Háromezer számozott darab. Rendezte: Császi Ádám. Bemutató: 2023. április 6. Forgalmazza a Mozinet.
2018-ban mutatták be a Jurányiban Császi Ádám rendezésében a Cigány magyar című előadást, amelynek már alcíme (csapatépítő tréning magyar állampolgároknak) is jelezte, hogy nem klasszikus színházi produkcióról van szó. Öt évvel később készült el szintén Császi Ádám rendezésében a Háromezer számozott darab című film, amiben ugyancsak van egy Cigány magyar című előadás, ugyanazok a főszereplők és a filmbeli társulatot is Horváth Kristóf vezeti, ami alapján azt is gondolhatná a néző, hogy a darab hagyományos értelemben vett filmes adaptációjáról van szó, de ennyire nem egyszerű a helyzet.
Császi Ádám első filmjében, a Viharsarokban Németországból tér haza egy fiatal magyar labdarúgó, a Háromezer számozott darabban viszont az irány fordított: egy magyar színházi társulat kap lehetőséget arra, hogy Berlinben mutassa be a cigányságról szóló darabját. A Tallinn Black Nights Filmfesztiválon debütált film azonban nem elsősorban a romákról akar állításokat megfogalmazni, hanem sokkal inkább a traumákkal való kereskedést és a művészet őszintétlenségét állítja pellengérre.
A Háromezer számozott darab már az első negyedórában megüzeni a nézőnek, hogy semmit se vegyen készpénznek, amit a vásznon lát. A film az előadás szereplőinek bemutatkozásával kezdődik, aztán látunk egy meglehetősen felkavaró megerőszakolós jelenetet, ami hirtelen egy színházi előadásba fordul át, amit a korábban megismert színészek adnak elő. Amikor már a néző a fejét kezdeni vakarni, hogy miről is van itt szó egészen pontosan, akkor kezd el kirajzolódni a konfliktus a rendező (Horváth Kristóf) és a társulat (Farkas Franciska, Pászik Cristopher, Pápai Rómeó, Oláh Edmond, Varga Norbert) között. Elhangzik az a vád, hogy a rendező igazából semmit se tud a színdarabban feldolgozott traumákról, csupán kihasználja őket a saját szakmai érdekeit szem előtt tartva.
Ez pedig működik is, nemsokára a társulat már egy berlini színházba utazik, ahol díszletképpen egy „igazi” cigányházat is felállítanak, amit tényleg egy cigánysorról szállítanak el háromezer számozott darabra bontva. A rendező ragaszkodik hozzá, hogy a díszlet egy igazi ház legyen, de az mégsem igazán fontos a számára, hogy a színdarab ténylegesen műalkotássá váljon, hogy motivációt adjon a szereplőinek azon túl, hogy örüljenek annak, hogy nem az otthoni nehéz körülmények között kell lenniük, hanem egy elegáns berlini szállodában alhatnak.
Császi Ádám lubickol abban, hogy abszurd és helyenként kifejezetten vicces helyzeteket gyártson az alaphelyzet köré, ami alapján Ruben Östlund A négyzet című filmje is eszünkbe juthat. Ilyenek például a német színházigazgató (Wieland Speck) és a magyar rendező közötti beszélgetések, a „még aktuálisabb” traumákkal turnézó ugandai genderfluid tánckar megjelenése, de Császi előszeretettel emel be elidegenítő, látszólag lazán kapcsolódó elemeket is a filmjébe, a zenés betétek (egy alkalommal lényegében egy videóklip) többsége ilyen.
A Háromezer számozott darab brutális, provokatív és naturalista helyenként, de meglehetősen játékos is a felszín alatt. Mivel a narratíva sok irányba elágazik, a nézőre rengeteg megválaszolatlan kérdés vár a film után – eleve az sem biztos, hogy mindegyik jelenet megtörtént, az sem, hogy feltétlenül ebben a sorrendben, és a film végső lezárása előtti jelenetek értelmezésére is lehet különböző elméleteket felállítani.
„Sajnálsz? Akkor te jó ember vagy.” – ez a felirat takarja ki Farkas Franciska arcát a film plakátján. Ez az a gondolat, ami biztosan közös a Jurányis Cigány magyarban és a Háromezer számozott darabban: leginkább önvizsgálatra akarja késztetni a befogadót, mert bár bizonyára mindenkinek megvannak a betárazott paneljei egy vasárnapi ebéd alkalmával a cigányság elfogadásáról vagy nemelfogadásáról, de ettől még mindenkinek van feladata ebben a kérdésben. Igen, még a színházi rendezőknek is, csak nem mindegy, hogyan.
