Az Ígéret Földje számomra fontos szimbólum, hiszen jelenti mindazt, amit az ember életében célul kitűz – mondja Magyarósi Éva, akinek október 27-én nyílik Tisztán látni című kiállítása a szentendrei Vinczemill Műhely Galériában. Megkértük a képzőművészt, meséljen a Librarius olvasóinak a kiállításról: mit jelent a kiállítás címe, milyen munkákat mutat be, ezeket milyen gondolatok kísérték, mikor összeállította az anyagot?
A kiállítás címe: Tisztán látni, az Ószövetség 4. könyvének egyik főszereplőjének a nevéből érkezik – meséli Magyarósi Éva.
Áron, az ihletett, a tisztánlátó, a bátorság hegye. Az negyedik könyv számomra a sivatagban való barangolás szempontjából a legfontosabb. Az emberek egy olyan közegben barangolnak, ahol a homokvihartól vert tájban a tájékozódás igencsak nehéz. Mégis mennek a céljuk felé, hogy elérjék az Ígéret Földjét. Az Ígéret Földje számomra fontos szimbólum, hiszen jelenti mindazt, amit az ember életében célul kitűz.
Oded Galor: Az emberiség utazása című könyvében külön fejezetet szentel az Ígéret Földjének megértésére, azzal a világgal azonosítja, amiben éppen mi élünk. Vajon tényleg ezt szerettük volna? Vajon tényleg az az a világ, amit vártunk? Hiszen pillanatnyilag is kétségbeejtő események ráznak bennünket. Van-e ebből kiút? És vajon kinek van igaza? Nehéz tisztán látni, mikor a homokszemek a tekintetünkbe csapódnak, és folyamatosan elhomályosulnak a képek szemünk előtt.
Az indító gondolat a következő animációs filmem gondolati háttere, amit éppen most készítek, rajzi anyaga a kiállításon is látható azok mellet a rajzok és animációk mellett, amit a jövőben egy animációs sorozattá szeretnék összefűzni epizódokként.
Az eddig elkészült epizódok is láthatók a kiállításon, név szerint:
Tundra
Qana utolsó napjai
Tramontana
Mindegyik animációban a protagonisták az adott éghajlati öv, széltípus, és természeti jelenségek megszemélyesítői. Mindegyik animáció egy aktuális problémakört dolgoz fel (anyaság, mindennek elengedése, a távolból érkező ismeretlen jelenségek nyomása…) Mindegyik animációt a szolasztalgia érzése lengi át egy olyan alkotó szemszögéből, aki erősen aggódik a jövőt illetően, mégis folyamatosan küzd hitének megtartásában, hiszen négy gyermekének igyekszik ígérni egy élhető világot. A külvilágból érkező folyamatosan vegyes élményekben igyekszik valamiféle rendet teremteni, megérteni az ok-okozati viszonyokat, és a verziókból felállítani egy olyan horizontot, ami még követhető, és talán látható a következő években is. Élni kell, és megpróbálni tisztán látni.
A kiállításon a három animáció mellett azok képi anyaga látható, ami fontos része az alkotói folyamatoknak.
A Galéria bemutatója Magyarósi Éva művészetéről:
Magyarósi Éva rendkívül sokoldalú alkotó, álomszerű, víziókból építkező művészi világát kamaszkorában versekkel fejezte ki. Később a vizuális művészetek váltak legfőbb alkotói formájává. 2005-ben szerzett diplomát a MOME animáció szakán, diplomafilmje a Hanne elnyerte az Oberhauseni Nemzetközi Rövidfilmfesztivál díját, Lena című filmje a legjobb kísérleti kisjátékfilm lett a 41. Magyar Filmszemlén. Alkalmazott művészi munkái között színházi és filmes díszletek is találhatók, de könyvillusztrációkat is készít. Autonóm alkotói folyamataiban sokszor egy-egy szöveg és történet indítja el, ezt szövi különböző műfajok által narratív történetté. Kollázsok, rajzok, festmények szólnak a lélek belső rejtelmeiről, a sokrétű emberi kapcsolódás lehetőségeiről, a magány és az eltérő szerepkörök közötti szétforgácsolódás pillanatairól. Legújabb animációs filmjeiben az égtájakat személyesíti meg, a Tundra, Qana utolsó napjai, és a Tramontana archaikus hangulatú, szürreális tájakra vezeti el a nézőket. A Vinczemill felkérésére készített grafikai sorozat kollázsai egyedi technikai eljárással készültek, az alkotó egy festéknyomó párnára helyezve rajzol selyempapírra, majd ezeket a rajz részleteket merített papírra kasírozza. A kiállításon a grafikai munkák mellett, festmények és három animációs film is látható.
A kiállítást 27-én pénteken 18 órakor megnyitja: Kopin Katalin művészettörténész
