Szerinte a zenész lét olyan, mint az anyaság, egy meghívás, amit nem lehet abbahagyni. Azt szeretné elérni, hogy pusztán két-három hanggal járuljon hozzá a zenetörténethez és úgy gondolja, hogy a zeneszerzés nem más, mint az energiák lehívása, a végtelent pedig jó megtapasztalni. Szirtes Edina Mókus Erkel-díjas hegedűművész, zeneszerző volt Szatmári Róbert vendége a radiocafé Enyhe katarzis című műsorában.
„Azért szeretnék igazi zenész lenni, mert ez nem csak egy szakma, hanem valamiféle meghívás az élettől, amit soha nem hagyhatunk abba. Olyan, mint az anyaság. Vagy a tanári pálya. Édesanyám e kettő volt egyszerre.” – mondja Szirtes Edina Mókus, akit a műsorvezető a kortárs zenéhez fűződő viszonyáról is kérdez.
„Én annyiban vagyok kortárs zeneszerző amennyiben társa vagyok a zenészeknek ebben a korban. Én mindig is ájultan figyeltem az igazi nagy zeneszerzőket.” Szerinte nagyon komoly tudás és felkészültség lapul a kortárs zenei művek mögött, kedvencei többek között Ligeti György és Arvo Pärt.
Szirtes célja az, hogy legalább pár hanggal járuljon hozzá a zenetörténethez.
„A zeneszerzés nem a mi részünk, a zene valahol ott van, energia formában és mi csak lehívjuk: ki-ki meggyőződése és hitvallása szerint. Én ösztönösen alkotok, minden egyes szólamot énekelek. A zene adja magát, csak figyelni kell, és nem arra, ami épp a fejemben zsizseg, hanem a zenére. Ez egy hatalmas energia.” – teszi hozzá.
A zeneszerző ezután arról beszél, hogy később rájött, hogy a zene csak egy alibi, nem a lényeg. „Mi a lényeg?” – kérdezi Szatmári.
„Az, hogy megtapasztaljunk valamit a végtelenből. Azt hiszem, ha most körülnézünk, látjuk, hogy minden véges és pusztul. Akkor nem jobb belekapaszkodni a végtelenbe? A zene ezt nyújtja nekünk.”
Edina amellett zeneszerző, hogy közben aktív zenész, és ez egy speciális életformát jelent. „Ráadásul én más művészeti területekkel is együttműködöm, mint a tánc, a színház vagy épp a cirkusz. A Recirquel társulattal intenzíven dolgozom együtt.”
„Mi a zene célja? A lélekre kell hatni vagy az intellektusunkra?”– teszi fel a kérdést a műsorvezető. A zeneszerző szerint mindkettőnek megvan a lehetősége és jelentősége. Néha elég ránézni egy Bach kottára, arra, ahogyan hangszerelt és már attól lúdbőrözik az intellektusunk. Attól függ mi az elsődleges cél.
„Én mindig is nagyon ösztönösen alkottam és szenvedélyes voltam, ma már próbálok lenyugodni, nem kell mindig tüzet rakni, az butaság.”
„És sikerült? Lehet, hogy azok, akik nyugodtak, pedig úgy akarnak pörögni, mint te.” – teszi hozzá a műsorvezető.
„Igen, de mindig kell törekednünk a fejlődésre, ezzel nem vesztjük el önmagunkat.” – válaszolja Szirtes.
„Mit mond neked az a kifejezés, hogy rock and roll?” – kérdezi Szatmári.
„Azt, hogy valakik valamiben nagyon hisznek és ezért odateszik magukat. Számomra mindenképp hiteles. A klasszikus zenében sok igazi rock and roll arc van.”
A teljes beszélgetés itt nézhető meg:
Az Enyhe katarzis következő vendége augusztus 28-án este 9-kor Fischer Ádám karmester lesz.
