Augusztus 2-án, szerdán délután egy órakor vesznek végső búcsút Lator László Kossuth-díjas költőtől, esszéistától, műfordítótól, a nemzet művészétől Budapesten, a Farkasréti temetőben – tudatta a család vasárnap.
Lator Lászlót, aki életének 96. évében, július 17-én hunyt el, a Kulturális és Innovációs Minisztérium saját halottjának tekinti.
A búcsúztatáson részt vesz Szentmártoni János helyettes államtitkár, beszédet mond Ferencz Győző József Attila-díjas költő, irodalomtörténész, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia ügyvezető elnöke és Várady Szabolcs, Kossuth- és József Attila-díjas költő – közölte a család.
Lator László 1927. november 19-én született az akkor Csehszlovákiához, ma Ukrajnához tartozó Tiszasásváron. Első versei a Prágai Magyar Hírlap gyerekmellékletében, majd különböző diákújságokban, később a Magyarok és a Válasz című folyóiratban jelentek meg.
A második világháború idején előbb amerikai, majd szovjet hadifogságba került, 1945-ben szökött át Magyarországra.
Tanulmányait a makói gimnáziumban folytatta, ahol társaival létrehozta a József Attila Kört, és jelentős irodalmi esteket is szerveztek. 1947-től a budapesti tudományegyetem magyar-német szakán tanult tovább, és felvették az Eötvös Collegiumba is, ahonnan azonban hamarosan kizárták.
1948-ban jelent meg első verseskötete, az Őserdő, amelyet a cenzúrahivatal elutasított és bezúzatott azzal az indokkal, hogy költeményei pesszimisták.
Az egyetem elvégzése után Körmenden tanított gimnáziumban, és mivel versei nem jelenhettek meg, műfordítással foglalkozott, többnyire más szerző, Fodor András vagy Kormos István neve alatt dolgozott.
1955-től az Új Magyar Kiadó néven működő későbbi Európa Kiadóhoz került orosz szerkesztőnek, majd az úgynevezett latin szerkesztőség főszerkesztője volt. Neki köszönhető többek között a Klasszikus orosz költők, valamint A világirodalom legszebb versei című antológia is.
A hetvenes évek közepétől az ELTE világirodalmi tanszékén népszerű műfordítói szemináriumot tartott. Tanítványai között volt Ferencz Győző, Imre Flóra, Tóth Krisztina, Szabó T. Anna, Lackfi János és Vörös István.
A nyolcvanas évektől a rádió- és televízióműsorok, különböző vetélkedők, szavalóversenyek résztvevője, zsűritagja is volt, és 1991-ben Mészöly Dezsővel, Gyurkovics Tiborral és Lukácsy Sándorral elindították a Lyukasóra című műsort.
A cenzori elhallgattatás után csak 1969-ben jelent meg kötete Sárangyal címmel. Későbbi kötetei között van az 1986-os Fellobban, elhomályosul, majd a 2007-es Az egyetlen lehetőség című, válogatott költeményeiből álló könyve.
Műfordítóként többek között Shakespeare, Burns, Heine, Schiller, Lermontov, Blok számos költeményét ültette át magyarra, fordításai több önálló kötetben jelentek meg. Válogatott esszéiből a Szigettenger (1993) és a Szabad szemmel (2016) című könyvében publikált. 2012-ben jelent meg A megmaradt világ című emlékezéskötete.
Lator László 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja, 1998-tól 2008-ig ügyvezető elnöke volt.
A József Attila-díjat 1972-ben, a Kossuth-díjat 1995-ben kapta meg. 2007-ben Pro Urbe Budapest díjjal tüntették ki, 2009-ben Prima-díjat kapott. 2012-ben a Magyar Érdemrend Középkeresztje (polgári tagozata) kitüntetést, 2015-ben a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Babits Mihály Alkotói Díját vehette át. 2017-ben az Európa Könyvkiadó Wessely László-díjjal ismerte el több évtizedes kimagasló versfordítói, irodalmári, oktatói és irodalomszervező tevékenységét. 2018-ban megkapta a nemzet művészet címet. 2022-ben a Magyar Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetésben részesült.
