Hatalmas történelmi tablót fest Ridley Scott életrajzi drámája a Francia Birodalom első császáráról, Bonaparte Napóleon alakjáról. Bár elsőre kissé ijesztőnek tűnt a 157 perces hosszúság, mégis belevágtam, és a látvány nem okozott csalódást. A többit érdemes kicsit közelebbről megvizsgálni.
Ha le tudjuk győzni magunkban azt a film keltette kettősséget, hogy az 1700-1800-as évekbeli korhű francia kosztümökben játszó színészek angolul beszélnek, miközben épp az angolokkal is harcolnak, akkor minden feltétel adott ahhoz, hogy visszarepüljünk az 1789-es francia forradalom időszakába, ahol David Scarpa forgatókönyvíró belekezd a történelmi mesébe.
A látványos mozikat kedvelő Scarpa jegyzi az idén novemberben várható Gladiátor 2. forgatókönyvét is, ebből már sejthetjük, hogy látványos és kegyetlen, időnként naturalisztikus csatajelenetekben a Napóleon sem szenved hiányt. De miért is tenné, hiszen Európa egyik legnevesebb hadvezérének élete és katonai karrierje elevenedik meg a vásznon.
Ridley Scott rendező szándékában elsősorban a korszak és az események minél érzékletesebb bemutatása állhatott, miközben az egész film nem csupán egy nagyravágyó és egoista, ám a hazáért komoly áldozatokra képes hadvezér fájdalmas magánéletéről is szól. Napóleon szenvedélyesen szeretett és harcolt, bár a film tanúsága szerint a hálószobában korántsem rendelkezett olyan kifinomult eszközökkel, mint a harctéren.
Joaquin Phoenix választása a szerepre telitalálat, alkata, fejformája, mimikája és főleg tekintete hűen idézheti a hadvezért, akit eleddig festményeken láttam leginkább viszont. A film jó keresztmetszetet ad a katonai indulástól, kiemelkedéstől a nagy hadjáratokon át egészen a száműzetésig, de épp kihagyja a korai, fiatal éveket, pedig ebből talán magyarázatot nyerhetnénk erre a finoman szólva is szokatlan személyiségre. Mitől vált Napóleon unott arccal kegyetlenül gyilkoló harcossá, miközben egész életén keresztül szenvedélyesen és megszállottan, ámde mélyen szeretett egyetlen nőt? Jozefina szerepében Vanessa Kirbyt láthatjuk, aki szintén remek választás.
Édesapját tizenhat éves korában veszítette el, de szoros ragaszkodás fűzte mindvégig anyjához, Letizia Ramolino korzikai nemesasszonyhoz. És bár a film bemutatja, hogy Jozefinával való gyermektelen házasságát a mély szerelem ellenére is képes volt a trónutódlás kedvéért felbontani, ez a hű patrióta fiatalkorában bizony olyan franciaellenes hazafi volt, aki Korzikát leginkább Franciaországtól független államként kívánta volna látni. Miután már korán katonai nevelőintézetbe került, majd a párizsi királyi katonai akadémián tanult, útja egyenesen vezetett a hadseregbe. Piszkálódásoknak volt kitéve, termete, kinézete, akcentusa miatt, még a francia nyelv elsajátításával is meggyűlt a baja, ellenben minden másból kitűnően tanult. Talán érthető, ha a zaklatások miatt sokszor volt búskomor, és túl komolynak is tartották.
Érdekes az alkotók csatajelenet-választása a párizsi helyszínek mellett: Austerlitz, Moszkva, Waterloo, Egyiptomi hadjárat, ezeken a helyszíneken mind-mind Napóleonnal tarthatunk.
Szpojlerezni semmiképp nem szeretnék, ezért nem lövöm le a poénokat, hogy micsoda furfangos és egyben kegyetlen terveket szőtt a világ bármely pontján az ellenség megfékezésére és elpusztítására. A sikerért bármire képes volt, és az államcsínytől sem riadt vissza, hogy magához ragadja a hatalmat. Ugyanakkor a Franciaország életében bevezetett változásokat, reformokat és törvényeket éppenhogy nagyra értékeli az utókor. A francia polgári törvénykönyv, a Code Napoleon fontos és pozitív változásokat hozott az ország életében, és később más országok is példaadóként tekintettek rá.
Természetesen sok kritika érte őt diktatórikus hajlamai miatt, a film ezeket a tulajdonságait is jól kidomborítja. Sokan vádolták, hogy a forradalom eszméjét saját hatalma érdekében áldozta fel. Az emberéleteket bizonyosan nem kímélte a háborús célok érdekében, ami abból is kiderül, hogy a film végén kapunk egy egészen megdöbbentő felsorolást az általa vezetett hadjáratokban, ütközetekben elhunyt katonák számáról.
Az alkotókat dicséri, hogy a borzalmak megjelenítése mellett megmutatják az egyenruha alatt rejtőző, valójában gyenge és nagyon sebezhető kisembert is, aki imádott Jozefinája egyetlen mondatára képes elsírni magát és lemenni kutyába (szinte szó szerint), miközben állatiasan lohol szexuális étvágya látható érzelmek nélküli kielégítése után.
A rendkívül ellentmondásos személyiség megértését a film inkább tovább bonyolítja, de kiváló keresztmetszetet ad a franciák történelmének vérzivataros idejéből. A mozik rendszeresen játsszák a filmet, érdemes rászánni az időt, bonyolult, ámde elgondolkodtató jellemábrázolást kapunk Bonaparte Napóleonról.
