Grétsy László Prima Primissima díjas nyelvésztől, az anyanyelvápolás ismert személyiségétől február 23-án 9 óra 45 perckor vesznek végső búcsút a Farkasréti temető Makovecz termében – közölte az Anyanyelvápolók Szövetsége hétfőn.
Az életének 92. évében elhunyt Grétsy László emlékére február 24-én szombaton 11 órakor tartanak gyászmisét a Belvárosi Nagyboldogasszony Templomban.
Grétsy László 1932-ben született Budapesten. 1950-ben vették fel az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészettudományi karának magyar-történelem szakára, ahol Pais Dezső professzor szemináriumainak hatására a nyelvtudomány mellett kötelezte el magát.
1954-től a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Nyelvtudományi Intézetének tudományos munkatársa volt, majd 16 évig a mai magyar nyelv osztályt vezette. 1960-tól a nyelvtudomány kandidátusa volt.
1964-ben jelent meg és azóta több tízezer példányban adták ki Szaknyelvi kalauzát. Húsznál több – olykor társszerzőkkel készített – tudományos munkája közül kiemelkedik az Anyanyelvi kaleidoszkóp (1973), az Anyanyelvünk játékai (1974), a Mai magyar nyelvünk (1976), a hatóságok helyes nyelvhasználatát segítő Hivatalos nyelvünk kézikönyve (1976), a kétkötetes Nyelvészet és tömegkommunikáció (1980-1985), valamint az Iratszerkesztési és – fogalmazási tanácsadó (1987), amely az állampolgárnak nyújt gyakorlati segítséget.
Főbb művei közé tartozik továbbá az Álljunk meg egy szóra! (Vágó Istvánnal, 1991), a Képes diákszótár (társszerkesztő, 1992), az Anyanyelvi őrjárat (1999), A mi nyelvünk (2000), az Anyanyelvünkről anyanyelvünkért (2000), az Új anyanyelvi őrjárat (2002), A 20. századi magánlevelek nyelvi világa (2003), a Sportnyelvünk a 21. század elején (Balázs Gézával, 2003), valamint a Nyelvművelő kéziszótár (Kemény Gáborral, 2005) is.
1987-98-ban az ELTE Tanárképző Főiskolai Karának magyar nyelvi tanszékén tanszékvezető tanár volt. 1987-től a Magyar Televízió nyelvi bizottságának társelnöke, 1993-96-ban elnöke; 1989-től az Anyanyelvápolók Szövetségének főtitkára, majd alelnöke, 1994-től ügyvezető, majd tiszteletbeli elnöke volt. 1992-ben megválasztották az MTA Magyar Nyelvi Bizottságának társelnökévé, 2006-ban pedig tiszteletbeli elnökévé. 2001 és 2007 között az MTA közgyűlési képviselőjeként tevékenykedett.
A Magyar Nyelvőr, az Édes Anyanyelvünk, az Élet és Tudomány és a Szabad Föld szerkesztője és rovatvezetője volt, valamint több nyelvészeti rádió- és televízióműsor, sajtóbeli nyelvművelő rovat munkatársa és könyv szerzője volt. Az Álljunk meg egy szóra című televíziós műsor 500. adása alkalmából 1997-ben nívódíjat kapott.
Grétsy László nyelvművelő munkásságát számos díjjal ismerték el. A Prima Primissima díj (2012) mellett megkapta a Kiváló Népművelő címet (1981), az Apáczai Csere János-díjat (1992), a Szarvas Gábor-díjat (1992), a Magyar Örökség-díjat (2007), a Tőkéczki László-díjat (2020), valamint a Magyar Nyelvőr Díjat (2020).
Grétsy László a komoly nyelvészeti szakmunkákon kívül olyan kedvelt népszerűsítő, játékos könyveket is közreadott, mint a Nyelvi illemtan (1987), a Nyelvi illem – nagyszüleink kiskorában (2001), a Szójátékos anyanyelvünk (2001) valamint az Anyanyelvi rejtvénytár (2002).
