Varázslatos dallal és klippel köszöni meg az énekesnő azt a sok csodálatos dolgot, amelyet édesanyjától kapott és kap a mai napig is.
„Anya, ugye érzed a lelkedben, Te vagy az oka, hogy ilyen lettem”.
Ez nem egy olyan dal, ami már évek óta a fiókban állt. Csak pár hete, szinte „véletlenül” készült.
„A zongora mögött ültem, és egyszercsak kijött belőlem a refrén első fele: ‘valamit el kell mondjak, kikívánkozik’. Ebben a pillanatban még nem tudtam, hogy pontosan mi is az, ami épp kikívánkozik…
Dúdolgattam egész nap, visszaültem a zongorához és csukott szemmel elkezdtem újrajátszani a két sort és hirtelen minden összeállt. Magától jött, hogy ‘Anya, ugye érzed a lelkedben te vagy az oka, hogy ilyen lettem’. Ahogy írtam tovább a dalt már folytak a könnyeim, annyi mindent szerettem volna egyszerre anyukámnak elénekelni” – meséli az énekesnő.
„Cikáztak a fejemben az emlékek, eluralkodott rajtam a hála, a boldogság és a nosztalgia. Csodálatos volt a gyerekkorom, elképesztően különleges a kapcsolatom anyukámmal és ez mindig is így volt. Könnyű volt neki szavakba önteni, hogy mit érzek, mit köszönök neki.
Szerencsésnek tartom magam, hogy ilyen édesanyám van, remélem ezzel a dallal átadhatom neki, mit jelent ő nekem. Sokaknak megadatott ez a fajta egyedi anya-gyerek kapcsolat, ezért is úgy szerettem volna megírni a dalt, hogy minden anyuka és gyermek átérezhesse a mondanivalóját, kicsit magáénak érezhesse a dalt.
A dal nekem is utazás… az eleje a gyerekkoromról szól, amikor anyu járni és beszélni tanított, a második rész már azt a kamasz időszakot idézi, amikor az ember hibázik, eltávolodik a szülőtől, de közben tudja, hogy számíthat rá. Az utolsó rész a csattanó, amikor is a felnőtt korban a gyerek átértékeli a szülővel való kapcsolatát, visszatalál hozzá és már nem lázad, sokkal inkább hasonlítani akar rá, olyan jó anya akar lenni, mint az Anyukája.”
– foglalta össze Paulina.
