6. rész
A Magyar Műhely alapítói és az őket követő generációk egyaránt fontosnak tartották megőrizni a kezdetektől meghatározó avantgárd eszmeiséget. Az irodalmi alkotásokban tetten érhető szerepét már áttekintettük a korábbi fejezetekben. Ebben az egységben a Műhely tevékenységében hangsúlyosan megjelenő, műfajhatárokon átlépő művek gondolati háttereként vizsgáljuk az avantgárd indíttatást.
A kassáki hagyomány sokrétűségének újra felfedezése során Kassák Lajos irodalmi munkásságának értékelése mellett a műfajok keveredésével létrehozott munkáira is felhívták a figyelmet. A korabeli művészetfelfogáshoz képest különösen újítónak tűntek Kassáknak a vizuális elemeket szövegekkel vegyítő „képarchitektúra1” munkái. A Műhely avantgárd iránt elkötelezettségét jól jelzi, hogy a vizuális költészet, a „látható nyelv hangsúlyozása” még a hetvenes években is lázadó gesztusnak tekintették2, csakúgy, mint Kassák idejében. Ezt a szellemi közösséget, a meglévő kánonnal olykor szembemenő értékteremtő tevékenységet a Műhely egész működése során szem előtt tartotta és tartja ma is. Az avantgárd kísérletezési hajlam kassáki vonulata mellett annak egy másik jelentős ágát is előtérbe helyezték a műhelytagok: a szövegirodalom felélesztésének lehetőségeivel elsősorban Nagy Pál, Papp Tibor és Bujdosó Alpár foglalkozott. Ezen irányok alapjának a már említett James Joyce különszámban is megjelent Finnegans Wake elemzéseket tekinthetjük. Ide köthető néhány összehasonlító irodalomtudományi fejtegetés is, valamint a Szentkuthy-kultusz is ebben gyökerezik.
A Magyar Műhely a hetvenes évek elején fordult a vizuális költészet felé, két „antológia számot3” szenteltek a képi elemeket egyre hangsúlyosabban használó szövegeknek. E számokban a műhelytagok munkái kaptak helyet, Nagy Pál, Papp Tibor és Tolnai Ottó alkotásaival ismerkedhettek az olvasók, majd a következő, tematikában idevágó kiadvány 19744-ben már szélesebb merítéssel szolgált: Bujdosó Alpár, Hann Ferenc, Nagy Pál és Papp Tibor verseit közölte5. Ezenkívül a későbbi számokban találkozhatunk még Tandori Dezső képverseivel, s a szerkesztői és nyomdászi feladatok mellett – sőt éppen azoktól inspirálódva – a vizuális költészetbe is belekóstoló Bujdosó, Nagy és Papp plakátverseivel6 is. Nagy Pál idézett szövegében7, (némi szerénytelenséggel) kiemeli, hogy e három alkotó munkásságát nemzetközi elismerés övezi, és számos külföldi antológiában is jegyzik munkáikat.
A Magyar Műhely kiadványaiban a nyolcvanas évektől fokozatosan egyre nagyobb teret kapnak a vizuális költészeti kísérletek, több, mint hatvan magyar szerző jelentkezett képverssel8, ami nemcsak hazai, hanem nyugat-európai mércével nézve is jelentős vonulatot sejtet. Ekkoriban már a magyar közönség felől is érzékelhető némi nyitás9, de csak nagyon lassan, eleinte bátortalanul fordulnak a vizuális elemeket használó költészeti munkák felé. A Magyar Műhely egyre inkább szimbolikus jelentőséget kap, a más folyóiratoktól markánsan eltérő, szokatlanul sokszínű stílusok, műfajok bemutatásában. A Műhely-tagok saját művészeti tevékenységükbe is hangsúlyosan beépítették a vizuális költészetet, általánosan kijelenthető, hogy kimondottan érdeklődtek a technikai fejlődés adta lehetőségek kiaknázása iránt, akár költészetben, irodalomban is, amelyek a sokszorosítható műfajok elterjedésekor jutnak nagyobb szerephez. Éppen e műfaji sokszínűség vezet a Műhelyen belül is érzékelhető terminológiai zavarokhoz.
Petőcz András átfogó tanulmányban10 tekinti át a kísérleti költészeti – főként a vizuális tendenciák és az avantgárd mai recepciója között kapcsolódási pontok rendszerét. A szerző szintén Műhely-tag, így belülről látja a formálódó új műfajokat és fogadtatásuk alakulását. A Magyar Műhely berkeiben gyakran használt kifejezés, a „látható költészet” meghatározásakor hangsúlyozza a más műfajoktól szemléletben technikában és műformában jelentkező megkülönböztető eltéréseket. Definíciója szerint látható költészeti műnek nevezhető minden olyan alkotás, amely „sűrített formában, a látvány segítségével valamilyen szövegszerű üzenetet közvetít11”, hozzáteszi még, hogy olyan személyes művészeti jelentést hordoznak ezek a munkák, amelyet beszélt (értsd: hallható) nyelven nem lehet érzékletesen kifejezni.
A szerző a korabeli12 magyar terminológiát hiányosnak érzi, enélkül azonban a jelenségek fogalmi meghatározása, a műfaji határterületeken születő kísérletek értelmezése nehézkes. Érdekes kérdést vet fel ezzel kapcsolatban: avantgárd műnek tekinthető-e minden látható nyelvi alkotás? Összetett és messzire vezető problémáról van szó, Petőcz azonban egyértelműen nemmel válaszol13. Érvelésében kifejti, ha az avantgárdról, mint történelmi vagy irodalomtörténeti kategóriáról beszélünk, akkor a mai kísérleti költészeti törekvéseket nem sorolhatnánk az avantgárd körébe. Viszont ha inkább az avantgárd mozgalmi szellemiségét tekintjük mérvadónak, akkor néhány irányzat besorolható lenne mellé. Petőcz elmélete szerint nincs olyan meghatározott fogalmi rendszer, amelynek keretei között egyértelműen értelmezhető lenne az avantgárd jelensége, ebben hasonlít a kísérleti költészeti vonulatokra is, ezek szintén nehezen behatárolható műfajkategóriákban mozognak. Végül arra a következtetésre jut, hogy ebben a műfaji sokszínűségben inkább a fejlődési csomópontok és a közös elemek alapján állítható fel egyfajta értékelési módszer.
1 Kassák, Lajos: Képarchitektúra. Ma, VII. 1922/4, március 15., 52-53. (Újra közölve: Kassák Lajos: Éljünk a mi időnkben. Budapest, 1978. 53-61.
2 Papp, Tibor, Kassák hatása a mai magyar irodalomra IN Papp, Tibor, Avantgárd szemmel – költészetről, irodalomról. Budapest, Magyar Műhely, 2004.139.o.
3 MM 1971 38 és 39.szám.
4 MM 1974, 43-44. szám.
5 Nagy, Pál, A vizuális költészetről, IN Nagy Pál: A virágnak – agyara van, Tanulmányok az avantgárdról, Orpheusz Kiadó, Budapest, 2005. 300.o.
6 MM 1981. 62-63. szám plakátvers melléklet.
7 Eredeti megjelenés: Kilián István A régi magyar képvers című kötetének előszavaként jelent meg, IN Kilian, István, A régi magyar képvers, Felsőmagyarországi Kiadó, Miskolc-Budapest, 1998.
8 Pl: Lipcsey Emőke, Bíró József, Bali Brigitta, Pethő-Tóth Károly, Molnár Katalin, Székely Ákos, Petőcz András, Endrődi Szabó Ernő, Géczi János, Szkárosi Endre, stb.
Forrás: Bohár, András: M. M. Aktuális avantgárd, Hermeneutikai elemzések. Budapest: Ráció, 2002.106.o
Nagy, Pál, A vizuális költészetről, IN Nagy Pál: A virágnak – agyara van, Tanulmányok az avantgárdról, Orpheusz Kiadó, Budapest, 2005. 301.o.
9 Bohár, András: M. M. Aktuális avantgárd, Hermeneutikai elemzések. Budapest: Ráció, 2002.106.o
10 Petőcz, András, Műalkotás: látható nyelven – Bujdosó Alpár, Nagy Pál és Papp Tibor könyveiről – IN Petőcz, András, A jelben-létezés méltósága, Írások 1982-1990, Budapest, Colosseum Kiadó, 1990. 29.o.
11 Petőcz, András, Műalkotás: látható nyelven – Bujdosó Alpár, Nagy Pál és Papp Tibor könyveiről – IN Petőcz, András, A jelben-létezés méltósága, Írások 1982-1990, Budapest, Colosseum Kiadó, 1990. 30.o.
12 A szöveg eredetileg 1987-ben, az Alföld 3. számában jelent meg.
13 Petőcz, András, Műalkotás: látható nyelven – Bujdosó Alpár, Nagy Pál és Papp Tibor könyveiről – IN Petőcz, András, A jelben-létezés méltósága, Írások 1982-1990, Budapest, Colosseum Kiadó, 1990. 30.o.
Írta: Szirmai Panni
