Kárpáti György Mór már első rövidfilmjével, az Erdővel a Berlinalén versenyzett. Cannes-ba a Provincia című kisfilmmel hívták meg, majd számos nemzetközi fesztiválon szerepelt a közbeszédben is vitaindító hatású Gólyatáborral. Most második mozifilmje, a Jövő nyár kapcsán kérdeztük a munkamódszereiről, a társadalomban ma is élő tabukról, és természetesen az erdőkről. (A filmet ezekben a mozikban vetítik.)
Mit jelent neked az erdő, a fák, amelyek minden filmedben megjelennek valamilyen formában?
Egy tájkép, egy völgyet vagy erdőt ábrázoló festmény is milyen megragadó. Az erdő, a természeti képződmény jó tér egy történethez, sok mindent jelenthet: egyszer maga az élet, életerőt ad, máskor pedig valódi útvesztő. Jó, hogy a filmeknél a helyszínkeresés miatt hetekig kirándulhatunk. Most, a Jövő nyárnál a Bükkalján volt a forgatás.
Hogyan találtál rá a Milánt alakító, elképesztően karizmatikus színészre? Rögtön tudtad, hogy ő lesz Milán?
Liber Ágostont a nagybátyám, Kárpáti Péter ajánlotta a figyelmembe. Ellenosztás, mert Ágoston a valóságban egész más karakter. Jó volt a közös munka: megtalálta magában a nyugtalanságot, az ellentmondást, nagy erővel volt jelen a kamera előtt.
A többi színészt hogyan választottad ki?
Több mint ezer videós jelentkezés érkezett. Éppen covid-hullám volt, ezért egy parkban találkoztunk 120 tizenévessel. Beszélgettem velük, improvizációs feladatokat adtam nekik, másfél hónap alatt összeállt a filmbeli osztály. Brezovszky Dani olyan természetes, önazonos volt, hogy egyből elkezdhettünk volna forgatni. Bukovszky Orsit csodálom, és most is azon gondolkodom, hogyan dolgozhatnánk újra együtt.
A kis hibáikkal együtt mutatod meg a szereplőket. Ilyet ritkán látni nagyjátékfilmen: általában idealizált képeket látunk, nem látszanak a bőrhibák, eltüntetik a sebhelyeket. Te miért döntöttél a kendőzetlenség, természetesség mellett?
Valóságközeli filmet akartam készíteni. Mintha véletlenszerűen látnánk pillanatokat, néhány napot egy középiskolai osztály életéből. Fontos nekem a tabló: 21 arcot megmutatni. Az interjúknál halljuk a beszédmódjukat, a ruháik is saját darabok: látjuk a saját valóságukat. Alacsony költségvetésű produkcióként még sminkest se tudtunk hívni. Amúgy a nagyon jó, Luca Guadagnino-féle We Are Who We Are HBO-sorozatban is látszódnak a pattanások és a bőrhibák.
A Gólyatábor című rövidfilmedben és a Jövő nyárban is olyan, fiatalokat érintő problémákat mutatsz be, amelyek a mai napig tabusítva vannak. Miért tartod fontosnak ezeket a témákat?
Ezek atmoszférikus munkák, állapotfilmek, mégis lehetőséget adnak arra, hogy a fontos kérdésekről beszélni kezdjünk. A Jövő nyár vetítései után az a legérdekesebb, amikor tizenévesek mondják el a véleményüket. A Gólyatábort 7 éve mutattuk be, de a mai napig szóba kerül, írnak róla. Érdemes a társadalmi problémákat filmes szemmel, a szenzualitás eszközével megvizsgálni, és így megörökíteni.
Horváth Lili Olga pszichológussal együtt alakítottátok ki a végleges forgatókönyvet. Hogyan zajlott a közös munka?
Elolvasta a forgatókönyvet, hozzászólt, beszélgettünk a tizenéveskori krízisre jellemző magatartásformákról. Jó volt, hogy eljött a találkozókra is. Egy nagy osztálytermi impró után ő vezette a beszélgetést, amivel szerintem segített a szereplőknek.
Saját emlékeidből merítesz, mások történeteiből jegyzetelsz, vagy inkább a képzeletedre hagyatkozol?
A képzelet mozgósítása az írásnál hasonló, mint a színészi vagy a hangszeres improvizáció. Persze, minden benne van, a saját élmények és a másokkal megtörtént esetek is – ezeket kell újra és újra elmesélnünk.
Mit szóltak a szereplők az elkészült filmhez?
Jó volt levetíteni nekik egy tavaly nyári estén a Toldi moziban. Azóta ők is eljönnek a vetítésekre, többször megnézték a filmet. Egyáltalán, jó velük ilyenkor újra találkozni. Létrejött egy közösség.
A bemutató után érkezett olyan megkeresés vagy visszajelzés, ami nagyon meglepett, különösen jólesett, vagy éppen bántott?
Sok jót kapott a film, de rosszat is. Megosztó munka. Most a pedáns filmek a népszerűek, sokaknak a narratív hiány nyugtalanító. Ez a film szabálytalan és lenyomatszerű, de direkt az. A legfontosabb, hogy mit mondanak a tizen- és huszonévesek. Jó érzés, hogy sok jó visszajelzést kaptam attól a korosztálytól.
Hányszor láttad a filmet?
Több tucatszor. A vágás befejezése, a hangkeverés, a zene, vagy a kópiák elfogadása miatt sokszor újra kell nézni vásznon és laptopon. Ez egy idő után zen-gyakorlattá válik. Jó a szereplőket látni, de most már nem ülök be a vetítésekre.
Van-e bármi, amit most már máshogy csinálnál?
Ebben a futamban ezt a filmet így kellett megcsinálni, de biztos, hogy máskor máshogy csináltam volna. Végtelen lehetséges változat van. Az igazi tanulságok, mondjuk a történetvezetésről, a következőkben valósulnak meg.
A következő játékfilmed is a fiatalok problémáiról szól majd?
Van még olyan tervem, de most éppen egy 40 év körüli tudós útjáról írunk és van családról szóló történetem is.
A Mozinet forgalmazásában vetített filmről itt írtunk korábban:
Jövő nyár: amikor egy tragédia vet véget a gondtalan ifjúságnak
