Kurtág György operáját, a Fin de partie-t a 21. század egyik legjelentősebb zenei alkotásaként tartják számon. A magyar zeneszerző operáját, amely egy kritika szerint „szeretetteljes búcsú a 20. század modernizmusától”, Milánóban mutatták be 2018-ban. Nemrég a párizsi operaház is műsorára tűzte, és mindkét városban zajos sikert aratott, fontos díjakat is nyert. Most végre Magyarországon is látható lesz A játszma vége: a budapesti bemutatóra a Müpában kerül sor október 12-én, koncertszerű előadásban. A Danubia Zenekart Markus Stenz vezényli, Clov szerepében pedig a nemzetközi sztárokkal is gyakran fellépő, fiatal magyar bariton, Haja Zsolt mutatkozik be. Vele beszélgettünk Kurtág zenéjéről, a szerep kihívásairól és a Müpához fűződő viszonyáról.
Több interjúban nyilatkozta, hogy egy iskolai programként meghallgatott operaelőadás miatt lett operaénekes.
A szakközépiskola 4. évfolyamában az Operaházba szerveztek számunkra egy osztálykirándulást. Donizetti Don Pasquale című operáját néztük meg, Gregor József főszereplésével. Annyira nagy hatással volt rám a művész úr hangi kvalitása és színpadi jelenléte, hogy amikor hazaértem, az első mondatom az volt szüleimnek, hogy én ezzel szeretnék foglalkozni, megtaláltam az új hobbimat.
Októberben a Liszt ünnepen lesz a Fin de partie ősbemutatója, amelyen Clov szerepét énekli. Hogyan jellemezné ezt a karaktert?
Nagyon nehéz, összetett feladat ez a szerep. Amellett, hogy hangilag is kihívást jelent, úgy gondolom, hogy színészileg igazán nehéz. Tulajdonképpen a mérleg nyelve inkább arra billen ebben a darabban. Sokféle különböző hangszínnel, hangkarakterrel kell megtűzdelnem a szerepet. Zeneileg is topon kell lenni, nehéz belépések, intonációk jellemzik a darabot. De amikor összeáll az ember fejében, hangjában, akkor rádöbben, hogy fantasztikus műről van szó.
Hogyan helyezkedik bele egy olyan figura szerepébe, aki nem ismeri a „szeretet” és a „barátság” fogalmát? Melyik nagyobb kihívás ennél a szerepnél: a színészi alakítás vagy a zenei része?
Mindig is sokkal könnyebb egy karakteres figurát, buffo, negatív, játszani, mint egy hagyományos pozitív hőst. Színesebben lehet előadni, érdekesebb mindenki számára.
Jelen esetben is így van, sokat kell kísérletezni, hogy ne minden egyforma legyen, sok karaktert kell kitalálnom, például, hogy hogyan éneklek unalmas hangon, ideges hangon, vagy éppen nemtörődöm hangon.
Az előadás többi énekese – Frode Olsen (Hamm), Hilary Summers (Nell) és Leonardo Cortellazzi (Nagg) – mindannyian részei voltak a 2018-as milánói ősbemutatónak, majd az opera 2022-es párizsi előadásainak is. Hogyan érzi magát „új szereplőként” ebben a csapatban?
Hú, nem egyszerű újként bekerülni egy olyan csapatba, akik évekig készülnek, játsszák a szerepet. Ilyenkor a kelleténél nagyobb az izgalom bennem, hiszen ha nem jókor adom be a végszavakat, akkor megzavarhatom, kizökkenthetem a kollégát a szerepéből.
Mennyire kihívás a kortárs opera egy énekes számára? Ön szeret modern operát énekelni?
Szeretem a modern operákat, sokat el is énekeltem már, megtalálnak vele. Sokat segít ebben az is, hogy a szakközépiskolában szolfézs–zeneelmélet szakos voltam. Ezáltal a kottaolvasás, a tanulás könnyebben megy, valamint a hangom is alkalmas erre, a magas bariton fekvése miatt is. Szükség is van rá ezekben a darabokban, általában magasabbra íródtak. Eltérést abban látok a hagyományos operákhoz képest, hogy több tanulási, felkészülési időt igényelnek. De hangtechnikában ugyanazt csinálom.
Gyakran szokott francia nyelven énekelni?
A múlt évadban is énekeltem francia nyelven, Debussy Pelléas és Mélisande-jában. Emellett az azt megelőző évadokban Escamillót alakítottam a Carmenben, illetve Valentint a Faustban.
Otthon a családnak énekel Kurtágot? Ha igen, a gyerekek hogyan fogadják? És van-e olyan darab, ami különösen nagy kedvenc a családi otthonban?
A gyerekek azzal azonosítják az operát, hogy „anya és apa dolgozik, nincs velem”, főleg a kisebbik. Ezért nem ez a kedvenc műfajuk, de azért van olyan alkalom, hogy megnéznek minket. A balettet azonban imádják, de ezzel, azt hiszem, minden kislány így van.
Van olyan szerep, amelyre különösen vágyik?
Szokták kérdezni sokan, hogy van-e álomszerepem. Őszintén mondom, hogy nincs. Szerencsémre olyan sok – és nagyon jó – szerepet kapok, hogy mindig az aktuális az „álomszerep”.
Milyen a Müpához fűződő viszonya? Évről évre része a Wagner-napoknak, de énekelte már itt Mahler Panaszos dalát és a Carmina Buranát is. Szereti a termet?
A Müpa fantasztikus épület és intézmény. Színvonalasabbnál színvonalasabb előadásokat, produkciókat mutatnak itt be. Ebben a közegben énekelni, fellépni hatalmas nagy megtiszteltetés, ajándék és öröm számomra. Szerencsémre minden évben gondolnak rám, és sokszor van lehetőségem itt énekelni.
