. február 29-én. A tárlat március 1-jétõl látogatható.
MTI/Szigetváry Zsolt
Szurcsik művészetében kiemelkedő motívum még a lebegés, amelyet a Helios és a Styx című munkái képviselnek a kiállításban. Egy másik vitrinben olyan festett tárgyakat állítottak ki, amelyekhez személyes történetek fűződnek: egy faág, amely pár hónapig a műterem ajtó kitámasztására szolgált, ecsetek, spaklik és fűrész – sorolta a kurátor.
Kondor-Szilágyi Mária kifejtette, hogy a korai munkákban a csapda – mint motívum – önmagában jelenik meg, míg a későbbi alkotásokban az épületek, a város válik az ember csapdájává.
A Fekete-fehér kor teremben kiállított acélszobrok a kecskeméti szobrászati szimpóziumom készültek, itt látható az Átjáró a múltba és az Alattvalók című festmény, valamint a Küzdők elnevezésű digitális nyomat és a legfrissebb grafikai sorozat, amely a Bestiárium Humanum I-II. címet viseli.
A kiállításban tetten érhető a művész sokféle anyaghasználata is, erre példa három nagyméretű textilre készült szénrajza Éjszaka, Délután és Hajnal címmel.
A Nyugtalan idő terében az utóbbi évek alkotásai kapnak hangsúlyt: a színes, elképzelt tájképek, vagy a Danse Macabre-sorozat – hívta fel a figyelmet Kondor-Szilágyi Mária.
A varázsló kertje című kiállítás április 7-ig látogatható.
