A radiocafé Enyhe katarzis műsorának legutóbbi adásában Szatmári Róbert Küllői Péter egykori befektetési bankárt, a Tate Gallery Közép-Kelet Európai akvizíciós bizottságának társelnökét, a Zeneakadémia egykori mentorát, a Bátor Tábor nemrégiben lemondott kuratóriumi elnökét látta vendégül. A beszélgetés igen széles skálán mozgott: a zenéből kiindulva szó esett a belső harmónia megtalálásáról, a siker értékéről, arról, hogyan fejlődhet a személyiségünk, mi a boldogság és arról is, miért kell fingópárnát venni azoknak, akik nem szimpatikusak nekünk. A műsorvezető kérdezőtársa ezúttal Lengyel András médiaszakember volt.
„A politika is lehet érték. Ez, ugyebár, arról szól, hogy mi a prioritási sorrend. Ha a hatalom megtartása az első számú prioritás, abból nem lesz érték, de, ha valamit szeretnénk építeni, és a hatalmat ennek rendeljük alá, akkor természetesen igen. Azért létezett jó pár ilyen politikus a történelemben.” – mondja Küllői Péter a beszélgetés elején, ahol az értékek témakörét feszegetik Szatmári Róberttel és Lengyel Andrással. Küllői szerint ott nem a hatalom megtartása az első számú szempont, ahol igen magas az egyén respektje. Véleménye szerint csak ilyen körülmények között lehet tudásalapú társadalmat létrehozni.
A mai világban a legfontosabb a folyamat-tudás, amely egyesíti a lexikális-erőforrás tudást és a kreativitást, ezeket kapcsolja össze, véli Küllői, sajnos nálunk még mindig az erőforrás-tudásra koncentrálnak, de vannak előremutató példák is, pl. a Baltikumban.
„Ha megmondják nekem a tutit, ma, a 21. században már nem elég. Kevés.”
Nagyon fontos, hogy tudjunk adni és kapni is.
„Én a szüleimnél azt a modellt láttam, hogy érdemes adni. Az adok-kapoknak egyensúlyban kell lennie, csak így működik. Ez a legkisebb rendszerekben is így működik. A filantrópia az adó-ág dominánssá válása, rám az utóbbi 23 évben ez volt a jellemző, de tegyük hozzá, hogy én ennek a tízszeresét kaptam vissza. Ez valahol önző dolog is a részemről. Az egész összefüggésben van azzal, hogyan definiáljuk a sikert. A sikert sokan külsőségekben mérik: mennyi a pénzem, mekkora az ismertségem, milyen pozícióm van. Nekem a siker a belső béke, a belső egyensúly megtalálása. És ez, meggyőződésem szerint, nem megy az adok-kapok egyensúlya nélkül.”
Ezután szó esik a Roger Waters – David Gilmore vitáról. Küllőihez a Gilmore vonal áll közelebb, szerinte Waters olyasvalaki, aki nem találta meg a belső békéjét és nagyon erőszakosan, izmosan akar valamit képviselni.
Szóba kerül az elengedés fontossága és az, hogy ez milyen hatással van a mindennapi életünkre, majd ezután Szatmári a Zeneakadémia kapcsán arról kérdezi Küllői Pétert, hogyan kapcsolódhat be egy művészeti oktatási intézmény a nemzetközi körforgásba és ehhez milyen vezetőre van szüksége?
„Batta Andrásnak fejtettem ki anno, hogy – szerintem – a Zeneakadémia is úgy kellene, hogy működjön, mint egy vállalat. Csak a sikert itt nem profitban mérik. Ebből jött később a felkérés, hogy segítsek neki, amikor rektor lett. Egyszer, amikor épp New Yorkban a Paul Newman Alapítvány vacsoráján vettem részt, kiderült számomra, hogy a Liszt Ferenc Zeneakadémia egy hatalmas brand. Ezt fent kell tartani, ehhez pedig tudomásul kell venni, hogy a »benchmarkolás« nem Hegyeshalom és Záhony között zajlik. A globális térben kell a legjobbnak lenni, ott kell versenyezni. Az én nézőpontom szerint a Zeneakadémia szolgáltatást nyújt, és nem egy hatóság szerepében tündököl, amely kiadja a bizonyítványokat és a jogosítványokat. Nem a művészi munkával van gond, hanem a gondolkodásmóddal, a mindsettel, hogy pl. ott legyen az a bizonyos tanár pontosan az órán. A kiválóságra való törekvést, mint első számú szempontot én nem érzékelem. Azt látom, hogy a legfontosabb szempont még mindig a fenntartónak történő megfelelés”. – válaszol Küllői.
Szerinte nem egy művészre, egy szimbólumra van szükség a Zeneakadémia élén, hanem egy valódi vezetőre. Ennek a vezetőnek viszont tisztában kell lennie azzal, hogyan menedzselhető egy művész a nemzetközi porondon. Kell értenie valamennyire a zenéhez és az oktatáshoz, legyen benne kellő alázat és kétely, valamint az is, hogy tisztában legyen a szervezeti és piaci gondolkodással és érezze is ezt magáénak.
A beszélgetés további részében szó esik még a mesterséges intelligencia káros és jótékony hatásairól, arról, hogy miért van szükségünk egyre jobban a kreativitásra és arról, miért kell meghonosítani itthon is a hibázás kultúráját.
Beszélgetnek még a Bátor Táborról, a Tate Gallery-ben folyó szakmai munkáról, a szóviccek és a halhatatlanság viszonyáról is.
A teljes beszélgetés itt nézhető meg:
