Vágta egy életen át címmel nyílik Kürthy Hanna festőművész önálló kiállítása a Boda Galériában november 24-én, pénteken, 18 órakor. Megnyitja: Ludmann Mihály művészettörténész, közreműködik: ifj. Rátonyi Róbert zenész.
A pályája első mérföldköve, amikor megnyerte az UNESCO nemzetközi gyermekrajzpályázatát, mindössze négy éves korában. Hogyan bontakozott tovább a tehetsége, kiktől tanult?
Én eredetileg építészmérnök vagyok. Az egyetemen jól megtanítottak épületet rajzolni, de hát tulajdonképpen mindegy, hogy az embernek az arányérzéke miben alakul ki, aztán az már bármire vonatkozik. Hosszú évekig jártam a Désibe Klimó Károlyhoz, Tamás Ervinhez csendéletet, fejet, aktot rajzolni. És sokáig rendszeresen jártam Fischer Ernő műtermébe, tőle tanultam festészetet, ha mondhatom, ő volt a mesterem.
Megkerülhetetlen hivatkozási alap a Cziffra-alapítvány emblémapályázata 1975-ben, melyet megnyert, és hat hónapot tölthetett ösztöndíjasként Franciaországban, Senlis-ban. Mi maradt meg Önben leginkább az ott töltött évekből?
A Cziffra-alapítványt a 9 múzsa jegyében alapították, mindenféle művészeti ágból voltak ott tehetséges fiatalok. Főleg persze zenészek, elsősorban zongoristák, de volt balett, csillagászat, festészet, szónoki beszéd. Hihetetlenül inspiráló környezet volt. Egyszer volt egy nagyon emlékezetes kiállítás a kápolnában (Saint Frambourg), ahol életnagyságnál picit nagyobb automata babák szerepeltek. Akkor ott született egy történet egy kisfiúról és ezekről a babákról, én pedig erről készítettem 12 rajzot, egy kis mesesorozatot. Ez is látható lesz most a kiállításon.
A fent említett emblémapályázat mellett számos könyvillusztrációt is készített. Miközben alkot, érez különbséget az önmagáért való művészet és az alkalmazott művészeti ágak között?
Tulajdonképpen bármit csinálok, ami az én képeimben mindig megjelenik, az a mozgás. Szeretem a lendületet, a balettet, a lovakat, és főleg a Napot, ami mindent megmozgat. Ez megjelenik a festészetben és az illusztrációkban is. Utóbbiakat főleg tussal vagy pasztellel készítem, a festészetem nagy része pedig olajkép. Más technika mindig egy kicsit mást hoz ki a képből.
Van kedvenc műfaja?
Nagyon szeretek egyvonalast rajzolni. Minél kevesebbel kifejezni valaminek a lényegét. Van reális alapja, közben elvonatkoztatott, de nem absztrakt.
Később a világ rengeteg táján élt és alkotott, Kaliforniától Görögországon át Elefántcsontpartig. Hol érezte magát leginkább otthon?
Festőként természetesen leginkább Párizsban, 12 évig éltem ott. De eszembe jut San Francisco, ahol a ’80-as években rengeteg koreai, japán, kínai festő munkáját láttam. Nagyon tetszett nekem a keleti festőknek az egyszerűsége, és ahogy a francia festőknek is, nekik is egészen más, sajátos színviláguk van.
Épp 30 éve él itthon, aktívan alkot. Mire számíthatunk ezen a kiállításon?
Most egy kicsit mindenből lesz: grafikák, rajzok, festmények, illusztrációk. Főképp az utóbbi 10-20 év munkái. Talán kicsit életműszerű kiállítás lesz ez.
A kiállítás december 8-ig tart nyitva.
