Vlagyimir Putyin orosz elnök ugyan semmi jelét nem adja annak, hogy hajlandó volna tárgyalni az Ukrajna ellen indított háború befejezéséről, a védekezést támogató Nyugatnak azonban így is tárgyalásokra és kölcsönös engedményeken alapuló megállapodásra kell törekednie a világ egyik leghíresebb kortárs filozófusa, Jürgen Habermas szerint.
A német gondolkodó a Süddeutsche Zeitung című lapban szerdán közölt írásában kifejtette, hogy az orosz támadás elleni védekezést fegyverszállításokkal segítő nyugati országok könnyen a szakadék szélén kóborló alvajáró helyzetébe kerülhetnek, hiszen nem határozták meg a támogatás pontos célját, és Kijevre helyezik annak a döntésnek a felelősségét, hogy mikor kell tárgyalást kezdeni a harcok lezárásáról. Így előfordulhat, hogy dönteniük kell: magára hagyják Ukrajnát vagy bekapcsolódnak a háborúba.
Mint írta, a fegyverszállítások céljáról kialakult két „homályos” és egymással versengő meghatározás. Az egyik az, hogy Ukrajna nem veszíthet, a másik pedig az, hogy le kell győzni Oroszországot. A pontos támogatási cél megjelölésének elmulasztása „végzetes” hiba, az pedig „következetlen és felelőtlen”, hogy átengedik Kijevnek a döntést arról, hogy mikor legyen tárgyalás a háború lezárásáról és mi legyen a tárgyalási alap.
Aláhúzta: a Nyugat támogatásától is függ, hogy Ukrajna meddig bírja a harcot, és a Nyugat „erkölcsi felelősséget” is visel az általa biztosított fegyverekkel okozott pusztításért.
Az Ukrajnát támogató nyugati országok azért sem háríthatják az ukrán kormányra a felelősséget a fegyverszállítások révén elhúzódó harcok „brutális” következményeiért, mert előállhat az a helyzet, amelytől a leginkább tartaniuk kell: azaz szembekerülhetnek azzal a dilemmával, hogy vagy magára hagyják az orosz túlerővel küzdő Ukrajnát, vagy pedig a háború részesévé válnak – fejtette ki a német filozófus.
Hozzátette: az egyre modernebb fegyverek szállítása olyan „dinamikát” indított el, amely „észrevétlenül átlendíthet bennünket egy harmadik világháború küszöbén”.
Habermas szerint mindez azt mutatja, hogy a Nyugatnak magához kell ragadnia a kezdeményezést. Ugyanakkor egyelőre semmi nem utal arra, hogy Vlagyimir Putyin hajlandó lehet tárgyalni, ráadásul a kelet-ukrajnai területfoglalásokkal Kijev számára elfogadhatatlan helyzetet teremtett.
Ez azonban „talán válasz a nyugati szövetségesek azon hibájára, hogy Oroszországot kezdettől szándékosan homályban hagyta a katonai támogatás célját illetően”, hiszen a kétértelműség nyitva hagyta azt az értelmezési lehetőséget, hogy a Nyugat valódi célja a Kreml számára elfogadhatatlan „regime change”, vagyis az oroszországi rendszerváltás – írta Jürgen Habermas.
A háború az emberveszteség mellett napról napra több anyagi erőforrást is felemészt, amelyet nem lehet a végtelenségig pótolni. Ez a tény önmagában is azt jelzi, hogy a Nyugatnak „erősen” törekednie kell a tárgyalások megindítására.
Mint írta, olyan kompromisszumos megoldást kell találni, amelynek révén Oroszország nem szerez újabb területeket Ukrajnától a háború kitörése előtti állapothoz képest – vagyis Ukrajna nem veszíti el a háborút -, mégis lehetővé válik, hogy „arcvesztés” nélkül zárja le a harcokat.
