A Bartók Tavasz színes programkínálatát böngészve egy igazi gyöngyszemre bukkanhatunk, a Holle anyó című gyermekopera bemutatójára kerül sor ugyanis a Müpában. Csengery Dániel színpadi darabja az intézmény által kiírt 2020-as zeneműpályázaton díjat is nyert, és nagy érdeme, hogy tovább bővíti az egyelőre túl bőségesnek talán nem nevezhető gyermekoperák tárházát.
A mesepszichológusok és meseterapeuták véleményét biztosan érdekes lenne kikérni erről a Grimm meséről, amelynek gyökerei a régmúltba vezetnek vissza. Vigyázat, most spoilerezés következik, a történet röviden ugyanis így szól, idézem a Wikipedia-ról:
„A főszereplő egy lány, akit mostohaanyja az édeslányával ellentétben mindig mellőz, végül arra kényszeríti, hogy ugorjon egy kútba egy elvesztett orsóért. A kút világában, ami ugyanakkor a felhők felett van, több próbát kell kiállnia. Például meg kell ráznia egy érett almákkal teli almafát, és ki kell szednie egy kész kenyeret a kemencéből, mielőtt az megégne. A lány természetesen mindkettőt megteszi. Végül találkozik Holle anyóval, egy „hosszú fogú öregasszonnyal”. A lány elszegődik mellé szolgálónak, és mindenekelőtt a dunnákat kell kiráznia, aminek következtében a földön hó hullik. Egy idő után a lány az elbocsátását kéri, ekkor Holle anyó bőséges aranyesővel jutalmazza meg. A lányt hazatérésekor a kakas üdvözli: ”Kukurikú! Aranyos lányunk hazatért!”. Ezt látva a csúnya és lusta mostohatestvér elindul ugyanazon az úton, de megbukik a próbákon, és ahogy az várható, a szolgálatát is elégtelenül végzi el. Holle anyó ezért elbocsátja, és büntetése az élete végéig ráragadó szurok lesz.”
Tölgyessy Zsuzsanna, aki több évtizede tanít óvódapedagógiát és tanító szakos hallgatókat, és egyik kutatási területe a gyermekfolklór, azt írja egy tanulmányában, hogy a Holle anyó mese „átmenetet képez a varázs és a reális mesék közt: a meglévő csodás elemek szerepe már csak részben az, hogy egy fantáziavilágot építsenek fel, fontosabb szerepük az, hogy a hétköznapi életbe vezessenek át, és a szorgalom fontosságára hívják fel a figyelmet. A mesés jutalom is a szorgalom kiemelkedő jelentőségét kívánja felerősíteni. Ez a mese mintegy körülírja az iskolaérettség egyik fontos jellemzőjét – a feladattudatot.”
Éppen ezért jogosan gondolhatjuk azt, hogy már nagyobb gyermekeknek ajánlható a történet, nyolc éven felülieket vigyünk el erre a darabra. A zene mindenképpen segíti a történet megértését, a zeneszerzőt a mese főszereplő leánya, Aliz inspirálta, mivel a szorgos lányhoz hasonlóan ő is vonzódik a különleges és kockázatos helyzetekhez, és nagy kedvvel fürkészi az ismeretlent.
A színes, invenciózusan hangszerelt, lendületes, dallamos és fűszeresen harmonizált muzsika varázslatos hatást gyakorol egy mindenre nyitott gyermek szívére és képzeletére, de komplex élményt kínál az opera világát már jól ismerő felnőttek számára is.
Csengery Dániel dallamait színházi és filmes alkotásokból is ismerhetjük, ő szerezte például a Liza, a rókatündér, vagy a nemrégiben bemutatott, Az almafa virága című mozik zenéjét. Ebben a művében nemcsak a történet izgalmas elmesélésére vállalkozik, hanem arra is, hogy az opera műfajával, jellegzetes elemeivel, a színház és a zene összetett kapcsolatával ismertesse meg a fiatalabb közönséget. Remek alkalom lesz ez tehát azoknak a gyermekeknek is, akiket szüleik már fiatalon szeretnének megismertetni az opera műfajával, hiszen ezek a dallamok akár egy életre szóló kötődést is kialakíthatnak a zenés színházzal.
Ezt segíti az előadás előtti, Ráhangoló elnevezésű játékos foglalkozás is. Az előadásban a mindig kiváló Budapesti Vonósok és a hazai táncélet egyik markánsan egyedi világú koreográfus egyénisége Barta Dóra és kiválóan képzett, izgalmas egyéniségekből álló kortárs táncegyüttese, a Badora Dance Company tagjai működnek közre.
Az énekes szerepekben Süle Dalmát, az Operettszínház művészét, Mester Viktóriát és Meláth Andreát, a Magyar Állami Operaház magánénekesnőit, valamint Kőszegi Ákos Jászai Mari-díjas színművészt láthatja a közönség. Az előző névsor mindenképp garancia egy maradandó előadásélményhez.
