Marginalitás, kisebbségiség, alakulástörténet Borbély Szilárd életművében. Ezt az alcímet kapta az október 23-24-e között megrendezett pozsonyi konferencia, amelynek a hatvanadik születését meg nem élő Borbély Szilárd állt a középpontjában. A kétnapos rendezvény sűrű programmal, tartalmas és sokszínű előadásokkal, sokféle megközelítéssel, újjal és régivel várta a résztvevőket. A konferencia a pozsonyi Comenius Egyetem, BtK, Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke, a mellette működő Szenczi Molnár Albert Társulás, a Liszt Intézet, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma és Debrecen Város Önkormányzatának szervezésében valósult meg.
Az esemény első napjának a Liszt Intézet adott otthont. A konferenciát az Intézet igazgatója, Venyercsan Pál és a konferencia szervezője, Száz Pál nyitották meg. A megnyitót Fried István plenáris előadása követte, amelyben a személyes tapasztalatok és kapcsolatok, az emlékezés, az egyediség kiemelése éppúgy szerepet kaptak, mint a költő irodalomtörténészi munkásságára és felvilágosodás-képére vonatkozó megállapítások. A Líra szekcióban ezután három előadás volt hallható, az elsőben Krupp József Borbély utolsó versek közé tartozó Prokné, anyám mitológiai vonatkozásait vizsgálta. Másodikként Szűcs Teri A testhez című verseskötet nőképéről, nőalakjáról tartott előadást a feminista nézőpontok mellett személyes reflexiókat is megszólaltatva. A szekció utolsó előadója Schein Gábor volt, aki a Hosszú nap el c. kötet sajátos helyét és fogadtatását vázolta fel a hallgatóságnak, elemzésében a vers mottójában idézett kol nidré előszövegétől a kötet fúga-szerkezetéig.
A második szekciót összefoglaló kulcsfogalmak a hatástörténet és a recepció voltak. Elsőként Németh Zoltán tartott előadást az antropológiai posztmodern jelenségéről, amiben a subaltern, a kisebbségi pozíció válik hangsúlyossá, továbbá az irányzat magyar ágának kulcsfigurájaként határozta meg Borbély Szilárdot. Kókai Károly Borbély német recepciójáról beszélt, ami a 2014-es évet követően vett fordulatot, mivel a fordítások fontos kísérőszövegek társaságában jelentek meg. A harmadik előadás Bedecs Lászlóé volt, aki Borbély Szilárdról, mint kritikusról szólt, különös hangsúlyt fektetve a 2012-ben megjelent Hungarikum-e a líra? c. kötetre, aminek fő kérdésfeltevései a következők: hol a líra helye a magyar irodalomban, valamint van-e helye a magyar lírának a világirodalomban? A szekciót Szávai Dorottya zárta, aki Borbély és Pilinszky irodalmi kapcsolódásait vizsgálta, főképp Borbély Pilinszky hagiográfiájához c. munkájában. Közösként a két költői életműből kiemelhető a poétikai határszituációk leképezése és a személyes szeretethiány megszólaltatása.
A nap zárópontja Borbély Szilárd „Nyugszol a’ nyárfáknak lengő hívesében”. Tanulmányok Csokonairól c. frissen, posztumusz megjelent könyvének bemutatója volt, amelyet Lakner Lajos, a debreceni Déri Múzeum munkatársa tartott meg. A bemutató során szóba került a Borbély és Csokonai által kialakított Debrecen-kép, a kötet szerkezetét érintő kérdések, mint például az a szerkesztői megállapítás, hogy a fejezetek sorrendje nem tekinthető véglegesnek, illetve hogy a munka fő vállalkozása egy Csokonai-életrajz megírása lett volna, a töredék azonban műfaját és tartalmat tekintve is több ennél: egyszerre elbeszélés, esszé és tanulmány.
A második nap új helyszínen a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában folytatódott, további előadásokkal. Az immár harmadik szekció a Hagyomány címet viselte, elsőként Csehy Zoltán tartott előadást a „hagyománykomposztálás” jelenségéről Borbély „bukolikus” versei kapcsán, valamint két további, kortárs kötetet hozva be az elemzésébe (Lövétei Lázár László: Zöld, Kabai Lóránt – Zemplényi Attila: Vasgyári eklógák). Alapgondolata a költemény ökoszisztémaként való megközelítése volt, ez alapján a Bukolikatájban eklogái a magyar költői hagyomány komposztjaként állnak össze. Őt követte Déri Balázs előadása a Halotti pompa szakrális hagyományának feltárásáról, melynek során rávilágított a keresztény apokrifek hatására, amik valamikor még a köztudat részét képezték, mára már azonban javarészt kivesztek belőle. A szekciót Földes Györgyi előadása zárta, aki a gólem motívum irodalmi hagyományáról számolt be, illetve Borbély életművében különböző módon pozicionált motívum értelmezhetőségéről a marginalitás, kulturális idegenség és a test felől.
A negyedik szekció középpontjában Borbély Szilárd prózája állt, elsőként Széplaky Gerda adott elő Egy elveszett nyelv nyomai. Borbély Szilárd prózai műveinek elnémított alakzatai címen. Az előadásból fény derült arra, hogy a traumanarratívák hozzák elő az elhallgatásalakzatok (ösztönös) használatát. Ezt követte Valastyán Tamás előadása, amelyben a Nincstelenek és a Kafka fia regénynyelvének jellegzetességeit mutatta be, kiemelve, hogy a költői és a prózai nyelv egyszerre van jelen, amit a választott kiegészítő cím, a „csendmargók és mormolások”, is mutat. A szekciót Tillmann József Borzasztóak a gépek c. előadása zárta, amelyben az Álló idők természete és A testhez c. munkák példáit sorakoztatta fel az idő és a „furcsa gép” motívumainak szemléletében.
A második nap előadásait egy kiállításmegnyitó szakította meg, amelyre szintén a Múzeumban került sor. A kiállítást a pályázat zsűritagja, Szalai Andrea nyitotta meg. A kiállított munkákat a Csokonai Vitéz Mihály és Borbély Szilárd műveit feldolgozó jubileumi illusztrációs pályázatra beérkezett alkotásokból válogatták össze, a tárlat november 19-éig tekinthető meg.
A konferencia utolsó szekciója az Emlékezet, identitás, önéletrajziság c. viselte, elsőként Visy Beatrix tartotta meg előadását a Kafka fia c. regény apa-fiú szerepeinek ábrázolásáról, kérdéseiről és kihívásairól , már a felvezetőben kiemelte, hogy az aparegény nem műfaj, „maga az apa az”. Ezt követte Murzsa Tímea előadása, aki a (transz)kulturális emlékezet és felejtés poétikáját fejtegette a Nincstelenek c. regényben és az Olaszliszkai c. drámában, a művekben jelenlevő kulturális emlékezet sajátos működésére helyezve a hangsúlyt, amely hatására egy olyan közeg alakul ki, ahol a falu lakossága kanonizálja saját történetét, így kollektíve felejt is. A konferencia utolsó előadója Száz Pál volt (Mózes és Mnémoszüné. Önéletrajziság és fikció a tények és a hagyaték tükrében), aki a korábban már felvillantott felejtésmotívum személyes vonzatát tárta fel, felhasználva ehhez a hagyatékban levő, publikálás alatt álló Borbély-írásokat is, az önéletrajziság és az emlékkonstruális problémáját taglalva.
Ahogy azt a rendszerszerűen elhúzódó vitaidő és az abban elhangzó hozzászólások jellege bizonyította, gazdag és tartalmas konferenciára került sor Pozsony belvárosában, ami meghatározza és előrevetíti a Borbély Szilárd-életmű kutatásának alakulását, feldolgozását, kijelöli a feltárásra érdemes irányvonalakat.
Laikus hallgatóként egy ismétlődő témát tudnék kiemelni, amely az elhangzott előadások zömében helyet kapott, az pedig az (el)hallgatás- és hiányalakzatok, funkcióik felfejtése, használatuk motivációja ‒ ilyen a kimondhatatlanság, a traumaelbeszélés vagy az identitáskérdések ‒ lenne. Tanulságként levonható, hogy Borbély munkáiban nemcsak azzal kell foglalkozni, ami írva van, hanem azzal is, amit a szöveg elhallgat. Ez az életmű magja, a valódi forrás.
Gažík Viktória
A rendezvényt támogatta a szlovák Kisebbségi Kulturális Alap
