CSONTVÁRY-PROJEKT
– iniciatívák egy életmű-katalógus felé –
“December hője, nyarak jégverése,
drótvégre csomózott madár,…”
(részlet Pilinszky János Hölderlin című művéből)
Mi a hír? A Magyar Nemzeti Bank, a Magyar Művészeti Akadémia, a Szerencsejáték Service Nonprofit Kft. és az Emberi Erőforrások Minisztériuma kivételes konkordanciában egy roppant horderejű ügy támogatására szánta el magát még 2021. áprilisában: a munkacím Csontváry-projekt, az elvégzendő feladat, amit nagy festőnk tulajdonneve magában foglal, az életmű alkotásain eszközölt forenzikus, úgynevezett nagyműszeres festéstechnikai és elemanalitikai vizsgálatok lefolytatása. Mindezek motivációja, a kutatási projekt célja a köztudottan különleges alkímiával kikevert palettát használó patikárius-festő sajátos periódusos rendszerét felfejteni, azt igazságügyi erélyű, konkrét anyaghasználati ABC-re redukálni. Sok kis szemcseminta-preparátum csiszolatából egy axiómatikus pigment-adatbázist kinevelni. Hogy rögtön a projekt egyik szemét adó természettudományos kutatók – Dr. Galambos Éva restaurátor és Dr. May Zoltán vegyész – nyelvén szóljak.
Dr. Galambos Éva személyét nem kell bemutatni, faszobrász-restaurátorként a Magyar Képzőművészeti Egyetemen számos kiváló restaurátor-művészt képzett, M.S. mestert különböző hangulatai, sőt már a pigmentbiopszia szintjén is tegezi, szervetlen színes festékanyag-szemcsék területén pedig nemigen lehet Neki újat mondani, hiszen az első magyar, a szervetlen pigmenteket kartoték-adatokba szedő könyvtár, a Pigmentum társszerző-kutatója.
Az egyetemes művészettörténet-írás messze földön híres a vesszőparipákról. Nincs ez másképp a magyar művészettörténettel sem: számos rodeózás zajlott, életművek kerültek idomítás alá, pedig nagyon nem érdektelen – betörni szeretünk vagy gyűlölünk domesztikálni?! Csontváry mester (bár honi mitikussága szinte mindannyiunk Tivadar bátyjává tette) régóta soron van tehát, mégis ellenállóbb nyersanyagnak bizonyult és tán a legnagyobb kevesek rejtett hatalmaként bizony szelídítetlen és idegen maradt.
Még mielőtt, …semmilyen kopogó szellemek rejtjelezését nem értjük. Nem suttogunk be a nagymester bajsza alá. Még csak nem is halljuk az onnan eredő motyogást. Hagyjuk a vadlovat magában. Nézzük. Hol innét, hol onnét. Nézőpontváltás még nem tett erőszakot senkin. Mellékhatásként maximum kikerekedik az igazság közvetlen környezete. A vadló is deleje teljében marad és még mi is gyarapodunk. Nem palántakaróval akarjuk tehát gyűjteményünkbe tűzni a pillangót, hanem az alapokra kérdezünk rá. Hogy van, miben van és hogy érzi magát? Nem az évtizedes kommentáros kommentárok kommentárjai által felaggatott ornátus az érdekfeszítő, hanem a kódolatlan, nyelvnélküli nyersanyag – szeretett nagymesterünk otthonos közege, képei bőre. Egyedi tájak – Neki pigment, nekünk térkép. Nem árt rákérdezni néha az ABC betűire. Így megyünk el rajta. Csak, ha már megtudtuk mi mit jelent, mi mivel önazonos, csakis akkor léphetünk rá. Ekkor már megtart. Ez lenne tehát a taktikai alapállás, hagyni a tojásokat belülről kinyílni-kibontódni. A rárontunk és összetörjük eredménytelenségeire annyi intő példa van. Ad vocem tojás! Vigyázó szemünket először az életmű kánonregiszterei közé vetjük, a Magyar Nemzeti Galériában, továbbá a pécsi Csontváry Múzeumban őrzött művek kerülnek műszeres vizsgálat alá a projekt kezdő munkaszakaszának ütemterve szerint.
Mit is jelent ez a gyakorlatban? Egy interpretációk előtti közös nyelv önazonos hangzóinak feltárását nagyműszeres-forenzikus, tehát négykilences tisztaságú, tudományos erélyű és egzaktságú technikai vizsgálatokkal. Az egyenlőségjelek axiomatikus nyugalmáig kell vinni a “Mitől kéklik a kék?” vagy a “Mitől fehérlik a fehér?” című kérdések legelemibb megválaszolását. És ezt itt most betű szerint kell venni. Csontváry szuperreagens, kissebbségi festészetének megannyi akcentusa van, amit nagyon-nagyon könnyű félreérteni. Festőnk paradigmáján belül uralkodó jelenlegi bábeli zűrzavarba ugyanis mi sem könnyebb, mint beleszólni. Csak a közös nevezőkről felejtünk el előbb megfontolásokat tenni. Ha már fantasztikus festészetének látlataival szemeinket műveli, sőt, látni tanít, akkor mi is legyünk alázatosak képeivel szemben. Ennek leghatékonyabb módja, ha a pigmentek szintjén tanuljuk újra az ABC-jét.
Semmi ördöngösség nincs ebben, a klasszikusok szerencsés sorsa a leporolás. Most is ilyesmi történik. A modern műértés egyik szeme kizárólag forenzikus lehet. Kellő történelmi távlattal és szakmai mélységgel illusztráló példa az életműkatalógusok bajnokának, Georges Wildensteinnek az esete, aki az 1913-1919 között készülő Fragonard catalogue raisonné egyik későbbi, 1960-as verziójában büszkén jegyzi meg: amint volt lehetősége, bizony számos művet megröntgenezett és így újra szemügyre vett! Revideálás ez a javából, makulátlan önérzete a connoisseurnek és nem utolsó sorban a nagymestert megillető legprofibb, legkorszerűbb művelet.
Szuverén kézjegyű, időtlen héroszoknak, mint amilyen Fragonard vagy épp Csontváry is, kijár az ilyen. Az unásig ismertet más paradigmák új problematikái felé fordítani és közben a legkifinomultabb forenzikus technikákkal keresni a választ rájuk. Nagy festőnk még nagyobb dicsőségére.
A Csontváry-projekt keretében ezen modern műértés mellett köteleztük el magunkat. Ezt a “mit” a Magyar Nemzeti Bank és a Magyar Nemzeti Galéria által delegált szakértői csoport teszi ki. A jelen írás elején említett két természettudományos szakemberen kívül Dr. Pattantyús Manga, a Magyar Nemzeti Galéria művészettörténésze, Vida Ágnes, a Műtárgybírálat Kft. kipróbált fototechnikai és röntgenvizsgálati specialistája, Dr. Bellák Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria XIX.-XX. századi vizeinek zászlóshajója, továbbá jómagam alkotjuk a csapatot.
Budapest, 2021-2024, művelik résztvevőik Tivadar bátyánknak ajándékul.
(Írta: William Guba. A szerző művészettörténész, connoisseur, Csontváry magánpraxisú kutatója.)
