2. A Magyar Műhely és köre az avantgárd szellemiségben
A Magyar Műhely folyóiratot 1962-ben alapította három 56′-os emigráns értelmiségi Párizsban1. A lap 1962. április 14-én jelent meg, május elsejei dátummal, ezer példányban kezdték terjeszteni. A lap indulásakor a szerkesztőbizottságot Czudar D. József, Márton László, Nagy Pál, Papp Tibor, Parancs János és Szakál Imre2 alkották, közülük Nagy Pál és Papp Tibor (majd néhány év múlva) Bujdosó Alpár neve azóta összefonódott a folyóirat és műhely nevével. Az „ős-szerkesztő triásznak” nevezett alapítók munkássága az irodalom és a kísérleti költészet mellett a tipográfiára és a könyvkiadásra is kiterjedt. A Magyar Műhely elnevezés a létrejövő közös alkotómunkára és kísérletező terepre3, valamint a külföldi közegben a magyar irodalom iránti elkötelezettségre is utal. Az emigráns kulturális közeg jellegzetességeinek rövid ismertetése rávilágít a Magyar Műhely sajátos kultúraformáló szerepére.
1962-ben Párizsban nemzetközi irodalmi lapot alapítani merész de nem lehetetlen vállalkozásnak tűnhetett. A korszakban (1975-ig) Franciaországban közel hatvan, változatos tartalmú és irányultságú magyar nyelvű sajtótermék – hírlap, folyóirat, újság – jelent meg4. E kiadványok közül a Magyar Műhely körrel fenntartott kapcsolatai miatt az Ahogy Lehet5 című folyóirat emelhető ki6. A lap Rezek Román7 bencés szerzetes szerkesztésében jelent meg 1965-ig Párizsban, több ízben is lehetőséget adva a Magyar Műhely fiatal szerkesztőinek8 a bemutatkozásra. A jelentékenyebb párizsi emigráns magyar lapok közül említést érdemel még az Irodalmi Újság9, amely 1962-től jelent meg Párizsban vagy az 1951-től a francia fővárosban működő Látóhatár10 című irodalmi lap, amely egyenesen mintául szolgált a Magyar Műhely szerkesztőinek11.
A korábbi együttműködések tapasztalataiból levont tanulságként értelmezhető a Magyar Műhely későbbi szerkesztőit jellemző egyéni szemléletmód. Eltérő művészetfelfogásuk és a kulturális sokszínűségről vallott nézeteik miatt egy új, független művészeti folyóirat létrehozása mellett döntöttek12.
A három alapító szerkesztő, Nagy Pál, Bujdosó Alpár13 és Papp Tibor a kezdetektől szokatlan nyitottsággal fordult a különböző művészeti törekvésekhez, az irodalom mellett szerepet kapott az alkalmazott- és a képzőművészet is, a kísérleti költészet (hang -és vizuális költészet), performansz és a legújabb technikai fejlődés lehetőségeit kihasználó számítógépes művészet is. Eredeti törekvésük, hogy a magyarországi irodalmi élet (politikai okokból) háttérbe szorult alkotóinak publikálási lehetőséget biztosítsanak a nemzetközi kulturális közegbe ágyazott, színvonalas, „európai mércével mérhető”14 irodalmi folyóirat létrehozásával párosult, amely a későbbiekben több művészeti ágat bekapcsoló, innovatív műhelymunkává alakult. Célkitűzésük szerint támogatják a korszerű irodalmat, akár magyar, akár külföldi szerző tollából születik. E cél elérésére a nyugati társadalom művészeti autonómiát biztosító környezete adott lehetőséget, így vált elképzelhetővé a „magyar progresszió energikus újjáéledése”15, amellyel hozzájárultak a magyar kultúra arculatának alakulásához.
A szerkesztők sajátos „kettős determináció16” jegyében dolgoztak: egyrészről egy nyugat-európai ország kulturális és társadalmi közegéből fordultak – közvetítőként – a magyar irodalomhoz, hogy azt a nyugati közönségnek bemutassák, egyúttal a nyugat-európai irodalmi termésből szemezgettek a hazai értelmiség (egy szűk köre) számára. Tudatosan nem törekedtek általános népszerűségre17, a Magyar Műhely értékrendje egy kis hazai kör érdeklődésére tarthatott csak számot. Fontosnak tartották az elmélet és a gyakorlat egymásra hatásának elősegítését, párbeszéd megindítását a kultúra és a művészetek területén, amelynek alapfeltétele az új irányok iránti nyitottság.
A korszakban még Nyugat-Európában is ritkaságnak számított az önmagát létrehozó és fenntartó,18 független kulturális közösség, amelyet a műhely-tagok kereső foglalkozásuk mellett, saját erőből építettek fel. Kulturális vákuumban dolgoztak, ahol a magaskultúra és a kísérleti tendenciák egymásra hatásából új jelentésrétegek jöttek létre. A két (később három) ország közötti kulturális közvetítő szerepnél is többet tett a Magyar Műhely: új, közös halmazt teremtett, az interakció terét. Az avantgárd szellemiség segítségével utat találtak a nyugat-európai irodalom rokon tendenciái felé, ez szolgált magyarországi irodalom értékelésének alapjául19. A magyar avantgárd költészet alternatív megközelítési módjain keresztül tudtak kapcsolódni a nyugati modernizmushoz. Állásfoglalásaikat a politikai elhatárolódás jegyében fogalmazták meg, különösen ügyelve arra, hogy a Magyar Műhely ne emigráns folyóiratként, hanem színvonalas művészeti-esztétikai elvek közvetítőjeként váljon ismertté20.
A lap születésének ötödik évfordulóján21 a szerkesztők leszögezik, hogy működésüket esztétikai értékrendjüknek megfelelően folytatják, és azzal a ténnyel is tisztában vannak, hogy szemléletük több ponton egyaránt eltér a hazai és a külföldi ízléstől. Tevékenységüket ezután vállaltan „irányzatos” lapként folyatják tovább, ebben a minőségben olyan orgánumként kívánnak megjelenni, amely keveseknek szól, de jellegében egyedülálló módon egy eddig Magyarországon22 nem reprezentált irodalmi-művészeti körnek ad lehetőséget a megjelenésre23.
Bohár András alapos elemzésében24 kiemeli, a Magyar Műhely esztétikai hitvallása eltérő hagyományok tükrében értelmezhető. Egyrészről erőteljesen jelen van a folyóirat szellemiségében az avantgárd hagyományokhoz kötődő pontok tudatos keresése, amely fontos módszertani szemponttal párosult: a kritikai elemzés szándékával. E komplex látásmód kialakulásának okait részben a külföldi jelenlétben és az ebből a helyzetből adódó kívülálló szerepben kereshetjük. A hatvanas években a magyar kultúrpolitika inkább a tiltott, mint a tűrt kategóriába sorolta az avantgárd, vagy kísérleti irodalommal foglalkozó lapokat, nehezen lehetett hozzáférni a kevés hazai kiadványhoz. Az emigráns szerkesztők külföldről is jogos felelősséget éreztek a magyar irodalmi állapotok jobbítása iránt. Az érem másik oldalán azonban megjelenik a távolból szemlélő hátránya is: bizonyos szempontok elhomályosulnak előtte, nem ismeri testközelből a hazai helyzetet, tehát nem alkothat elfogulatlan véleményt.
E jelenségek figyelembevételével érthető a Magyar Műhelynek a hagyományos avantgárd mozgalmak iránti elkötelezettsége, amely a hatvanas évek közepétől programadóvá válik25. Ekkoriban emelkedik a vezérelvek közé a háttérbe szorult műfajok, az irodalom társművészeti vonatkozásainak támogatása, valamint a műalkotások kritikai alapokon nyugvó bírálata.
Az avantgárd hagyományok felélesztése és újraértékelése érdekében tett lépések egyik jelentős eleme volt a kassáki hagyomány követése a neoavantgárd iránti elhivatottság jegyében26. Kassák Lajos kultikus alakja a Magyar Műhely szellemiségének kezdetektől meghatározója, az első különszámot27 is neki szentelték 1964-ben. A kassáki örökség felvállalása a fennálló rendszer kultúrpolitikájával szembeni gesztusként is értékelhető, annak ellenére, hogy a lap kifejezetten távol tartja magát hasonló szándékoktól. Az avantgárd irodalommal foglalkozó folyóiratok hazánkban nehéz körülmények között, alacsony népszerűséggel és támogatás nélkül működtek28. Nagy hangsúlyt fektetnek az életmű újra-felfedezésére, a különszám a vizuális munkák helyett elsősorban az irodalmi munkásságra összpontosít, az irodalmi innováció kontextusában29 elemzi azt.
Az ellentmondásosan értékelt kassáki életmű több ponton hasonlóságot mutat a Magyar Műhely szellemiségével30, különösen a hivatalos művészetfogalom megkérdőjelezésének gesztusában. Kassák Lajos szerteágazó művészeti tevékenységének reflektált bemutatásával az alapítók nemcsak a kísérleti irodalom invenciózus gyakorlatához kötődnek, hanem a jelentős, bár alulértékelt kultúraszervezői, szellemi-művészi közösségteremtő erejét is átvették, saját közegükben alkalmazták a műhelyesek31.
A Kassák iránti elkötelezettség bátor példájaként értékelhető az 1967-es kiadvány, a francia nyelvű Convergences folyóirat, amelynek első (és egyben utolsónak bizonyult) számát teljes egészében Kassák Lajos irodalmi és képzőművészeti munkásságának szentelték a Magyar Műhely Szerkesztőbizottság tagjai, Bujdosó Alpár, Nagy Pál és Papp Tibor32.
A továbbélő kassáki szellemiség másik maradandó lenyomata a Kassák-díj 1971-es megalapítása33. A díjat 1971-ben jegyezték be hivatalosan34 Párizsban de csak a következő évtől kezdve adták ki „egy sokat ígérő, Kassák Lajos szellemiségében dolgozó tehetséges fiatalnak” vagy „egy méltánytalanul mellőzött idősebb alkotónak”35. Az elmúlt évtizedekben többek között Erdély Miklós (1974), Székely Ákos (1984), Megyik János (1985), Szombathy Bálint (1989) és Ladik Katalin (1991) kapta meg a díjat36.
Az avantgárd eszmék életben tartása és reprodukálása a lap identitásnal fontos eleme, annak ellenére, hogy a hatvanas években a jellemző költői attitűd a vallomásos lírában jelent meg Magyarországon, a hazai költészeti termés elenyésző hányada született az avantgárd kísérletezés jegyében37. Ekkoriban vált intenzívvé az együttműködés a magyar irodalomi élet haladó alkotóival, Mészöly Miklós, Somlyó György, Mándy Iván, Örkény István és Tamkó Sirató Károly is írt a Magyar Műhelybe, bár, hogy a hazai kultúraformáló közegben nem vették jó néven az efféle publikációkat.
1 Bohár, András: M. M. Aktuális avantgárd, Hermeneutikai elemzések. Budapest: Ráció, 2002. 21.o.
2 Kelemen, Erzsébet: A párizsi Magyar Műhely címlapjai. In: Zempléni Múzsa, 9. évf. 4. sz. (2009. tél) 11-20. o
3 Papp Tibor – Prágai Tamás: A pálya mentén, Napkút Kiadó, Budapest, 2007. 94. o. idézi Kelemen, Erzsébet: A párizsi Magyar Műhely címlapjai. In: Zempléni Múzsa, 9. évf. 4. sz. (2009. tél) 11-20. o
4 Sípos, László, A párizsi magyar műhely státusa emigráns irodalmunkban IN Betűk kockajátéka – A párizsi magyar műhely öt évtizede, kiáll. kat. szerk: Sulyok Bernadett- Sípos László, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2012. 7.o
5 Ahogy Lehet. Irodalmi és kulturális folyóirat. 1948 decemberében indult Párizsban, sokszorosított formában. Később rövid ideig nyomtatásban látott napvilágot, majd visszatért a sokszorosításhoz. Elsősorban a nyugaton élő fiatal íróknak kívánt megjelenési lehetőséget nyújtani. Néhány könyvet is kiadott. 1948 decemberétől 1965 májusáig Párizsban, utána 1967 júniusáig São Pauloban jelent meg.
Forrás: Nyugati Magyar Irodalmi Lexikon és Bibliográfia
http://mek.oszk.hu/04000/04038/html/a.htm
6 Sípos, László, A párizsi magyar műhely státusa emigráns irodalmunkban IN Betűk kockajátéka – A párizsi magyar műhely öt évtizede, kiáll. kat, szerk: Sulyok Bernadett- Sípos László, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2012. 7.o
7 Nagy Pál Rezek Sándor atyaként említi. Nagy Pál interjúja Nagy Pállal, a közeljövőben Magyarországon is megjelenő Magyar Műhely egyik szerkesztőjével, IN Nagy Pál: A virágnak – agyara van, Tanulmányok az avantgárdról, Orpheusz Kiadó, Budapest, 2005. 327.o.
8 Nagy Pál Reménység, hosszú évek című könyvének ismertetője mellett Papp Tibor korai versei is helyet kaptak a lapban.
Forrás: Sípos, László, A párizsi magyar műhely státusa emigráns irodalmunkban IN Betűk kockajátéka – A párizsi magyar műhely öt évtizede, kiáll. kat, szerk: Sulyok Bernadett- Sípos László, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2012. 7.o
9 Irodalmi Újság. A Budapesten kiadott Irodalmi Újság folytatásaként és utódaként az 56-os forradalom után 1957. március 15-én indult újra Bécsben. 1957. május 15-től félhavi lapként jelent meg Londonban, majd 1962-ben a lap átköltözött Párizsba, ekkortól Méray Tibor szerkesztette.
Forrás: Nyugati Magyar Irodalmi Lexikon és Bibliográfia
http://mek.oszk.hu/04000/04038/html/i.htm
10 Látóhatár. Irodalmi és politikai folyóirat. 1950 novemberében indult Zürichben. A 2. évf. 1. számától – 1951 elejétől – Párizsban, a 3. évf. 1. számától – 1952 májusától – Münchenben készült. 1952 -ben Egész Látóhatár címmel jelent meg. Az addigi sokszorosítástól a folyóirat 1953 elején tért át a nyomtatásra. Felelős szerkesztő: Vámos Imre.
Forrás: Nyugati Magyar Irodalmi Lexikon és Bibliográfia
http://mek.oszk.hu/04000/04038/html/l.htm#L%C3%A1t%C3%B3hat%C3%A1r
11 Sípos, László, A párizsi magyar műhely státusa emigráns irodalmunkban IN Betűk kockajátéka – A párizsi magyar műhely öt évtizede, kiáll. kat, szerk: Sulyok Bernadett- Sípos László, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2012. 7.o
12 Sípos, László, A párizsi magyar műhely státusa emigráns irodalmunkban IN Betűk kockajátéka – A párizsi magyar műhely öt évtizede, kiáll. kat, szerk: Sulyok Bernadett- Sípos László, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2012. 8.o
13 Bujdosó Alpár 1964- óta a lap munkatársa, 1978-tól pedig a Magyar Műhely harmadik felelős szerkesztője.
Forrás: Sípos, László, A párizsi magyar műhely státusa emigráns irodalmunkban IN Betűk kockajátéka – A párizsi magyar műhely öt évtizede, kiáll. kat, szerk: Sulyok Bernadett- Sípos László, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2012. 8.o.
14 Nagy Pál interjúja Nagy Pállal, a közeljövőben Magyarországon is megjelenő Magyar Műhely egyik szerkesztőjével, IN Nagy Pál: A virágnak – agyara van, Tanulmányok az avantgárdról, Orpheusz Kiadó, Budapest, 2005. 328.o.
15 Bohár, András: M. M. Aktuális avantgárd, Hermeneutikai elemzések. Budapest: Ráció, 2002. 22.o.
16 Bohár, András: M. M. Aktuális avantgárd, Hermeneutikai elemzések. Budapest: Ráció, 2002. 21.o.
17 MM 105. szám 1997, tél IN L. Simon, László (szerk.) Magyar Műhely: 40 év, Budapest, Magyar Műhely, 2002. 146.o.
18 Nagy Pál említést tesz egy szövegében a Magyar Műhely anyagi nehézségeivel kapcsolatos „tévhitekről”: az a hír járta, hogy az igényes kivitelű lapot a Szabad Európa támogatja, de olyan hírek is felröppentek, hogy a külföldi kiadást Budapestről finanszírozzák. E hírek azonban minden valóságalapot nélkülöztek, egyedül amerikai alapítványok vásároltak néhány példányt, de ez az támogatás is hamar elapadt.
Forrás: Nagy Pál interjúja Nagy Pállal, a közeljövőben Magyarországon is megjelenő Magyar Műhely egyik szerkesztőjével, IN Nagy Pál: A virágnak – agyara van, Tanulmányok az avantgárdról, Orpheusz Kiadó, Budapest, 2005. 328.o.
19 Bohár, András: M. M. Aktuális avantgárd, Hermeneutikai elemzések. Budapest: Ráció, 2002. 25.o.
20 Bohár, András: M. M. Aktuális avantgárd, Hermeneutikai elemzések. Budapest: Ráció, 2002. 50.o.
21 MM 1966 november, 16-17.szám Párizs, 1-2o.
22 A Magyar Műhely egyedül a Vajdaságbán megjelenő Új Symposion folyóirat szellemiségével vállal rokonságot.
23 Bujdosó Alpár, Avantgárd (és) irodalomelmélet, A Magyar Műhely párizsi, bécsi és magyarországi találkozásainak elméleti hozadéka, MM 113-114. szám. 2000/2-3. Párizs-Bécs-Budapest 11.o.
24 Bohár, András: M. M. Aktuális avantgárd, Hermeneutikai elemzések. Budapest: Ráció, 2002. 52.o.
25 Bohár, András: M. M. Aktuális avantgárd, Hermeneutikai elemzések. Budapest: Ráció, 2002. 52.o.
26 G. Komoróczy, Emőke, Kassák aktualitása – szellemének továbbélése az ezredvégi (új)avantgárdban
Napút 2010/3. 75-84. szám
27 Kassák-különszám MM 13. szám, 1965.december, Párizs
28 Bohár, András: M. M. Aktuális avantgárd, Hermeneutikai elemzések. Budapest: Ráció, 2002. 52.o.
29 Bohár, András: M. M. Aktuális avantgárd, Hermeneutikai elemzések. Budapest: Ráció, 2002. 66.o.
30 Bohár, András: M. M. Aktuális avantgárd, Hermeneutikai elemzések. Budapest: Ráció, 2002. 65.o.
31 Bohár, András: M. M. Aktuális avantgárd, Hermeneutikai elemzések. Budapest: Ráció, 2002. 66.o.
32 Kelemen, Erzsébet: A párizsi Magyar Műhely címlapjai. In: Zempléni Múzsa, 9. évf. 4. sz. (2009. tél) 11-20. o
33 Bujdosó Alpár, Avantgárd (és) irodalomelmélet, A Magyar Műhely párizsi, bécsi és magyarországi találkozásainak elméleti hozadéka, MM 113-114. szám. 2000/2-3. 98.o, Párizs-Bécs-Budapest.
34 A Kassák-díj alapítói: Kassák Lajosné, Schöffer Miklós szobrászművész és a Magyar Műhely szerkesztői – Bujdosó Alpár, Nagy Pál és Papp Tibor.
Jelenleg a díj kuratóriumát Bujdosó Alpár, Nagy Pál és Papp Tibor alkotják.
35 MM 106. szám, 1998 tavasz, 99. Párizs-Bécs-Budapest
36 Forrás: http://magyar-irodalom.elte.hu/irolap/public/folyo/mamu/mamukasi.htm
37 Bohár, András: M. M. Aktuális avantgárd, Hermeneutikai elemzések. Budapest: Ráció, 2002. 71.o.
Írta: Szirmai Panni
