A legendárium úgy tartja, hogy valahol fent északon, Angliában a 80-as évek közepén egy helyes és kedves fiatalember, bizonyos Colin Vearncombe fájó mélabúba esett. Családi drámák történtek körülötte, gyász, válás, csőd, szóval gondok gondok hátán, aztán egy nap, amikor már kenyeret és tejet is alig tudott venni a boltban, akkor a bánat legmélyebb pontján hazament, leült, és megírt egy olyan dalt, ami világhírű lett.
Mi más is lehetne a címe, ami hűen prezentálja nemcsak egy szomorú fiatalember lelki világát, de talán magát az angol humort is: Wonderful life. A csodálatos életről szóló dal, ami aztán világkörüli útra indult és meghódította a szíveket, a reménykedő szemeket, a jövő szépségébe vetett hitet. Slágerlisták élén csendült fel újra és újra Colin Vearncombe búgó mély hangján, és bár ironikusnak szánta az egészet, valahogy más lett a kicsengése.
A dalról a nagy humorista Sándor György fontos szava jutott eszembe: „mégis.” Azaz, keserű iróniának indult a wonderful life, a tömegek ennek ellenére MÉGIS a reményt érzik meg benne. Erre rezonál az emberek szíve. Rengeteg nehézség van körülöttünk, de MÉGIS szép az élet. Sőt, talán pont ezen nehézségek fényében bontakozik ki MÉGIS, és mutatja meg magát a csoda.
A dal születésétől aztán eltelt harminc év, és a 2010-es évek közepén egy fiatal hölgy elővette újra. Leült, meghallgatta, és azt mondta, hogy itt az idő leporolni. Katie Melua újragondolta, majd a saját előadásában felkínálta a nagyérdeműnek, hogy átéljék ők is az élet csodálatosságát.
Ironizálna? Angol humor? Gúny és szarkazmus? Aligha.
Katie Melua is Angliában nőtt fel, így talán nem állna tőle távol az ilyesmi, azonban tudni lehet róla, a magyar olvasóknak már a VálaszOnline-on is mesélt a nehéz gyerekkoráról Grúziában, polgárháborúról, éhezésről és szegénységről, szóval van fogalma az élet kevésbé csodálatos oldaláról is. Ennek ellenére MÉGIS kiáll a színpadra gitárral a kezében, őszintén, bájosan, tisztán, már-már angyali aurával, egy kis figyelmet kér csupán, hogy aztán átadhassa nekünk a csodát:
Sokszor hallgattam meg ezt az előadást. Gúnynak, iróniának a nyomát sem érzem benne. Katie Melua angyali kedvességével, azt hiszem, komolyan gondolja. Őszintén énekli, hogy az élet csodálatos. Higgyünk neki?
Look at me standing
Here on my own again
Up straight in the sunshine
No need to run and hide
It’s a wonderful wonderful life
No need to laugh and cry
It’s a wonderful wonderful life
Wonderful vagy sem, bárhogy is legyen, annyi talán bizonyosan megállapítható, hogy ezzel a dallal az élet bizony sokkal könnyebb. Katie Melua méltó művészi örökösként viszi tovább Colin Vearncombe sikerdalát, már-már himnusszerű énekét, vágyát, óhaját és sóhaját, reményét, örömét és bánatát. Ezzel a dallal bizony nemcsak hogy könnyebb, hanem szebb is az élet. Nem véletlen, hogy nem megy ki a fejéből senkinek, aki egyszer is hallotta. Belekapaszkodunk, magunkhoz öleljük, dúdoljuk, újra és újra átéljük, hogy tényleg, hogy így van, hogy mégis, hogy valóban: csodálatos.
Írta: Séra András, a tűnődő Kolostor Őre
