Lovasi András, a Kispál és a Borz és a Kiscsillag Kossuth-díjas frontembere, zeneszerzője és szövegírója volt Szatmári Róbert vendége a radiocafé Enyhe katarzis című műsorában, ahol szóba kerültek a Kispál és a Borz zenei és társadalmi gyökerei, az akkori és a jelenlegi pop- és rockzene között lévő hasonlóságok és különbségek, a rock and roll életérzés halála és az is, hogy a zenész miért beszél általában a zenei szakma nevében.
„Uj Péter azt mondta rólad, hogy túl sokat beszélsz általánosságban és a szakma nevében.” – jegyzi meg a műsorvezető.
„Én ezen meg is sértődtem egy picit, bár nem hallottam pontosan, mint mondott. Én inkább csak ebbe a helyzetbe menekülök és elkezdek többes számban beszélni és szakmázni, mert nem szeretek magamról beszélni és nem is nagyon tudok. Ez inkább csak kényszer. Ugyanakkor azt sem gondolom, hogy ne tehetném meg, hogy megnyilvánulok egy olyan területtel kapcsolatban, amit zenészként, koncert- és fesztiválszervezőként jól ismerek és amolyan punkos attitűddel kifejtem a véleményem. Aktív zenészként sokszor falakba ütköztem, mert nem lehetett ezt vagy azt megcsinálni, pl. egy kiadó esetében. Ezért megcsináltam a saját kiadómat és a saját fesztiválomat.”- válaszolja Lovasi.
A teljes beszélgetés itt nézhető meg:
A zenész szerint Magyarországon az a fajta giccskultúra uralkodik, ami a Lajtától egészen Kamcsatkáig megfigyelhető:
„A német kertitörpe-kultúra és a thai karmozgató macska kultúrája között nincs olyan nagy különbség. Ezért is van az, hogy sikeres és a maga módján elismert lehet Zámbó Jimmy, az Illés és a 3+2 is.” – teszi hozzá Lovasi.
A zenész szerint mind a dalszövegeiben, mind a Kispál és a Borz zenéjében érezhető egyfajta álnaivitás és álprimitívség, amelyre például a kisebb gyermekek is rá tudnak csatlakozni. A zenész megjegyzi, hogy tudomásul veszi, hogy mindenki a Kispálra kíváncsi és jóval kevesebb figyelem irányul a Kiscsillagra, mire Szatmári megjegyzi, hogy lehet, hogy azért, mert nem akkora jelentőségű, mint az első zenekara. „Így van, ezzel én is tisztában vagyok, és hát Szörényi Leventét is mindig az Illésről és nem a Fonográfról kérdezik.”
Lovasi szerint a rock and roll, mint műfaj halott, de mint életérzés nem. Azahriah például egy kiemelkedően tehetséges srác, akinek a zenéjében semmilyen angolszász motívum vagy jelleg nincsen.
A beszélgetésben szó esik még arról, hogy Lovasi nehezen tud igazán kikapcsolni a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavara (ADHD) miatt és állandóan alkot valamit vagy jár valami a fejében, és arról, hogy mennyire jó gitáros Kispál András és arról is, hogyan születnek Lovasi látomásos dalszövegei.
Az Uj Péterrel készült fent idézett beszélgetést itt nézheted meg:
