Nem tudom, hová megyünk Dottóval?
Piac és játszótér a felírat, a tér egyik része kosárlabda-pálya, valami nagyon fontos női meccs, ahol nem jöttek el a bírók, valaki közli velem, hogy nekem kell levezetnem a meccset a Versenyszabályok szerint, hiába mondom, hogy több, mint harminc éve vezettem utoljára komoly mérkőzést, a Magyarország-Oroszország/B-t, és azt se sikerült megnyerni, mert az orosz bírótárs csalt az utolsó percben, és nem tudtam ellene semmit se tenni, így aztán egy vagy két ponttal kikaptunk, azóta is sajnálom.
Nincs nálam semmi, se bíróruha, se jelvény, se tornacipő, sőt még síp sincs, ami nélkül röhej egy játékvezető, különösen kosárlabdában, az meg csak ront a helyzeten, hogy piros színű rövidnadrágban vagyok fémszeges golfcipőben, amit már régen betiltottak, de mindegy, azt mondják, adnak sípot, csak kezdjünk már.
A legfurcsább, hogy a pályán, a vonalakon belül, rozzant sátrakban, legalább tíz helyen sül a pecsenye, néhány másikban pedig lángos készül, olajos fokhagyma párában.
A nézők nem a lelátón ülnek, hanem ilyen egylábú, kerek asztaloknál állva, teli szájjal falatoznak, a tűzhelyeken nagy alumínium tepsikben serceg a sütnivaló, az asztalokon a hófehér papírtálcákon fényesen feszül a bőr a kolbászokon, ropogós és szétrepedt véres és májas hurkák sorakoznak, az oldalasról nem is beszélve, dupla mustárral vagy a választás szerinti, háromágas fakanállal kiporciózott csalamádé és a savanyú uborka között, rajta a tunkolásra is alkalmas friss kenyér.
A lángoskedvelők olajos kézzel és fülig érő szájjal tépkedik a frissen sült tésztát, ki fog itt szurkolni, vagy meccset nézni?
A játékosok közben kerekes jakuzzikban melegítenek, amiből három vagy négy van a pályán, úgy passzolnak, mint a pólósok, és nem tudom, mi hajtja azokat, de ez nem is fontos. Hiába az ajándéksíp, mert a látvány miatt folyik a nyálam, akár a sípba is, hiába fújnám, meg se szólalna. Bírótársaim nincsenek, szidják a Szövetséget, hogy: Na, de ilyet! Mindenki sürget, kezdjünk már, jó lenne, mire megeszik a pecsenyét, már lehetne tudni az eredményt és békésen folytathatnák a heti bevásárlást a piacon. Jön a Dottó-sofőr és mondja, nincs meccs, mert valaki nem fizette ki a helypénzt, én meg korgó gyomorral ébredek.
Juhász Sándor, a kosaras golfos
Bük, 2023. 03. 31.
Juhász Sándor korábbi írásai
