A Balaton mindig is vonzotta nemcsak a magyarok, de a nemzetközi világ tekintetét is, ami a Kádár-rendszerben különös fénytörést kapott: a kommunista állambiztonság ide is kivetette hálóját, és igyekezett a lehető legszorosabbra fonni azt. Ennek a szövevényes történethalmaznak a kibogozására vállalkozik Béresi Ákos történész, aki A gyanú árnyékában című kötettel örvendeztette meg olvasóit.
Nemcsak a Kocsis Kiadó által megjelentetett kötet címe, de a nagyszerűen eltalált borítója is hajaz kicsit a krimikre és a thrillerekre, és ez nem a véletlen műve: a Balaton tele volt érdekesebbnél érdekesebb történetekkel, miközben az itt nyaraló NDK-s állampolgárok sokaságára vetődött a gyanú árnyéka, hogy emigrálni akar országunkon keresztül Nyugat-Németországba, vagy legalábbis tartani szeretnék a kapcsolatot a nyugati rokonokkal, barátokkal. Erre az NDK-beli és a magyar állampárti titkosszolgálatok is felfigyeltek, s emiatt nyomozásokba kezdtek, lábbal tiporva az emberek magánélethez és méltósághoz való jogát.
Ezeket a krimikbe illő jeleneteket szedte jó ízléssel egy csokorba a szerző, és világított meg olyan részleteket, amelyekre eleddig nem derült fény. Ami kifejezetten az előnyére válik ennek a kötetnek, az az, hogy igazi békaperspektívából, a kisemberek szemszögéből közelít a témához, az olvasó pedig szinte úgy érzi, maga is benne él az események sodrában.
A másik óriási előnye Béresi Ákos művének, hogy történettudományi precizitással szálazza szét a történeteket, ami jól mutatja azt, hogy bizony ez a diszciplína az emberi sorsokról is szól, arról, hogyan befolyásolták a köztörténeti változások a hétköznapi halandókat. A találó nyelvezettel megírt könyv a benne szereplő érdekes sztorikkal együtt ékes bizonyítékát adja annak, hogy a mikrotörténeteknek igenis van helyük a Nap alatt, hiszen részben ezekből áll össze a nagybetűs történelem.
Béresi Ákos számos története közül különösen megkapó és megrázó, ahogy leírja az egyébként korábban már több helyütt feldolgozott Pajtás hajó 1954-ben bekövetkezett tragédiáját. Az ő interpretálása azonban jelentősen különbözik az eddigiektől, ugyanis rengeteg személyes elemmel tarkított dráma bontakozik ki a szemünk előtt, amelynek alapjai a visszaemlékezőkkel készített interjúk.
A plasztikus elbeszélésnek köszönhetően szinte látjuk magunk előtt a szekszárdi Garay János Gimnázium harmadik osztályos tanulóit, köztük azt a diákot, aki nem értette, hogy lehet ő a hajóba való beszálláskor a 210. a sorban, amikor az mindösszesen 185 főt képes befogadni. De osztálytársa úgyszintén Jókai-regénybe illő jelenet során menekült meg a bajból, amikor a reccsenést hallva nem habozva egyből a vízbe ugrott, és szó szerint megúszta a balesetet egy másik osztálytársnőjével együtt.
A kötetből megtudhatjuk azt is, hogy volt, akinek kimaradt néhány perc az életéből, nyilvánvalóan a nem mindennapi stressz következtében, de az is szívszorító mozzanat a könyvben, amikor a szőke copfos kislányát az apuka maga előtt a vízbe dobja a feldőlő hajóról, hogy utánaugorjon és kievickéljen vele a partra, miközben egy úszni nem tudó fuldokló rájuk akaszkodott, de ezt a felelősségteljes apa nem hagyta, mivel inkább a saját életük mentésén fáradozott.
Akadt olyan is, aki a partról vetette bele magát a vízbe, hogy segítsen a fuldoklóknak: egy fiatalember, aki menyasszonyával éppen arra sétált, először egy óvodás kislányt, majd egy idősebb hölgyet mentett meg a szinte biztos haláltól, azonban harmadszorra már nem járt sikerrel, minden bizonnyal egy kapálózó ember húzta magával a mélybe.
Az apokaliptikus jelenetek során a visszaemlékezések alapján bizony sokan felkészültek a halálra, a sikolyok vegyültek a halálhörgésekkel, de persze mindenki igyekezett a legtöbbet megtenni, hogy mentsék az életüket. Még az is előfordult, hogy egy katonát úgy láttak a vízbe fulladni, hogy indulás előtt még vidáman szájharmonikázott, de a csizma és a vattamellény lehúzta őt a balesetet követően.
Az eset pikantériája, hogy éppen Balatonfüreden tartózkodott Bebrits Lajos közlekedési miniszter, aki félóránként telefonon szidalmazta beosztottjait a mentőakció közben. Még az is bonyolította a helyzetet, hogy időközben megjelent a Pajtásnál jóval nagyobb Beloiannisz, amelyen füredi gyerek tartózkodtak, de az a hír kapott szárnyra, hogy ők borultak fel. Más sem kellett a helyi édesanyáknak, önkívületi állapotban azonnal kötényben, fakanállal rohantak a mólóhoz, hogy kimenekítsék a gyerekeiket, holott ők nem is kerültek bajba. A felbőszült, tömegesen fellépő szülők nyomására aztán a Beloianniszt engedték kikötni.
Nem a Rákosi-korszakban lettünk volna azonban, ha az ÁVH nem jelent volna meg azonnal a parton, és nem kezdte volna el oszlatni a tömeget, a fényképezőgépekből rögvest kitépve a filmet, még azt is megtiltva, hogy egyáltalán másoknak elmeséljék a tragikus történteket. Amennyire az ÁVH-sok a negatív szereplői voltak ennek a történetnek, olyannyira lettek hősei a vitorlázók, akik ekkor éppen versenyeztek (volna), közülük jó páran tucatnyinál is több ember életét mentették meg. Még olyan is akadt, aki – 1990-ig a rendszertől való félelmében, utána pedig minden bizonnyal szerénységből – egészen 2022-ig (!) magában tartotta a történetét.
A történész még számos kaland- vagy inkább horrorfilmbe illő elemét kibontakoztatja a kötetben ennek a katasztrófának, ahogy sok-sok további izgalmas mozaikdarab is előkerül a Balaton félmúltjából, abból a korból, amelyből még jó néhányan köztünk élnek, és akiknek megszólaltatása is ennek a könyvnek a részévé vált (a szőke copfos kislány például még ma is köztünk van és Balatonfüreden él).
A kötet az elején nagyon logikusan visszanyúl az egypártrendszer kialakulása előtti időkre, majd taglalja az immáron pártállami keretek között működő idegenforgalmi hivatalok kialakulásának körülményeit, a nemzetközi turizmus fellendülésének hatásait a településfejlődésre, és rátér a „Zimmer Feri-életérzésre” is.
Külön fejezetet szentel a „meghosszabbított fal” elméletre, az állambiztonság elképzeléseire a Balatonról, valamint a magyar és a keletnémet belügy együttműködésére az elhárítás terén. Ennek egyik különösen érdekfeszítő leágazása az állambiztonság és az utazási irodák kapcsolata, és külön szó esik a belügy két alapvető módszeréről, a bomlasztásról és a diverzióról.
A szerző nagyon jogosan úgy döntött, hogy a Magyarországon keresztül Nyugatra történő szökési kísérleteknek külön fejezetet szentel, és érdekes intermezzoként említi, amint egy NDK-állampolgár botcsinálta módon hamisította meg az útlevelét, ami miatt lebukott és négy év börtönbüntetést kapott.
A kötet második részében pedig kifejezetten az állambiztonság szemüvegén keresztül mutatja be a Balaton világát, mások mellett a „Barna” fedőnevű utazó ügynököt, Lipták Gábor író, valamint a vitorlásélet megfigyelését, az idegenforgalmi hivatalba beépült besúgókat, egy hamvába holt disszidálási szándékot, sőt még egy nyugatnémet kém történetét is. Ez egyébként a kötet egyik legnagyobb erénye: esettanulmányokon keresztül hozza közelebb azt a korszakot, ami már több, mint három évtizede a történelem süllyesztőjébe került.
Béresi Ákos ugyanakkor sokat tesz annak érdekében, hogy az utókor ne feledje el teljesen, sokszor mennyire álságos Patyomkin-falvakat építettek az állambiztonság emberei még olyan fenséges környezetben is, mint a Balaton.
Írta: Csatári Bence
