Katarzyna Ryrych: A Bojtorjánmező lakói. Fordította: Pászt Patrícia és Borzon Dániel. Móra Könyvkiadó, 2023. 3999 Ft helyett itt 3199 Ft
Van valahol egy lengyel kisvárosban egy régi bérházakkal körülvett udvar, ahol megállt az idő. Ahol a gyerekek együtt játszanak, ahol mindenki segíti egymást, és ahol a szürke hétköznapokat egy jóságos boszorkány teszi varázslatossá mindazok számára, akik hisznek a csodákban. A Bojtorjánmező lakói igazi varázslatos mese, amit a kifogyhatatlan gyermeki képzelőerő ihletett.
Bojtorjánmező a gyermekkor érintetlen, virágos kertje, amely felnőtteknek lehet, hogy csak egy szürke, lepukkant telepnek tűnik, de a gyerekeknek maga a paradicsom. Tele állatokkal, virágokkal és csodálatos lényekkel, mint például az öreg boszorkány, akinél mindig akad friss sütemény és házi szörp a grundbéli gyerekeknek.
De ott van még a Boszorkány beszélő macskája, aki mindig a legjobbkor bukkan fel, néha meg kedve támad egy kis galibát is okozni. A titokzatos Ambrózi doktor, aki éjszaka nagy csillagos köpenyében gyógyítja az állatokat, vagy Timóteusz, aki felhőket húz maga után. Ebben a varázslatos világban élik a telepi gyerekek a mindennapjaikat, őket ismerhetjük meg a rövid történetek során, amelyekből sosem hiányzik egy kis mágia.
Bár a gyerekkor itt irigylésre méltónak tűnik, azért Bojtorjánmezőre is beszivárognak a felnőtt élet kihívásai. Kiderül, hogy az itt élő családok közül többen anyagi gondokkal küzdenek. De van itt betegség is, csonka családok, alkoholista apuka és a nagypapát gyászoló család is. A gyerekek minidig számíthatnak a Boszorkányra, akinek réges-régi kőfallal körülvett háza és virágoskertje igazi menedék számukra, és bár nem tudja az élet minden nehézségét egy-egy varázsigével semmissé tenni, de megtanítja a gyereket minden helyzetben meglátni az apró örömöket és mindig játékossá varázsolni a legnehezebb pillanatokat is.
Aztán ott van még a természettan-tanárnő, aki szintén nagy szeretettel terelgeti a gyerekeket és megtanítja őket, hogy még ebben a városi közegben is számos izgalmat tartogat a természet, amit érdemes felfedezni.
A rövid mesékből az is kiderül, hogy a gyerekek világa sem tökéletes, hanem erősen hierarchikus és kirekesztő is néha. Például a legtöbb szereplőnek egy-egy tulajdonság a neve – Legbátrabb, Legkövérebb, Legerősebb – ezek a címkéző nevek jól leírják a gyerekközösségek világát, amiben egy-egy bélyegtől még akkor sem lehet szabadulni, ha például a Legkövérebb már inkább az egyik legsportosabb lesz.
Bojtorjánmező egyszerű kétemeletes házai mellett helyezkedik el az új lakópark, az Őrzött, itt laknak a gazdagok, akiket biztonsági őr véd és a kertben még a hinta is fizetős. Bár ősi mesei toposz a rendes szegény és a gonosz gazdag ellentéte, számomra túlságosan sematikusnak tűnik ez a fajta felosztás, hogy a gazdag lakóparkban élők mind rosszak lennének. Ezen az egy elemen kívül a könyv meséi pont szembe mennek a jó és rossz ilyenfajta fekete-fehér kategorizálásával, és minden szereplőnek esélyt adnak a történetek a jellemfejlődésre és azt is bemutatják, hogy az előítéletek általában milyen tévesek. Például kiderül, hogy a gyerekek által félelmetes vámpírnak hitt Ambrózi, igazából jóságos állatorvos.
A lengyel szerző, Katarzyna Ryrych könyve 2017-ben elnyerte a lengyelországi IBBY-díjat (International Board on Books for Young People) és az év legjobb gyerekkönyve lett. Olyan igazi mese ez, ami nem csak a kicsiket varázsolja el, az írónő erősen lírikus világa a felnőtt olvasókat is magával ragadja.
