Az MTA 196. közgyűlésének hétfői nyitóünnepségén Freund Tamás MTA-elnök és Csák János kultúráért és innovációért felelős miniszter köszöntője után Didier Queloz Nobel-díjas csillagász tart előadást az első, a Naprendszerünkön kívüli, Naphoz hasonló csillag körül keringő bolygó felfedezéséről.
Az Akadémia és a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) közös szervezésében néhány héten belül már a második Nobel-díjas csillagász látogat el a Széchenyi térre, hogy előadást tartson a Díszteremben. Az univerzum gyorsuló tágulását elsőként kimutató Adam Riess után most az exobolygó-kutatás területének alapítóját és a kezdetektől központi személyiségét, Didier Queloz-t látja vendégül az Akadémia.
Didier Queloz 1995-ben, még PhD-hallgató korában jelentette be témavezetőjével, Michel Mayor csillagásszal együtt az első, Naprendszeren kívüli, Naphoz hasonló csillag körül keringő bolygó felfedezését. Az 51 Pegasi b nevű égitest felfedezése valóságos forradalmat indított el az csillagászatban: az elmúlt közel három évtizedben több mint 5300 exobolygót fedeztek fel, melyek hihetetlen változatosságot mutatnak. Az első exobolygó felfedezéséért a két kutató 2019-ben fizikai Nobel-díjat kapott.
Queloz-ék módszere azon az alapvető fizikai jelenségen alapult, hogy a bolygók valójában nem „keringenek egy csillag körül”, hanem egy gravitációs erő által meghatározott dinamikai rendszert alkotnak, amelynek egyik résztvevője sem mozdulatlan. Legfeljebb arról van szó, hogy a központi csillag tömege annyival nagyobb a körülötte mozgó bolygókénál, hogy elmozdulása nagyon kicsi. Azonban minél kifinomultabbak a mérőeszközeink, annál nagyobb esélyünk van arra, hogy kimutassuk, ahogy a bolygók „rángatják” a naprendszerük közepén található csillagot.
Amikor távcsővel nézünk egy távoli csillagot, és egy bolygója éppen felénk vagy velünk ellentétes irányba rántja el, a csillag spektrumában található jellegzetes vonalak hullámhossza leheletnyit megváltozik (ez a Doppler-eltolódás, amit egyébként egészen más léptékben Adam Riess is kihasznált).
A mérési technológia fejlődése az 1990-es évek közepére jutott el odáig, hogy ezt a hatást érzékelni tudták – ennek első eredménye az 51 Pegasi b kimutatása, amelyről kiderült, hogy a csillagához igen közel keringő, Jupiter-szerű óriásbolygó.
Az első exobolygót hamarosan több másik felfedezése is követte, és a vizsgálati módszerek is bővültek. A legfontosabb újdonságot a bolygóáthaladások megfigyelése jelentette, amikor egy bolygó jelenlétére abból következtetnek, hogy csillagának látszólagos fényessége lecsökken, amikor a bolygó áthalad a távcső és a csillag között.
„Az első exobolygók felfedezésének eufóriája után néhány évig még hihettük azt – keserűen vagy éppen büszkén -, hogy Naprendszerünk különleges, és másutt csak óriásbolygókat találunk, melyeken nincs sok esélye a földihez hasonló életnek. A Kepler űrtávcső üzembe helyezésével azonban világossá vált, hogy csak azért nem +láttuk+ a kisebb bolygókat, mert az addigi mérési módszerek alkalmatlanok voltak a kimutatásukra” – írták.
Jelenleg több tucat, a csillaguk körüli, úgynevezett lakható zónában elhelyezkedő Föld-szerű bolygóról tudunk, és legújabban a kutatók az exobolygók légkörét is vizsgálni kezdték az élet nyomait kutatva.
„Didier Queloz érdeklődési köre a mérési módszerek fejlődésével egyre bővült, vitán felül ő az exobolygó-kutatás egyik állócsillaga, az Európai Űrügynökség CHEOPS exobolygó-kutató űrtávcsöve tudományos csapatának vezetője, akit nemrég a Zürichi Műszaki Egyetemen a Centre for Origin and Prevalence of Life (COPL) igazgatójának neveztek ki” – írták az MTA közleményében.
A Nobel-díjas tudós előadását az MTA YouTube-csatornáján lehet élőben követni május 8-án 10.00 órától.
