A cannes-i fesztivál negyedik napján két olyan francia nyelvű filmet is láttam, amelyik a középkorúak házassági problémáiról és a szexről szól: láthatóan az idei fesztiválon is fontos szerep jut a női öröm női szemszögből ábrázolt kérdésének, illetve az elvárások alóli felszabadulás fontos témájának.
Az egyik film, a belga–francia Le syndrome des amours passées / The (Ex)perience of Love az első- és második nagyjátékfilmeknek szentelt Kritikusok Hete mellékszekcióban kapott helyet. Ann Sirot és Raphaël Balboni vígjátéka egy abszurd helyzetből kiindulva vizsgálja a kapcsolatok dinamikája, a hűtlenség és a szeretetté váló szerelem kérdését.
Sandra és Rémy hiába próbálkoznak, Sandrának nem sikerül teherbe esnie. Az orvosuk egy újító megoldásokat bemutató nemzetközi konferencia után furcsa ötlettel hozakodik elő: a megtermékenyülést blokkoló akadályok feloldásához fel kell keresniük egykori partnereiket, és még egyszer szexuális kapcsolatot kell velük létesíteni – ekkor már nem állhat semmi a kisbaba érkezése útjába.
Akármilyen elbűvölően alakítják a kiváló belga színészek a gyermekre vágyó, egymást nagyon szerető, de a féltékenységtől egyre jobban gyötört házaspár tagjait, a bugyuta kiindulóponttól és az ebből fakadó képtelen sztoritól a rengeteg meghitt vagy éppen rendkívül humoros pillanat ellenére se nagyon lehet elvonatkoztatni. Kár, hogy a forgatókönyvírók nem találtak valami más megoldást Rémy és Sandra őrült kalandjainak bemutatására: a Le syndrome des amours passées nagyon jó film is lehetett volna, de így a sok nevetés ellenére bosszantóan kiaknázatlan darab maradt.
Tízpontos élményt nyújt viszont Monia Chokri kanadai színész-rendező új alkotása. Chokri a korábbi cannes-i fesztiválokon olyan filmrendezők alkotásaiban kapott szerepet, mint Denys Arcand és Xavier Dolan, alakításait rendszerint elismerő kritikai visszhang kísérte. Néhány éve rendezőként is aktív. A bátyám felesége című filmjét a 2019-es fesztivál Un Certain Regard válogatásában mutatták be, ahol több díjat is nyert, idén pedig a Simple comme Sylvain című filmmel érkezett Cannes-ba, szintén az Un Certain Regard programba.
A film egyszerre dráma és romantikus komédia, amely nagyon szerethető formában, rengeteg humorral, mégis mélyre menően ábrázolja a kérdéseket, amelyek egyre gyakrabban előkerülnek a társadalmunkban: mi a megoldás, ha megszokottá, rutinszerűvé válik egy házasság? Melyik a jobb döntés: maradni vagy menni? Mi az, ami igazán fontos egy kapcsolatban? Mindent felül tud-e írni a szexuális vágy?
A kényelmes kapcsolatban élő értelmiségi nő, Sophia élete kiegyensúlyozott: jó állása van, egy egyetemen tanít filozófiát egy időseknek szóló kurzuson; partnere, Xavier kedves és odaadó, gyakran összejárnak a barátaikkal, anyagi biztonságban élnek, egyszóval mindenük megvan, ami a boldogsághoz kell. A kapcsolatukban azonban nem túl sok helye maradt a szenvedélynek: lefekvés előtt külön szobából kiabálják át egymásnak, hogy „szeretlek, drágám!”, majd dolgukat jól végezve villanyt oltanak. Xavier egy barátokkal folytatott vita után hazafelé arról elmélkedik az autóban, hogy a kényelmes, szexmentes élet nagyon is jó tud lenni. Szegény Sophia!
Ebbe a kétes idillbe tör be Sylvain, aki a pár újonnan vett nyaralóját újítja fel. Általa a nyers férfierő, a szenvedély robban be Sophia életébe, aki azonnal csapot-papot otthagyva adja át magát a mindent elsöprő szenvedélynek. De működhet-e egy ilyen kapcsolat, ahol a szenvedélyen és kémiai vonzalmon kívül nem sok közös található, legalábbis első látásra?
Chokri filmje női szemszögből ábrázolja a hűtlenség témáját. Megrendítő pillanatai mellett elsősorban fergeteges komédia, amely eredeti filmnyelvi megoldásaival, különleges kamerakezelésével azonnal elvarázsolja a nézőt. Ahogyan egy-egy fontos lélektani pillanatban a kamera hirtelen ugrással közelít a szereplők arcára, amikor a dramaturgiai csúcspontokon egy autó visszapillantó tükre kitakarja a főszereplők arcát, hogy a reakciójuk kétértelmű maradjon, vagy amikor Sophia egyetemi előadásai a szerelem anatómiájáról mindig a saját lélektani állapotára rezonál – a film minden pillanatát öröm nézni. A főszereplők rengeteg érzékenységgel, esendőséggel és humorral fűszerezett alakítása kiváló: Chokri filmjére minden könnyedsége mellett a fesztivál legjobbjai között fogunk emlékezni.
