A 2015. év legjobb kortárstánc-előadásaként Lábán Rudolf díjat-nyert Cseppkánon – Hogy vagy Herakleitosz? című előadás érkezik a Müpába. A Goda Gábor rendezte darab a tai chi művészetét ötvözi a kortárs tánccal. Miközben a színpadot elárasztja az eső, egy tizenhét tagú kórus hangáradatát hallhatjuk egy képzeletbeli Herakleitosz – Goda dialógussal. Talán már ennyi információ is elegendő lenne ahhoz, hogy azt érezzük, ezt az estét bizony kár lenne kihagyni!
Az alkotók azt ígérik, hogy a három műfaj interferenciáját egyetlen mozdulat, egyetlen hang, egyetlen kép folyamatos átalakulásában élvezheti a közönség. Ha olvasóink nem jártak még tai chi edzésen, akkor megpróbálom érzékeltetni, hogy mi is történik a 108 mozdulatsorból álló gyakorlat végzése közben.
A tai chi tulajdonképpen egy mozgás közben végzett meditáció, ahol az egymásba kapcsolódó lassú mozdulatok hozzásegítenek minket egy tökéletes nyugalmi állapot eléréséhez, amelynek segítségével megközelíthetjük belső világunkat. Nem is vesszük észre, de minden testrészünket megmozgatja, miközben lecsendesíti az elmét, megtisztít a napi gondoktól, figyelmesebbé tesz minket a külső és belső világ részletei iránt. Ehhez tökéletes párosításnak hangzik az esőhang, amely egyrészt jó dinamikát adhat a mozdulatoknak, egyhangúsága azonban éppen azt segíti, hogy a gyakorlót nem mozdítja ki az állandóságból. Folyamatos áramlás, kecsesség, a külvilágba való beleolvadás, mindez átélhető a mozdulatsorok végzése közben.
Goda Gábor mondja az előadásról:
„Az ember csepp, az emberiség tenger. Két csepp együtt is csak egy csepp. Egy cseppnyi érintés. Egy csepp csak elkülönülten, csak önmagában lehet csepp. Egy csepp a tengerben megszűnik cseppnek lenni, akkor már csak a tenger létezik. Az elkülönültség megszűnik.”
Így van ez a tai chi csoportos gyakorlása közben is, az első mozdulattól az utolsóig mindent teljes harmóniában, egységben végeznek a gyakorlók, és már az első kar felemeléssel összekapcsolódik, egy egésszé válik mindenki, aki az adott gyakorlásban részt vesz.
De nézzünk bele az előadás előzetesébe:
Itt is láthatjuk, milyen fantasztikus összekapcsolódások, együttmozgások, a legkülönfélébb dinamikák jelennek meg a táncosok mozdulataiban, csak ez a pár perc mennyi érzelmet, indulatot képes átadni, érzelemgazdag előadásra számíthatnak tehát azok, akik jegyet váltanak rá.
De hogy jön mindehhez Epheszoszi Herakleitosz? A preszókratikus filozófus 131 fennmaradt mondattöredéke által inspirálva az Artus Társulat még az 1980-as években létrehozott egy előadást, és készülve erre a jubileuminak és korszakösszegzőnek egyaránt számító alkalomra, Goda felismerte, hogy tulajdonképpen harminc éve tart beszélgetése a filozófussal. Az általa évtizedeken át rendezett előadások egy képzeletbeli dialógus töredékeiként is felfoghatóak.
Érdemes megnéznünk, minket is mondott Herakleitosz például vízzel, tengerrel, esővel kapcsolatosan, hogy ráérezhessünk, honnan is indulnak el Goda dialógusai.
„Éli a tűz a föld halálát, a levegő éli a tűz halálát, a víz éli a levegő halálát, a föld a víz halálát.”
Vagy:
„Ugyanazokba a folyamokba lépőkre más és más víz árad. És a lelkek pedig a nedvességből párolognak fel.”
De ilyet is találunk:
„A lelkeknek halál vízzé lenni, a víznek meg halál földdé lenni, de a földből víz lesz, a vízből pedig lélek.”
Ez ízelítőt ad abból, hogy az előadás mélyreható kérdésekkel foglalkozik. De talán még többet árul el Turbuly Lilla 2015-ös kritikája, melyet azzal kezd, hogy erről az előadásról nem is kritikát kellene írni, hanem verset és azt is leszögezi, hogy ez az a produkció, amit bizony látni kell.
Goda Gábor egy, a Fidelio-nak adott 2016-os interjúban fogalmazta meg viszonyát a herakleitoszi gondolattöredékekkel:
„Amikor ezekkel a töredékekkel találkoztam, akkor a fraktálszerű tömörségük fogott meg. Egy ilyen fragment jó esetben az egészet hordozza, mint ahogy egy sejtben is ott van minden tudás. A gondolataim, a megérzéseim mindig töredékesek. Így tudom a magam számára felfogni a világot, és ennek mentén ezt tartom hiteles álláspontnak a műveimben is. Nagyon szeretek analógiákkal dolgozni; van egy gondolati mag, amit igyekszem a legtöbb irányból megközelíteni. Herakleitosz töredékeinek utolsó mondata az, hogy „Minden egy”. Ezt szét lehet azután bontani, mint ahogyan a prizma bontja a fényt különböző színekre. A Cseppkánonban a keleti gondolkodásmód nagyon erőteljesen jelen van, ugyanakkor kimondjuk Herakleitosz nevét, aki számomra a legkeletibb görög filozófus. Töredékeinek legnagyobb része a buddhizmushoz és a taoizmushoz kapcsolódik. Azt érzem, hogy Európában is lehet képviselni a keleti filozófiát, és erre Herakleitosz nagyon hiteles példa.”
Ha hihetünk az előadásról eddig megjelent kritikáknak – és miért ne tennénk -, az este 70 percnyi visszafojtott levegővétellel kísért intenzív bevonódást és meghatározó élményt jelent majd.
A Nemzeti Táncszínházzal közös produkció két alkalommal, november 22-én és 23-án lesz látható.
